Túra: Bocskai nyomában (2018)

„Én vagyok a hős, ki nagyszerű erényekkel születtem, a te Pannóniádnak híres koronája. Miután hűséges harcokat vívtam a te nevedért és fegyvert ragadtam a Haza igaz üdvéért, a Te vezetéseddel már mint győző és a hazát védő fegyverekkel megállítottam az ellenséges kéz gyászos háborúit...”

(Bocskai István sírfelirata)

Dereng a Bihari határ

---

AK-09/2.

Több szempontból történelemmel átitatott szakasz várt reánk az Érmelléken. Cserekertben ma már csak a csend mesél, omladozó épületek között sétálva mély mélabú uralkodott el rajtunk. Az útvonal ezután Románia löszpartjai mellett haladt, és a Kopasz-domb után kanyarodott csak fel a Berettyó töltésére. Kismarja után pedig már minden a Bocskaiakról szólt, az emlékpark, a templom és a szomszédos településen található várkastély is a fejedelemnek állít emléket.

---

forrás: openstreetmap.org

Útvonal:

Létavértes (K) - Cserekert - Pocsaj, Vízügyi Igazgatóság - Kismarja - Bocskai-kastély - Nagykereki – Nagy-rét - Bojt

Táv és szintemelkedés:

38 km/ 50 m

---

Templom a kukoricásban

Várdomb (2018)

Az Érmelléken még napjainkban is őrzik a Bocskai hagyományokat.

Kismarja északkeleti részén van a Bocskai Várdomb, melyen állt a Kismarja földesurainak lakóhelye. A titokzatos halmon állott egykoron a Bocskai család várkastélya is.

Ma szépen gondozott emlékkert található helyén.

Vörös vércse (Falco tinnunculus)

A vörös vércse az egyik legismertebb ragadozó madarunk, amely hazánkban szinte mindenhol elfordul, még Budapest belvárosában is költ. 

Mivel a madár fészket nem épít, így elhagyott dolmányos varjú vagy szarkafészekben, gyakran laza kolóniákat alkotva költ. A madarat vörösesbarnás színezetéről és egy helyben lebegő mozgásáról könnyen fellehet ismerni.

Zsófia-forrás (2018)

A Zsófia-forrás a Berettyó-patak árterében, a Kopasz-domb közelében tör a felszínre.
Az iható rétegvíz foglalását az utóbbi időben felújították, és ismét szép a környezete.

Kopasz-domb (2018)

A létavértesi Kopasz-domb nem csak páratlan kilátásáról híres, hanem a növény populációja is értékes. A löszletörés 2015 óta lakóhelye a Magyarországon fokozottan védett erdélyi földikutyának.

fotó: Szász Anzelm

Laponya-halmi geodéziai mérőtorony (2018)

A Létavérteshez tartozó Laponya-halom, a 136 méter magasságával és a tetején található toronnyal kiemelkedik a környéken látható kunhalmok közül. Sajnos kilátóként már nem lehet használni, ugyan is létráit levágták, pedig biztos, hogy gyönyörű kilátás lehetne részünk a tetejéről az Érmellékre.

Cserekert (2018)

Létavértestől mintegy 8 kilométerre található Cserekert, amely egy zsákfalu közvetlenül a magyar-román határ mellet. A háromutcás faluban egykoron bolt, kocsma és iskola is volt, ma már csak az omladozó vakolaton kint maradt tábla hirdeti, hogy valamikor a vályogház falai között oktatás folyt. 

A ’70-es években még 3-400 fő lakott Cserekerten, főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak, jórészt a Csákó szarvasmarhatelep adott munkát az ittenieknek, azonban ennek megszűnése után megkezdődött az elvándorlás. Napjainkban már csak a turisták jönnek pecsételni, ugyan is az Alföldi Kéktúra útvonala Cserekertet is érinti. Pedig fekvése kiváló, hiszen tiszta időben nem csak a szomszédos Romániai löszpartjai, hanem a Bihar-hegység is kirajzolódik.

Álmosdi csata emlékműve (2018)

Álmosd község külterületén, a Román határtól alig pár méterre egy különleges emlékmű található. Ugyan is itt, Álmosd és Diószeg között 1604. október 15-én a hajdúk Bocskai vezetésével legyőzték a császári csapatokat. E győzelemnek állít emléket a magas mészkőtömbbe vésett csata résztvevőit bemutató relief és a körülötte fekvő, csata eszközeire emlékeztető domborművek.

Túra: Vendégségben a Berettyónál (2018)

„Füzesei mellett sétáltam magamba,
Fövenyes lapályján, és gondolatomba
Szüntelen neveltem gyönyörűségemet,
Részegítvén vele érzékenységemet.
A tavaszi szagok orromba ütköztek,
Mellyeket magokkal hordoztak a szelek.
Illyen az hely, ahol életre születtem,
S e nagy természetnek férfi tagja lettem.”

(Bessenyei György)

Berettyó mente

---

AK-09/1.

2018-ban a tavasz Hajdú-Biharba folytatódott számunkra, hiszen a Kéktúra Berettyó menti szakasza következett. A folyó a zöldárban még fenségesebben kacskaringózott velünk, és az itteni természeti látnivalókkal sem győztünk betelni. De mégis az Alföldi Kék eme szakasza a műemlékei miatt hívta fel a figyelmet, hiszen több híres földvár, középkori alapokkal rendelkező templom és egy templomrom is látható a Berettyó mentén.

