Repcedarázs (Athalia rosae)


A repcedarázs Magyarországon és egész Európában előfordul, a faj a száraz, meleg időt kedveli. 
A rovar álhernyója a keresztesvirágú növényeket (repce, mustár, tarlórépa, őszi káposzta, retek) károsítja.

Déli papírdarázs (Polistes dominula)


 A déli papírdarázs Magyarországon az egyik leggyakoribb darázsfaj, amely jól hozzá szokott az emberhez. Ugyanis a fészkét kerítésekre, zsindelyek alá és padlásokra egyaránt építi. A többi darázzsal ellentétben a déli papírdarázs, ha megközelítjük rögtön nyugtalankodni kezd, de fullánkját szúrásra nem használja.

Közönséges karolópók (Xysticus kochi)


A közönséges karolópók egy 2-3 mm nagyságú, vörösesbarna pókféle. A karolópókok nevüket onnan kapták, hogy táplálékukat „karolólábaikkal” ragadják meg.
A közönséges karolópók hasznosságára az utóbbi évtizedekben a zöldségtermesztők felfigyeltek, ugyanis a tripszek ellen hatékony biológiavédekezést tudtak az állattal produkálni.

Aranyló bíbormoly (Pyrausta purpuralis)


Az aranyló bíbormoly a tűzmolyok családjába tartozó színpompás lepke. A faj Magyarországon mindenütt gyakori, általában a kerti növények virágain szeret megpihenni.

Piroscsíkos csipkésaraszoló (Timandra comae)



A piroscsíkos csipkésaraszoló kifejlet egyedeivel áprilistól októberig lehet találkozni, nedves réteken, sóskalóromon és egyéb lágyszárú növényeken.

A faj jellegzetessége, hogy a sárgásbarna elülső és a hátulsó szárnyon piros vonal fut keresztbe, valamint a szárnyrojt piros vagy rózsaszín és a hátulsó szárny szegélyének közepén kiszögellés van.

Darázspók (Argiope bruennichi)



Magyarország egyik őshonos pókja a különleges mintázatú darázspók. Az állat főként nedves, üde élőhelyeket és a nádast kedveli, de napsütötte füves területeken is jól érzi magát. A pókfaj könnyen felismerhető a nőstény egyedek jellegzetesen harántcsíkolt potroháról, amely a darazsakéra emlékeztet. A hálója pedig sűrű, hímzésszerű szövésű, és jellegzetes vezérfonál figyelhető meg benne. 

A faj érdekessége még, hogy az imádkozós sáskához hasonlóan a nőstények párzás után gyakran megtámadják és megeszik a hímeket. Emellett német kutatók azt is fölfedezték, hogy a darázspók hímek párzás után bennhagyják az ivarszerveiket a nőstények ivarnyílásaiban, és ezzel akadályozzák meg, hogy további hímek termékenyítsék meg a nőstényeket.

Csíkos pajzsospoloska (Graphosoma lineatum)

A csíkos pajzsospoloska 1 centiméter hosszú bogár, amely teste vörös-fekete csíkozású. A bogár a napsütötte, meleg helyeket, réteket, déli lejtőket és rézsűket kedveli.

Szalagos méhészbogár (Trichodes apiarius)


A szalagos méhészbogár a vörös és kékesfekete szalagjaival az egyik legdekoratívabb rovarfajunk. 
A bogár Magyarországon gyakorinak számit, amellyel májustól a nyár végéig találkozhatunk vadvirágos réteken. A rovar lárvája a vadméh fészekben fejlődik, ahol az elpusztult vagy beteg lárvákat fogyasztja, de az egészségeseket is megeszi, ha nem talál mást.

Barázdás csíkbogár (Acilius sulcatus)


A barázdás csíkbogár hazánkban elterjedt faj, amely a mocsaras, lápos területeken gyakori. A bogarat könnyű felismerni a sárga-fekete rajzolatáról, de még is sokan összekeverik a sárgaszegélyű csíkbogárral, pedig a torrajzolata igen csak eltérő a két fajnak. A bogár ragadozó élet módot folytat, élő és elhullott víziállatokkal táplálkozik.

Vörhenyes virágcincér (Stictoleptura fulva)

A vörhenyes virágcincér a síkságoktól a magashegységekig honos. A kifejlett bogárral május végétől szeptemberig mindenféle virágon, főleg ernyős- és fészkesvirágokon találkozhatunk.

Díszes darázscincér (Chlorophorus varius)


A díszes darázscincér, a többi fajtársaival egyetemben színezetükben és mintázatukban a darazsakat utánozzák, ezáltal igyekeznek elriasztani a ragadozókat. A főleg virágporral táplálkozó rovar az egyik leggyakoribb hazai faj, májustól szeptemberig sokszor megjelenik főként az ernyős virágzatokon.

Mexikói fűdarázs (Isodontia mexicana)


A trópusi darázs vagy más néven mexikói fűdarázs egy Amerikából behurcolt darázsfaj, amely bár nem tartozik a lopódarazsak közé, de testalkata igen hasonló. A darázs apró szöcskékre és sáskákra vadászik, amelyeket fűvel bélelt sárfészkébe cipel a lárvái számára. A tora és potroha egyszínű fekete, kékes-lilás csillogással.

Lucerna darázscincér (Plagionotus floralis)


A lucerna-darázscincér főleg az Alföldön és a dombvidéken elterjedt, sőt kártevő, ugyan is lárvája a lucerna gyökerében fejlődik. A bogár májustól augusztusig látható vadon virágzó cickafarkon vagy más ernyősvirágzatúakon.

Felkiáltójeles földibagoly (Agrotis exclamationis)


A felkiáltójeles földibagoly első szárnyainak színe a halványtól egészen a sötét barnáig terjedhet, de mindig felismerhető a rajtalévő sötét felkiáltó jelről.
Nálunk elterjedt faj, a termesztett növények egyik kártevője.

Harlekinkatica (Harmonia axyridis)

Ma a harlekinkatica Nyugat-Európa legtöbb országában ez által Magyarországon is a leggyakoribb katicabogár. A bogár nagy levéltetű fogyasztó, de más katicafajok lárváit is megeszi. A harlekinkatica közismerten változatos megjelenésű, leggyakrabban világos alapszínű, több-kevesebb kis fekete folttal. A katica tehát genetikailag roppant rugalmas, és éppen emiatt ökológiai szempontból is nagyon jól alkalmazkodó, gyorsan reagáló bogár. Ezért – és a természetes ellenségeinek szinte teljes hiánya miatt is – nem csoda, hogy az egyik legsikeresebb inváziós állatfaj lett hazánkban is.