Rózsa Sándor Csárda (2022)

A zsombói Nagy-erdő szélén áll az alföldi betyárcsárdák egyik utolsó hírmondója, amely a híres betyár nevét viseli és napjainkban még mindig üzemel.

Az 1974-ben védetté nyilvánított ősláp szomszédságában álló csárdát már egy 1742-ből származó írott forrás is említi. A legenda szerint maga Rózsa Sándor sokszor megfordult ebben a csárdában is, ezért kapta mai nevét az épület. 1956-ig állt még az a tölgyfa, amelyikhez a betyár a lovát kötötte. Az épület pincéje különösen értékes, ugyanis még a török időkből való és darázskőből, azaz édesvízi mészkőből épült.

Napjainkban Rózsa Sándor Csárda étteremként funkcionál, ahol elsősorban alföldi csárdás ételek szerepelnek az étlapon, de vannak kímélő ételeik is azok számára, akik nem kedvelik a nehezebb fogásokat.

Bugaci Csárda (2020)

A magyar Alföld egyik gyöngyszeme, a Bugaci Csárda, amely az 5407-es út mellet áll egy kicsit eldugottan az erdőben. 

A vendéglátóhely történelme egészen az 1800-as évek elejéig nyúlik vissza, és számos betyárlegenda kapcsolódik az épületéhez. A Petőfi Sándor is megihlető csárdának olyan híres vendégei voltak a költőn kívül, mint a norvég király, az angol királyi család, sőt Lady Diana hercegnő is járt itt. 

A puszta emblematikus épületének rendbehozatalán napjainkban a bugaci önkormányzat fáradozik. Szabó László polgármester tervvezi az épület korszerűsítését és a faluban található helytörténeti múzeum ide költöztetését.

A Bugaci Csárda udvarára lett átszállítva a környék egyik legrégebbi keresztje, amelyet a Fehér család 1937-ben állítatott.

Hortobágyi Csárda (2020)

300 éves csárda áll a Kilenclyukú híd szomszédságában, amely a Hortobágy világörökségi környezetének része. A felújított műemléképületben hagyományos, természetes és nemes pusztai ízek várják az ide látogatókat.

Az Alföld leghíresebb és legnagyobb csárdája 1699-ben épült népi klasszicista stílusban a Debrecenbe vezető Sóút mellé. Az átutazókon, marhahajtókon kívül a környéken legeltető pásztoroknak, közeli falvak és tanyák lakossága is betért olykor-olykor a csárdába. Az elmúlt korok rajtahagyták a lenyomataikat az épületen az évszázadok során, de mindig igyekeztek a hely korhűségét megtartani.

Napjainkban a fogadó történetét, a pusztai közlekedést és a csárda híres vendégeit bemutató kiállítás látható az egykori vendégszobákban.

Rózsás Csárda (2019)

A Debrecen külvárosának számító Józsa szívében, a 35. főút mentén áll a nagy múltú Rózsás csárda. A helytörténeti adatok szerint az 1700-as években már állt az épület a szentgyörgypusztai Szil-völgyben. Az 1783-as katonai térképen már a Rózsás csárdaként feltüntették, a terület birtokosa pedig ekkor Némethi Andrásné Erős Kata volt. Az 1980-as évek végére a nívós épület igen csak leromlottá vált, az idő vasfoga és a csárdapusztító történelmi korszakok sem kímélték.

A példás megújulást és az eredeti értékek megőrzésének jó példáját láthatjuk Józsán (Debrecen), hiszen a közel 300 éves Rózsás csárda ma is vendéglátó létesítményként üzemel.

Kutyakaparó csárda (2019)

A tetétleni út mellett, távol a településektől áll a híres Kutyakaparó csárda, amelyet Petőfi Sándor is meglátogatott jártában. A magányos csárda egy 1766-os térképén már megtalálható, és a helyik szerint eme épület ihlette meg a költő versét. De Petőfin kívül megfordult itt Többször járt itt a Nagykőrösön tanároskodó Arany János is, sőt Jókai Mór is megemlíti egyik írásában.

