Illatos borjúpázsit (Anthoxanthum odoratum)

A borjúpázsit vagy más néven illatos borjúpázsit az egyik leggyakoribb pázsitfélénk, amely csaknem egész Európában gyakori.

A növénnyel kaszálókon, hegyi réteken, lápokon, világos erdőkben nő, üde vagy közepesen száraz, gyengén savanyú talajokon találkozhatunk leggyakrabban. A borjúpázsit a füzérszerű bugavirágzatát áprilistól hozza.

Sándorfalvi-erdő (2020)

A Dél-Tisza-völgy alsó szakaszára a Kiskunsági Nemzeti Park is rátetette a kezét, ugyan is itt húzódik az 1976-ban védetté nyilvánított Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet.

Sándorfalva határában, a csongrádi műúttól keletre húzódik a tájvédelmi körzet legnagyobb egybefüggő erdeje, a Sándorfalvi- vagy más néven Vöröscsárdai-erdő. A homokra telepített igen változatos árnyas többek között homokbányát, szikes laposokat, homoki gyepeket, és telepített tűlevelű erdőket is rejt. Emellett több olyan ritka növényt, mint a pirosló hunyort (Helleborus purpurascens), illetve a szártalan kankalint (Primula vulgaris) is regisztrálták már itt, amelyek nem őshonosak az Alföld vidékein.

Csikós-csárda (2017)

Az uradalom idején telepített árnyas rejti az egykoron igen népszerű pihenőhelyet, a Csikós-csárdát.

Az épület régen a vadászok törzshelye volt, de manapság más sajnos csak pókok és rágcsálók lakják.