A Normafa már az 1800-as években kedvelt kiránduló hely volt, de akkor még Viharbükk volt a neve . Egy régi monda is kapcsolódik, miszerint a hegység keleti lejtőjének tetején állt egy vén bükkfa, amely Mátyás király születésekor sarjadt. Ezt a méretes óriást több ízben isvillámcsapás érte, míg 1927. június 19-én ki nem dőlt. A kidőlt fatörzset a margitszigeti artézi forrás medencéjében helyezték el, de nem éppen azt hatást érték el amit szerettek volna, ugyanis a vastag mészbevonat örökre odakötötte a teknő falához a törzset.
Normafa arról híres még, hogy 1840-ben itt énekelte Bellini: Norma című operájának nagyáriáját Schódelné Klein Rozália, európai hírű énekesnő. Ettől kezdve Viharbükk Normafaként lett tovább emlegetve. Egyébként a Norma című opera főhőse egy druida papnő, aki Galliában, sötét sűrű rengeteg mélyén a holdistennőhöz küldi fel imáját.
„Normafa,
Hajdanidőn itt lengett lombod a szélben,
Ünnepi hegymászók vig dala szállt körüled,
Normafa,
Majdanidőn lombod közt éled az ének,
Győzve sivár közönyön, győzve dühös viharon.”
Devecseri Gábor
