A mai kegyhely dombja alatti forrás már a Római
Birodalom idején pihenőhelyként használták, hiszen erre futott a Sopianae-t
(Pécs) és Mursát (Eszék) összekötő kereskedelmi út.
Az első Mária éltetésre szolgáló oltárt a keresztény szlávok építhették,
eköré emeltek kápolnát 1006-ban a környékre telepített bencés szerzetesek.
II. Géza uralkodása alatt már fatemplomot ácsoltak a kápolna mellé, hiszen a király
és főnemesei gyakran látogattak ide. Ezt az épületet a török megszállás idején
mecsetté alakították, de a keresztények győztes csatája után sem ők, hanem a görögkeletiek,
hanem a kálvinisták vehették birtokba.
Az eredeti Mária-szobor átvészelte a tatárjárást, a
török dúlás alatt azonban egy kis időre eltűnt, ma Eszéken látható, a Rákóczi-szabadságharc idején
került oda.
A templom a katolikusok által visszavételéhez egy korabeli történet
fűződik. A Szűz Mária 1687-ben jelent meg egy Tamás nevű katolikus
gazdának, majd ezután Mátyás siklósi ispánnak is megjelent a szent anya. A szigetvári Vecchi
gróf generális ezek után megparancsolta, hogy a templomot adják vissza a
katolikusoknak.