Márványos keresztespók (Araneus marmoreus)

A márványos keresztespók a síkságtól a hegyvidékig nedves réteken, mezőkön, erdőszéleken, és vízparti területeken gyakori. A pókfaj potrohának alapszíne nagyon változó, a világosszürke, sárga, de zöldes is lehet. A keresztespókot a háti oldalon látható terebélyes tölgylevélre emlékeztető címerfoltról lehet felismerni.

Réti farkaspók (Hogna radiata)

A réti farkaspók a síkvidék gyakori nyolclábú faja, ahol természetes üregben lakik.

A család tagjai nem szőnek fogóhálót, hanem a zsákmányukat üldözve kapják el. A nőstények a potrohukhoz rögzített pókselyemből szőtt zsákban, az úgynevezett petecsomóban őrzik a petéiket. Kikelésük után a kis pókok anyjukra másznak, és hosszú ideig rajta utaznak.

Barna kövipók (Drassodes lapidosus)

A barna kövipók nevéhez híven elsősorban köves-sziklás helyeken él, ahol a kövek alá be tud húzódni.

Az állatot vörösesbarna és mintázatmentes színéről, és selymesen fénylő potroháról lehet felismerni.

Mohos ugrópók (Marpissa muscosa)

A mohos ugrópók egy apró szürke és barna színű pókocska, amely az emberi környezetben is jól érzi magát.

A pókfaj kedveli a síkvidékek nyílt vagy félárnyas élőhelyeit, erdők szélén, és nedves réteken egyaránt előfordul.

Kérges kövipók (Scotophaeus scutulatus)

A kérges kövipók napsütötte épületeken látható, természetes környezetben ritka. A kövopókok külsőleg nagyon hasonlítanak egymásra, ezért talán a zsákszerű potrohvég lehet a határozóbélyeg.

Házi kaszáspók (Phalangium opilio)

A házi kaszáspók Magyarországon természetes és emberlakta környezetben egyaránt jól érzi magát.

A pókfaj általában erdőkben fordul elő, de gyakran lehet látni a házak falán sütkérezni. A kaszáspókokat legtöbben összekeverik a más családba tartozó álkaszáspókokkal, pedig szembetűnő különbség, hiszen a kaszáspók előteste és utóteste látszólag egyben van.

Vöröslábú gyászpók (Trachyzelotes pedestris)

A vöröslábú gyászpók Magyarországon a síkságoktól a dombvidékekig megtalálható, de nem túl gyakori faj.

A sötét testű, sárgás lábú pókfajjal májustól szeptemberig találkozhatunk.

Bokor vitorláspók (Frontinellina frutetorum)

A bokor vitorláspók egy igazi melegkedvelő pókfaj, amely megtalálható a síkságokon és a köves hegyvidékeken egyarán. A pók általában cserjékre vagy alacsony fákra szövi halóját, és két egymás alatti réteget készít. A kifejlett példányokkal májustól júliusig találkozhatunk.

Karcsú tölcsérpók (Allagelena gracilens)

A karcsú tölcsérpók napsütötte élőhelyeket kedveli, főleg a magasabb növényeken és a bozótosokban gyakori. A pókfaj jellegzetessége a potroh hátsó felén elhelyezkedő, feltűnően hosszú fonószemölcsök és a trombita (tölcsér) alakú háló.

Illó tölcsérpók (Agelena labyrinthica)

Az illó tölcsérpók a síkságoktól a dombvidékekig előfordul, kedveli a szellős erdőket, a kaszálatlan réteket és a bolygatatlan mezőgazdasági területeket. A pókfaj a hálószövés nagymestere, ugyanis akár 50 centiméter magasságú is szőhet, amelyhez egy alagút is csatlakozik.

Vonalas törpepók (Enoplognatha ovata)

A vonalas törpepók a cserjéket és a lágyszárúakat egyaránt kedveli, általában a változatos nyílt élőhelyeken és ritkás erdőkben találkozhatunk vele. A póknak jellegzetes utóteste van, amely színe sárga, rajta 4-5 pár fekete pont és egy bíborvörös rajzolat látható.

Csupaszpók (Scytodes thoracica)

A csupaszpók meleg területek kedveli, ezért általában a házakba is behúzódik.

A pók teste halványsárga, amelyen szimmetrikus sötét foltok láthatóak.

A rovar nem sző hálót, hanem ragasztószerű méreganyagot bocsájt ki.

Csonka törpepók (Episinus truncatus)

A csonka törpepók a síkvidéki pusztákon gyakori faj, de az alföldi kertekben sem ritka.

A felnőt példányokat májustól szeptemberig lehet látni, amelyek az egyszerű hálójukat a föld közelébe szövik.

Peremesfejű karolópók (Runcinia grammica)

A peremesfejű karolópók hazánkban tőzeges mocsarakban, láprétekben és száraz réteken él, de elfordul városi területeket is. A pókfaj nem sző hálót, hanem a földön vagy a növényeken vadászik.

Homoki hiúzpók (Oxyopes heterophthalmus)

A Homoki hiúzpók főleg pusztákon gyakori, de alacsonyabb bokros legelőkön is elfordul, sőt ritkán parkokban és keretekben is megtelepszik. A pók napközben, többnyire a növényzeten ücsörög, ahol zsákmány után kutat. A rovar vadászó életmódot folytat, képes nagyon gyorsan futni, és a macskához hasonló módon tud a zsákmányára ugrani.

Derespók (Uloborus walckenaerius)

A derespók viszonylag ritka faj, amely a szellős, nyitott területeket kedveli.

A pókfaj nem rendelkezik méregmirigyekkel, ezért zsákmányukat inkább gúzsba kötik.

Aranyos fürgekarolópók (Philodromus aureolus)

Az aranyos fürgekarolópók hazánk egyes tájain gyakorinak számít, kedveli az erdők alacsony fáinak és bokrainak ágait, de parkokban vagy gyümölcsöskertekben is megél. A kifejlett pókkal májustól októberig találkozhatunk. Az faj azonosítása a potrohán lévő fára emlékeztető mintázatról lehetséges.

Ötpontos tökkeresztespók (Araniella opisthographa)

Az ötpontos tökkeresztespók hazánkban a száraz lombos és tűlevelű erdőkben gyakori. A „tökre” emlékeztető pókkal általában fákon, erdős bokros területeken, cserjésekben, és sövényeken találkozhatunk. A rovar az araniella nemzetséghez tartozik, amely fajait egymástól nagyon nehéz elkülöníteni.

Íves ugrópók (Evarcha arcuata)

Az íves ugrópók alacsony növényzettel rendelkező, főleg nedves élőhelyekben gyakori, de a száraz hegyvidéken is előfordul. A pókfaj nevében az „íves” valószínűleg az íves hasára utal, erről vagy a fejen található feltűnő mintájáról is felisismerhető.

Sárgás fojtópók (Dysdera crocata)

A sárgás fojtópók hazánkban mindenütt előfordul, gyakran bemerészkedik a lakott területkere is.

A pók kedveli a meleg helyeket, rönkök, sziklák, téglák, virágcserepek alatt, és az avarban is megtalálható.

A rovar különlegessége, hogy általában gömbászkákkal táplálkozik.