Egérszínű darázscincér (Xylotrechus rusticus)

Az egérszínű darázscincér hazánk minden területén elterjedt, és gyakori faj. A darázscincér általában június-júliusban jelenik meg a napfénynek kitett fákon. A bogár lárvája főleg száradó vagy beteg fákban él.

Amerikai darázscincér (Neoclytus acuminatus)

Az amerikai darázscincér egy világszerte elterjedt bogárfaj, amely napjainkban már Európában is terjedőben van. A cincérfélék közé tartozó rovarok jellegzetes vörösbarna színűek, a testükön pedig sárga csíkok láthatóak. Az amerikai darázscincér lárvái még élő, de legyengült, vagy elhalt fákban élnek és károsítanak.

Feketenyakú szúfarkas (Pseudoclerops mutillarius)

A feketenyakú szúfarkas az egyik leggyakoribb szúfarkas fajunk, amely főként tölgyesekben fordul elő.

A bogár hasa piros a többi része fekete, a szárnyfedői peidig színesek.

Sárgafoltos díszbogár (Ptosima undecimmaculata)

A sárgafoltos díszbogár egyik gyakori díszbogár fajunk, amely lárvái a sajmeggy és a szilvafákban fejlődnek.

A sárga pettyes imágót május–júniusban a tápnövényein láthatjuk.

Bükkfa-díszbogár (Dicerca berolinensis)

Egyik nagyobb termetű díszbogár fajunk a bükkfa-díszbogár, amely a lombos fákban fejlődik.

A díszbogár több évig fejlődik, és imágó alakban telel át. A kifejlett bogárral csak ritkán találkozhatunk, mert elsősorban a lombkoronaszintjében tartózkodik.

Nagy fenyvesdíszbogár (Chalcophora mariana)

A nagy fenyves díszbogár az idősebb, száradásnak indult erdeifenyőkben és tuskóikban fejlődik.

Egyik legnagyobb díszbogarunk testhossza elérheti a 3 centimétert is.

A bogár a ritkasága és feltűnő szépsége miatt került fel védett fajok listájára.

Kék korongcincér (Callidium violaceum)

A kék korongcincér főleg a hegyvidéki fenyvesekben gyakori, Magyarországon ritka fajnak számít. A 10-13 miliméter hosszú, kékes-ibolyás szárnyfedőjű bogár általában a kéregmaradványokat tartalmazó feldolgozott fenyővel érkezik hazánkban. Lárvája a fatestbe hatoló, kampó alakú bábbölcsőjével okoz kárt.

Erdei cserebogár (Melolontha hippocastani)

Az erdei cserebogár napfényes erdők és erdőszélek gyakori lakója. A cserebogár faj kb. 2,5 centiméter hosszúságú, farfedője rövid, háromszög alakú, szárnyfedői világosak és bordázott, előtora többnyire vörös.

Mezei homokfutrinka (Cicindela campestris)

A mezei homokfutrinka a száraz, homokos talajú erdőszélek lakója, ahol általában rovarokra vadászik a talajszinten. A homokfutrinkafajt „metálzöld” szárnyfedőiről lehet felismerni, amelyeken egy vagy több világos foltpár látható. A bogárral májustól szeptemberig találkozhatunk.

Óriásnünüke (Meloe cicatricosus)

Az óriásnünüke leginkább a löszös pusztákat, és legelőket kedveli, de a háborítatlan homokos, szikes gyepeken is előfordul. A tavasszal rajzó bogárfaj a nevét a testmérete miatt kapta, ugyanis a kifejlett rovar általában 3 cm hosszú, amely testét fekete, kék színű árnyalatok jellemzik.

Gyászcincér (Morimus funereus)

A gyászcincér hazánk középhegységeiben, tölgy- és bükkerdőiben fordul elő.

A nagy méretű, zömök, röpképtelen faj, hamvasszürke, szárnyfedőin két-két szabálytalan alakú bársonyos fekete folt látható.

Takácscincér (Lamia textor)

A takácscincér az Alföldtől egészen az alacsonyabb hegy- és dombvidékekig elterjedt és helyenként gyakori is. A zömök testű bogárfaj a barna foltjairól könnyen beazonosítható. Az állat a fiatal fűzfák fakérgével táplálkozik.

Sokpontos tarfutó (Calathus fuscipes)

A sokpontos tarfutó a száraz nyílt talajokat, kerteket és a szántókat kedveli.

A nagy, fekete földi bogár lábai és csápjai vörösek.

Szegélyes csíkbogár (Dytiscus marginalis)

A sárgaszegélyű csíkbogár vagy más néven szegélyes csíkbogár hazánkban álló és lassan áramló vízben megél, de kedveli a sekély, időszakos vizeket is. A csíkbogárfajnak a felsőteste sima és fényes, feketés-barna, zöldes csillogással. A bogár előtorának hátát és a szárnyfedők oldalát széles sárga szegély veszi körül.

Tarkacsápú karcsúcincér (Rutpela maculata)

A tarkacsápú karcsúcincér hegy- és dombvidék lakója, lomberdők szegélyén és erdei tisztásokon találkozhatunk vele. A darázsra emlékeztető cincérfaj júniustól augusztusig gyakori, leginkább ernyős virágzatúakon látható.

Rőtlábú alkonybogár (Hymenalia rufipes)

A rőtlábú alkonybogár Magyarországon mindenütt elterjedt, és gyakori faj.

A bogarak lomblevelű fákon, virágzó cserjéken találhatóak meg, általában a kéreg alatt megbújva.

Homoki gyászbogár (Gonocephalum pygmaeum)

A homoki gyászbogár Magyarországon az Alföld homokos talajú területein gyakori.

A bogárral tavasszal és nyár elején napos időben a talajfelszín közlében találkozhatunk.

Burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata)

A burgonyabogár hazánkban mindenütt előfordul, főleg ott ahol gazdanövényét, a krumplit termesztik. A bogár más fajjal összetéveszthetetlen, ugyan is az élénksárga szárnyfedőkön látható öt-öt fekete csík ad egyedi megjelenést neki. A rovar imágói és lárvái is károsítanak, és sajnos ahol egyszer megjenkik ott tarrágást végez.

Feketevállú darázscincér (Chlorophorus sartor)

A feketevállú darázscincérek réteken és erdőszéleken érzik jól magukat, általában virágokon szorgoskodnak.

A bogár szárnyfedőjének a színe fekete vagy barnás, rajta pedig három világos csík, és két pont látható.

Keleti cserebogár (Anoxia orientalis)

A keleti cserebogár homoktalajok gyakori bogara, amely az utóbbi évtizedekben szaporodott el jelentősen.

A bogár alapszíne vörösesbarna, szárnyfedőin pedig fehér apró, pikkelyszerű foltok láthatóak.