---

forrás: openstreetmap.org

Útvonal:

Bakonszeg, emlékház (K) - Berettyóújfalu - földvár - Gáborján - Csere-erdő - Hencida, kp. - Kis-Körös - Bojt

Táv és szintemelkedés:

33 km/ 43 m

---

A megyfa

Berettyó (2018)

A Berettyó a Tiszántúl egyik kisfolyója, amely Romániában, a Réz-hegységben mintegy 379 méteres magasságban ered. A „külföldi” útja során több patakkal egyesül, Kismarjánál lépbe hazánkba és Szeghalomnál tűnik el a folyó a Sebes-Körösbe.
A Berettyó vize a szabályozási munkálatok előtt a Nagy-sárréten hatalmas mocsárrengeteget alkotott, míg nem Bodoky Károly tervei alapján 1858-tól megzabolázták. Ennek eredménye képen, a Sárrét kiszáradt és alkalmas lett mezőgazdasági munkálatokra.

A folyó élővilága a romániai szennyezett mellékvizek miatt kissé szegényes, de azért a környékre jellemző halfajok itt is megtalálhatóak.

Nagy-rét (2019)

A Nagy-rét Hajdú-Bihar megye egyik védett természeti területe, amely Bojt határában található.

A Kis-Körös menti vizes terület madárvilága igen érdekes. Az itt fészkelő védett madárfajok közül legjelentősebb a tücsökmadár fajok, a vízityúk, a kis vízicsibe, és a haris. A rét növényzete fajokban gazdag, értékesek a vízi és réti növénytársulások is.

Kis-Körös (2018)

A belvizek elvezetésére és öntözésre használt Kis-Körös-főcsatorna Nagyvárad mellől indul és Nagykerekinél lép be hazánkban. A vízfolyás miután végigszalad az Érmelléken, Váncsod érintése után bele folyik a Berettyóba. A mesterségesen kialakított csatorna élővilága igen gazdag, több folyami halfaj is található benne.

Bársonyos tüdőfű (Pulmonaria mollis)

A bársonyos tüdőfű abban különbözik rokonaitól, hogy a szárát és leveleit is finom szőrzet borítja. A virágok színe rózsaszín és kékeslila között változik, amelyekkel száraz talajú tölgyesekben találkozhatunk áprilisban.

Fekete gyalogcincér (Dorcaidon aethiops)

 A fekete gyalogcincér élőhelye az alacsony hegy-és dombvidékek, de megtalálható az Alföldön is. A faj igen hő- és szárazságkedvelő, leginkább füves terülteken jelenik meg kora tavasszal. A fekete színű imágók röpképtelenek és a fűfélék leveleit és gyökereit fogyasztják.

Magyar zergevirág (Doronicum hungaricum)

A zergevirágot szokták a bányászok és hegyhágók füvének is nevezik, valószínűleg előfordulási helyei miatt.
A virággal hegyvidéki sziklákon, száraz, nyílt tölgyesekben és erdőszegélyeken találkozhatunk, általában ritkán. Nagyméretű sárga virágait májustól júniusig hozza, amelyek rövid ideig, csupán pár hétig pompáznak. 

Ernyős sárma (Ornithogalum umbellatum)

Az ernyős sárma egy kis termetű, hagymás évelő virág, amely virágait hat fehér, hegyes csúcsú lepel alkot.

A növény április- májusban virágzik száraz gyepeken, kaszálókon, és domboldalakon.

Hencidai Csere-erdő TT (2018)

A Körös-vidék északi szélén, Hencida és Gáborján között, a Berettyó folyó mentén helyezkedik el a Csere-erdő természetvédelmi terület, amely a Hortobágyi Nemzeti Park egyik védet részterülete.

A természetes alföldi erdőtársulás egyik helyi, megmaradt képviselőjét, jellegzetes sziki tölgyes-akácos alkotja. Sajnos a Csere-erdő mára az egész környék egyetlen olyan ligeterdője, amely őrzi az ősi Alföld néhány jellegzetes növényét és egyre ritkuló rovar- és madárvilágát. A Tiszántúlon már csak egyedül folyó árterében él meg a magyar zergevirág, a réti kardvirág, a tarka gyöngyperje és a kéküstökű csormolya.

Gáborjáni földvár (2018)

A gáborjáni földvár korát nemigen tudjuk, de építői igen gondosan alakították ki, ugyan is s Berettyó folyó hajdani egyik ős-medre 270 fokban védte a körsáncot. A Berettyó-menti földvárak sűrűsége arra enged következtetni, hogy elsősorban megfigyelőhelyek lehettek és a rendkívül gazdag vízjárás átjárását is biztosították.

Elképzelhető, hogy a Szentpéterszeg és Gáboján között húzódó sánc közepén egykoron monostor is állott. Szent-Mihály főangyal helyi apátsága már a tatátjárást megelőzött években is létezett, hiszen az 1405-iki osztálylevél nyilván mondja, hogy az óta elpusztult Tótfalu a monostor mellett állt.

Mezei zsurló (Equisetum arvense)

A mini fenyőfára hasonlító mezei zsurlót már az őseink is használták üvegek, edények tisztítására. A növényt magas szilícium tartalma miatt széles körben felhasználja a gyógyászat.