„Normafa,
Hajdanidőn itt lengett lombod a szélben,
Ünnepi hegymászók vig dala szállt körüled,
Normafa,
Majdanidőn lombod közt éled az ének,
Győzve sivár közönyön, győzve dühös viharon.”
Devecseri Gábor
A Normafa már az 1800-as években kedvelt kiránduló hely
volt, de akkor még Viharbükk volt a neve a területnek. Egy régi monda is kapcsolódik,
miszerint a Budai-hegység keleti lejtőjének tetején állt egy vén bükkfa, amely
Mátyás király születésekor sarjadt. Ezt a méretes óriást az óta több ízben
villámcsapás érte, míg 1927. június 19-én, vasárnap délelőtt ki nem dőlt. A
kidőlt fatörzset a margitszigeti artézi forrás medencéjében helyezték el, hogy a
víz konzerválja, de nem éppen azt hatást érték el amit szerettek volna, a vastag
mészbevonat örökre odakötötte a teknő falához a törzset.
1840-ben itt énekelte Bellini: Norma című operájának
nagyáriáját Schódelné Klein Rozália, európai hírű énekesnő. Ettől kezdve Viharbükk
Normafaként lett tovább emlegetve. Egyébként a Norma című opera főhőse egy druida
papnő, aki Galliában, sötét sűrű rengeteg mélyén a holdistennőhöz küldi fel
imáját.