Kis tűzlepke (Lycaena thersamon)

A kis tűzlepke a melegebb nyílt élőhelyeket kedveli, az Alföldön igen gyakori fajnak számít.

A tűzlepke szárnyának színe vörös kisebb feketés pöttyök díszítik, a hím hátsó szárnya ibolyás árnyalatú.

Barna tűzlepke (Lycaena tityrus)

A barna tűzlepke a síkvidékektől egészen a középhegységekig mindenütt előfordul. A lepkével általában dús vegetációjú réteken, árokpartokon és útszéli bozótosokban találkozhatunk. A tűzlepkefaj két generációja áprilistól augusztusig repül, de előfordulhat egy harmadik nemzedéke is októberben.

Kockáslepke (Hamearis lucina)

A kockáslepke főként a mérsékelten napsütötte erdei utakon, tisztásokon és erdőszegélyeken fordul elő.

A lepke szárnyának alapszíne sötétbarna, a rajta lévő egyedi rajzolat pedig sárgásbarna.

Arany-tűzlepke (Lycaena virgaureae)

Az aranyos tűzlepke vagy más néven arany-tűzlepke hazánkban a középhegységek rétjein gyakori. A lepke nedves réteken, lápok környékén, erdőszéleken és vágásokban június közepétől augusztus végéig repked. A tüzlepkéket nehéz megkülönböztetni egymástól, hiszen egész sok hasonló kinézetű családtagjuk létezik.

Bengeboglárka (Celastrina argiolus)

A bengeboglárka erdőkben, bozótosokban és kertekben fordul elő. Az Európa-szerte elterjedt faj könnyen felismerhető az elülső szárnyon lévő nyújtott fekete foltok soráról, és a hátsó apró fekete pontmintázatról.

Égszínkék boglárka (Polyommatus bellargus)

Az égszínkék boglárka hazánk meszes talajú, virágos rétjeit kedveli, ahol alacsonyabb a fű. 

A lepke a nevét szárnyának felszínén lévő szép, fémes égszínkék foltról kapta.

Tintakék boglárka (Plebejus argyrognomon)

A tintakék boglárka az egyik leggyakoribb boglárkalepkénk, amely a síkvidéktől egészen a hegyvidékekig mindenütt előfordul. Az állat hímjének szárnyai jellegzetesek, ugyanis sötét szilvakék színben pompáznak erős fekete behintéssel, és fekete erezettel.

Kóbor ékesboglárka (Cupido argiades)

A kóbor ékesboglárkával réteken, kaszálókon, és útszéleken találkozhatunk leggyakrabban. A nöstény lepke szárnyak színezete barnásfekete, közepén kékes pikkelyekkel, a hímé pedig ibolyakék, amelyeket fekete szegély ölel körbe.

Aprószemes boglárka (Polyommatus semiargus)

Az aprószemes boglárka hegy- és dombvidékeken fordul elő, kedveli a virágos réteket, domboldalakat és kaszálókat, de erdőirtásokban, nyiladékokban, árokpartokon is gyakori. A lepkefaj hímje jellegzetes acélkék színű, a szárnyán az erek feketék, a nőstény pedig egyszínű barnásfekete.

Ezüstös boglárka (Plebejus argus)

Az ezüstös boglárka Magyarországon mindenfelé előfordul, kedveli a bolygatatlan környezetet.

A kifejlett imágó májustól augusztusig repül, hernyói a pillangósvirágúakat kedveli.

Közönséges tűzlepke (Lycaena phlaeas)

A közönséges tűzlepke sokféle nyílttéri élőhelyen megtalálható, kedveli a füves pusztákat, réteket, és parkokat, de kertjeinket is gyakran elfordul.

Közönséges boglárka (Polyommatus icarus)

A közönséges boglárka május és október között repül, és általában csak a virágokat látogatja. Legotthonosabban a parkokban, legelőkön és réteken érzi jól magát, de gyakran megfordul a lucernafélék környékén.

A faj igen gyakori, szinte mindenütt előfordul. A hímeket kékeslila szárnyukról, a nőstények pedig sötétbarna alapszínezetükről lehet felismerni.

Nagyszemes boglárka (Glaucopsyche alexis)

A nagyszemes boglárkával áprilistól augusztusig találkozhatunk, leggyakrabban erdei tisztásokon és szántóföldek mentén.

Szalagos szerecsenboglárka (Aricia agestis)

A szalagos szerecsenboglárka Magyarországon mindenütt előfordul; nyár végén és ősszel az egyik leggyakoribb boglárkalepkénk. A gyakran csak szerecsenboglárkának hívott lepkefajunk a nevét onnan kapta, hogy egyik ivar szárnya sem tündököl kékben, ellentétben a többi boglárkával.