Zöld küllő (Picus viridis)

A zöld küllő az egyik gyakori harkályfélénk, amely sík és hegyvidéken egyaránt megtalálható. A madár kedveli a ligetes erdőket, fasorokat, városi parkokat, temetőket és ártéri erdőket is. A harkályfélénk a fák kérge alatt megbújó hangyákat és más rovarokat, lárvákat, bábokat fogyasztja. A zöldküllő védett madárfaj, idős fák meghagyásával segíthetjük, hogy állománya ne csökkenjen.

Békászó sas (Aquila pomarina)

A békászó sas egy közepes méretű, sötét színű sasfaj, amely Magyarországon főleg a középhegységekben és dombságokban fordul elő. A békászó sas nevével ellentétben nem csak kétéltűekkel táplálkozik, hanem rágcsálókkal, egyéb gerincesekkel és rovarokkal is beéri. Ennél sasnál a legerőteljesebb a fiókakori káinizmus, ugyanis az idősebb, erősebb fióka elnyomja és megöli testvérét

Barna varangy (Bufo bufo)

A barna varangy Magyarországon síkvidéki, domb- és hegyvidéki területeken is egyaránt előfordul.

Az erőteljes testfelépítésű békafajt a barna alapszínéről könnyen felismerhetjük, de a bab alakú fültőmirigyek is árulkodó jel lehet. A varangyfaj elég hosszú ideig, akár 40 évig is elélhet.

Vízirigó (Cinclus cinclus)

A vízirigó vagy más néven fehértorkú vízirigó kizárólag a tiszta vizű hegyi patakok mentén fordul elő. 

A madár a zárt hegyvidéki erdőket kedveli, ahol gyorsfolyású, sziklákkal, kövekkel tarkított szélesebb patakokban kutatja fel a táplálékául szolgáló apró rákokat. A rigófaj Magyarországon fokozottan védett, ugyanis hazai állománya mindössze néhány párból áll.

Erdei sikló (Zamenis longissimus)

Az erdei sikló hazánk egyik legnagyobb testű hüllője, amely hossza elérheti akár a 2 métert is.

A kifejlett példányokkal a Dunántúl domb- és hegyvidékein, és az Északi-középhegységben találkozhatunk vele. A sikló színe az olívzöldtől a sárgásbarnán át a barnáig előfordul, a pikkelyein pedig macskakörömszerű, vonalkázott világos rajzolat található. A hüllő elsősorban a napsütötte erdőségeket és erdőszéleket kedveli. Az erdei sikló Magyarországon védett állat, mint minden hazai kétéltű és hüllő.

Nagy pávaszem (Saturnia pyri)

A nagy pávaszem hazánk legnagyobb szárnyfesztávolságú őshonos lepkefajunk, amely a pávaszemes szövők legnagyobb európai faja is. A lenyűgöző méretekkel rendelkező, barnás árnyalatú lepke gyakori vendége falvaknak és kisebb városoknak, ugyanis hernyójának tápnövényei közt többféle gyümölcsfa szerepel. A rövid életű áprilistól júniusig repül, gyakran lehet látni falon vagy oszlopon lévő, nagyteljesítményű lámpák közelében.

Gulipán (Recurvirostra avosetta)

A gulipán legyakrabban a Kiskunsági szikes tavain, vagy más alföldi szikes területeken a vízhez közel fészkel. A madár jellegzetes színe és semmilyen más madáréhoz nem hasonlító, felfelé ívelő csőre miatt könnyedén felismerhető.

Amerikai darázscincér (Neoclytus acuminatus)

Az amerikai darázscincér egy világszerte elterjedt bogárfaj, amely napjainkban már Európában is terjedőben van. A cincérfélék közé tartozó rovarok jellegzetes vörösbarna színűek, a testükön pedig sárga csíkok láthatóak. Az amerikai darázscincér lárvái még élő, de legyengült, vagy elhalt fákban élnek és károsítanak.

