A gyöngyházfényű araszoló országszerte elterjedt faj, amely kedveli tölgyeseket, erdőszegélyeket és cserjéseket. A lepkefaj hernyói általában tölgy-fajokon táplálkoznak. A kifejlet egyedek pedig májustól szeptemberig repülnek.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lepke. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lepke. Összes bejegyzés megjelenítése
Déli porcelánbagoly (Dysgonia algira)
A déli porcelánbagoly vagy más néven ibolyásbarna vándorbagoly szinte mindenütt előforduló vándorló faj.
Az imágó elülső szárnyának széles világosszürke vagy barnásszürke szalagjáról ismerhető fel.
A sárgásszürke hernyójának tápnövényei a szeder-, fűz- és rekettye-fajok.
Nagy pávaszem (Saturnia pyri)
A nagy pávaszem hazánk legnagyobb szárnyfesztávolságú őshonos lepkefajunk, amely a pávaszemes szövők legnagyobb európai faja is. A lenyűgöző méretekkel rendelkező, barnás árnyalatú lepke gyakori vendége falvaknak és kisebb városoknak, ugyanis hernyójának tápnövényei közt többféle gyümölcsfa szerepel. A rövid életű áprilistól júniusig repül, gyakran lehet látni falon vagy oszlopon lévő, nagyteljesítményű lámpák közelében.
Rozsdaszínű gyöngyházlepke (Brenthis hecate)
A rozsdaszínű gyöngyházlepke Magyarország hegy- és dombvidékein száraz réteken, sziklalejtőkön él.
A kifejlett lepkékkel júniusban találkozhatunk élőhelyén.
Zsiradék moly (Aglossa pinguinalis)
A zsiradék moly Magyarországon mindenütt előfordul, sőt olykor háztartási kártevő is. A barnásszürke keresztsávos molylepke hernyója zsíron, szalonnán és egyéb bőrökön telepszik meg, innen ered a rovar neve.
Kis ökörszemlepke (Pyronia tithonus)
A kis ökörszemlepke magasan növő füves ligeterdőkben és erdőszéleken gyakori. A főleg a Dunántúlon előforduló lepkefaj hasonlít a nagy ökörszemlepkére, azonban jóval kisebb annál.
Fehéröves szemeslepke (Brintesia circe)
A fehéröves szemeslepke az egyik legnagyobb szemeslepkénk, amely főként hegy- és dombvidékek gyakori faja. A fehéröves szemeslepke kedveli az erdős területeket, és azok közötti gyepeket. Az állat szárnyai feketék, rajta minkét szárnyon végigfutó fehér sáv.
Fehér tollasmoly (Pterophorus pentadactyla)
A fehér tollasmoly szinte minden füves területen előfordul, sőt kertekben is gyakori. A molylepke alapszíne fehér, szárnyain tollszerű függelékek láthatóak, a kifejlet imágó májustól augusztusig repül.
Kis mustárlepke (Leptidea sinapis)
A kis mustárlepke Magyarországon mindenütt gyakorinak számit, tisztásokon, parkokban és erdei utak mentén is előfordulhat. A lepkefaj első nemzedéke már március-április körül repül.
Galajszender (Hyles gallii)
A galajszender napjainkban ritkának számító szenderfaj, amely elsősorban a rétek, lápok és ligetes erdők környékén gyakori. A rovar a többi szenderektől könnyedén megkülönböztethető egyedi mintázata alapján.
Nagy sárgafűbagoly (Noctua pronuba)
Nagy sávosaraszoló (Idaea aversata)
A nagy sávosaraszoló szinte minden élőhely típusban előfordul, az erdöktől a kertekig. A május és szeptember között repkedő lepke alapszíne sárgásbarna, a fénylő szárnyán széles, sötét szalag látható.
Réti pirosaraszoló (Scopula rubiginata)
A réti pirosaraszolók kedvelik homokos terepet, homokdűnéken, homokigyepeken és völgyekben is gyakoriak. A lepkék mérete meglehetősen kicsi, alapszínekben és a rajzokban is elég változatos megjelenésűek.
Smaragd-zöldaraszoló (Thetidia smaragdaria)
A smaragd-zöldaraszoló többnyire száraz és meleg élőhelyeket kedveli, a tápanyagban szegény gyepek, töltések, part menti területek és sztyeppelejtők környékén gyakori. A lepke a nagyobb, élénkzöld araszolófajok közé tartozik, az elülső szárnyán a két világosabb harántvonal van és ezek között egy-egy fehér középfolt látható. A rovar lárvája is különleges, ugyanis álcája száraz növényi részek kupacára emlékeztet.
Sáfránylepke (Colias croceus)
A sáfránylepke vagy más néven sáfrányszínű kéneslepke szárazlegelőkön és nyíl területeken fordul elő. A lepke áprilistól októberig repül, általában igen gyorsan.
Folyófűszender (Agrius convolvuli)
A szender meleg domb- és hegyoldalak, virágos rétek, és
művelt területeken fordul elő leggyakrabban. Az akár 8 centiméterre megnövő imágó szürke alapszínű, de feltűnő potroha van, amelyet fekete, és sötét rózsaszínes, vöröses keresztsávok
díszítenek.
A hernyójának feje kicsi, far
részén fekete, vagy piros-fekete szarvacska látható, több
színváltozata is ismert.
Pettyes faaraszoló (Hypomecis punctinalis)
A pettyes faaraszoló ritkás lomberdök, bokros vágások és ligeterdök gyakori lakója. A lepke felismerhető szárnyak szürkésfehér alapszínéről, amelyen barnás árnyalatú sávok és finom fekete pontok látszanak.
Lucerna-araszoló (Tephrina arenacearia)
A lucerna-araszoló Magyarországon, a szárazabb helyeken, réteken, mezőkön és tisztásokon gyakori. Az araszolófaj gyakran okoz kárt lucernában vagy más pillangós kultúrnövényekben.
Kis tűzlepke (Lycaena thersamon)
A kis tűzlepke a melegebb nyílt élőhelyeket kedveli, az Alföldön igen gyakori fajnak számít.
A tűzlepke szárnyának színe vörös kisebb feketés pöttyök díszítik, a hím hátsó szárnya ibolyás árnyalatú.
Világossárga dudvamoly (Sitochroa verticalis)
A világossárga dudvamoly Magyarországon gyakorlatilag bárhol előfordulhat. A molylepke elülső szárnyán alig látható, homályos, aranysárga mintázat van, a szárnyának alapszíne pedig világossárga.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)