A kocsmává avanzsálódott nádtetős épület 1926-ban leégett, helyére egy cseréptetős házat építettek nem sokra rá. A napjainkra j hangulatos történelmi emlékhelyé vált Kutyakaparót szívesen látogatják a környékbeliek és az átutazók is.

Halápi Csárda (2019)

A Halápi Csárda 1778-ban épült a mai Vámospércsi út mentén, amely abban az időben Szatmárnémetit és Budapestet összekötő fő közlekedési útvonal volt.  Annak idején a csárdában is igazi,,betyárélet" zajlott, a helyiek elmondása szerint a csárda alatt alagútrendszer húzódott.

forrás: erdospusztaihorg.wordpress.com

Az épület az államosítások után a TSZ tulajdonába került és a fogadó rész és a kocsma mellett boltot is kialakítottak, majd később takarmánybolt is üzemelt itt. Ebben az időszakban volt a vendéglátóhely aranykora.

Utolsó tulajdonosa Nagyné Fodor Jolán volt, aki a forgalom hanyatlása miatt bezárta a nagy múltú csárdát.

Boglya Csárda (2018)

A település központjában, egy csendes utcában található a Boglya csárda. A régi parasztházban kialakított étterem hagyományos ételekkel várja kedves vendégeit. 

Csikós-csárda (2017)

Az uradalom idején telepített árnyas rejti az egykoron igen népszerű pihenőhelyet, a Csikós-csárdát.

Az épület régen a vadászok törzshelye volt, de manapság más sajnos csak pókok és rágcsálók lakják.

Keselyűs (2017)

A gemenci erdő rengeteg egyik turisztikai csomópontja Keselyűs, ahol az erdei vasút végállomásának fogadóépület is található. Sajnos a nagy múltú csárda már nem üzemel, viszont az ökoturisztikai központ létesítménye jegypénztárral, büfével és parkolóval várja a túrázókat. Az épülettől nem messze található a Sáros-alja madármegfigyelő torony és a Keselyűsi tanösvényt.

Tanyacsárda (2017)

A Dunaparti Tanyacsárda a folyó partján, hangulatos zöldövezetben, színvonalas kiszolgálással, várja kedves vendégeit. Természetesen az étterem étlapjáról nem hiányozhat a híres Bajai Halászlé sem. 

Tenkes-csárda (2016)

A környék egyik leghíresebb vendéglátóhelye egy régi múltra visszatekintő betérő csárda, amelyet már 1890-ben is említettek.
Az Eszéket Péccsel összekötő főút mentén a Tenkes-hegy lábánál impozáns környezetben található a mai étterem és panzió. A csárda méltán híres magyaros hangulatáról és ízeiről, amelyet fokoz a helyben, kemencében készült házikenyér, a 1923-as recept alapján készült házi sör, és az étlapon megtalálható számos magyaros étel, helyi specialitás.

Szélmalom Csárda (2015)

Kecskemét egyik jelképe a híres Szélmalom csárda, amely a város déli kapujában, az E-5-ös út mellett található és még napjainkban is működik

Az épület eredetileg Tiszasasról hozták át ide, ugyanis ott „fölöslegessé” vált, de a kecskeméti határban soha sem működött igazi szélmalomként. Tót István a privatizáció előtt is már vezette az éttermet, akkoriban csak egytálételesként funkcionált a forgalmas autóút mentén. A belső berendezés ugyanaz most is, mint akkor, ezért igazi múlt idéző helyként tartják számon.

Marti-csárda (2013)

A Körtvélyesi holtág partján még ma is áll az 1932-ben épült révház, amely egy ideig csárda is volt. Akkoriban híd híján a révész vitte át az embereket és a szekereket a túlpartra Körtvélyesnél a Tiszán.

 A háznak funkciója jelenleg nincs, de sajnos nem használják a nagy múltú épületet.