A pálosszentkúti kegyhely legendáival és belőle kiáradó ájtatossággal kiválóan alkalmas a világ zajától való magányos elvonulásra. A szentkút történetét Móra Ferenc is felhasználta Ének a búzamezökről című regényében.
A ferencszállási Szentkútnak számos 18. századi legendája létezik, egyik szerint egy pásztornak a kifakadó forrás mellett egy tócsában jelent meg Szűz Mária, egy másikban pedig a kút vízétől való hihetetlen gyógyulást említenek. Nos ezeket az istenkáromlásokat a váci püspökség már nem nézte jó szemmel, ezért 1793-ban betemettette a kutat, és betiltotta a zarándoklatokat. De az még nagyobb erővel tört elő, és az égi jel után már nem merték megtiltani a forrás imádatát, ezért inkább fokozatosan búcsújáró hellyé alakították a szenthelyet.
A millennium emlékére később kápolna is készült, amely a benne látható Skapulárés Szűz Mária szobor miatt Máriát kapta védőszentjéül. 1958-ban készült el az esőbeállóval egybeépített keresztút, és ezután megépült a lourdes-i barlang, és a szabadtéri oltár. A parkban áll a Prágai Kis Jézus képoszlopa is, és a máig gyarapodó Mária-múzeum. 1940-ben a Magyarországra visszaköltözött pálos rend kapta meg Szentkutat, és a rendházukat is ide húzták fel.