Kék fadongó (Xylocopa violacea)

A kék fadongó Európa egyik legnagyobb termetű méhfaja. amely nevét onnan kapta, hogy korhadó fákba készíti fészkét. A rovar rémisztő külleme és mérete ellenére viszonylag szelíd, áprilistól találkozhatunk vele.  

Feketenyakú szúfarkas (Pseudoclerops mutillarius)

A feketenyakú szúfarkas az egyik leggyakoribb szúfarkas fajunk, amely főként tölgyesekben fordul elő.

A bogár hasa piros a többi része fekete, a szárnyfedői peidig színesek.

Márványos keresztespók (Araneus marmoreus)

A márványos keresztespók a síkságtól a hegyvidékig nedves réteken, mezőkön, erdőszéleken, és vízparti területeken gyakori. A pókfaj potrohának alapszíne nagyon változó, a világosszürke, sárga, de zöldes is lehet. A keresztespókot a háti oldalon látható terebélyes tölgylevélre emlékeztető címerfoltról lehet felismerni.

Fehéröves szemeslepke (Brintesia circe)

A fehéröves szemeslepke az egyik legnagyobb szemeslepkénk, amely főként hegy- és dombvidékek gyakori faja. A fehéröves szemeslepke kedveli az erdős területeket, és azok közötti gyepeket. Az állat szárnyai feketék, rajta minkét szárnyon végigfutó fehér sáv.

Erdei cserebogár (Melolontha hippocastani)

Az erdei cserebogár napfényes erdők és erdőszélek gyakori lakója. A cserebogár faj kb. 2,5 centiméter hosszúságú, farfedője rövid, háromszög alakú, szárnyfedői világosak és bordázott, előtora többnyire vörös.

Mezei homokfutrinka (Cicindela campestris)

A mezei homokfutrinka a száraz, homokos talajú erdőszélek lakója, ahol általában rovarokra vadászik a talajszinten. A homokfutrinkafajt „metálzöld” szárnyfedőiről lehet felismerni, amelyeken egy vagy több világos foltpár látható. A bogárral májustól szeptemberig találkozhatunk.

Réti farkaspók (Hogna radiata)

A réti farkaspók a síkvidék gyakori nyolclábú faja, ahol természetes üregben lakik.

A család tagjai nem szőnek fogóhálót, hanem a zsákmányukat üldözve kapják el. A nőstények a potrohukhoz rögzített pókselyemből szőtt zsákban, az úgynevezett petecsomóban őrzik a petéiket. Kikelésük után a kis pókok anyjukra másznak, és hosszú ideig rajta utaznak.

Gyászcincér (Morimus funereus)

A gyászcincér hazánk középhegységeiben, tölgy- és bükkerdőiben fordul elő.

A nagy méretű, zömök, röpképtelen faj, hamvasszürke, szárnyfedőin két-két szabálytalan alakú bársonyos fekete folt látható.

Sokpontos tarfutó (Calathus fuscipes)

A sokpontos tarfutó a száraz nyílt talajokat, kerteket és a szántókat kedveli.

A nagy, fekete földi bogár lábai és csápjai vörösek.

Barna kövipók (Drassodes lapidosus)

A barna kövipók nevéhez híven elsősorban köves-sziklás helyeken él, ahol a kövek alá be tud húzódni.

Az állatot vörösesbarna és mintázatmentes színéről, és selymesen fénylő potroháról lehet felismerni.

Mohos ugrópók (Marpissa muscosa)

A mohos ugrópók egy apró szürke és barna színű pókocska, amely az emberi környezetben is jól érzi magát.

A pókfaj kedveli a síkvidékek nyílt vagy félárnyas élőhelyeit, erdők szélén, és nedves réteken egyaránt előfordul.

Kis mustárlepke (Leptidea sinapis)

A kis mustárlepke Magyarországon mindenütt gyakorinak számit, tisztásokon, parkokban és erdei utak mentén is előfordulhat. A lepkefaj első nemzedéke már március-április körül repül.