A Zelemér nevet viselő vasútállomással szemben, egy kunhalmon
áll az egykori templom maradványai. Az épület keletkezését Szent István
király rendeletéhez kapcsolják, amelyben az állt, hogy minden „tíz falu”
építsen egy templomot. Tehát ennek következtében épülhetett meg Zelemér első,
román kori temploma. Azonban a tatárjárás során a település elnéptelenedett, az
istenház pedig romba dőlt. A ma is látható templom építése 1310 körül
kezdődött, egy késő gótikus, egyhajós, fél nyolcszög alakú támpilléres került
ekkor a halomra. Feltételezések szerint a szentély a korábbi a templomból
maradhatott meg, ezt régészeti feltárásokkal bizonyították is.
Az 1564-ben János Zsigmond megsegítésére érkező török hadak
egyik vezére Hasszán, a temesvári basa bosszúból a védtelenül hagyott Zelemért
kifosztotta és felgyújtotta. Az ezt követő évszázadokban a templom követ lassan
elhordták. A valamikor körülbelül
harminc méter magas templomtorony mára már csak tizennyolc méternyi csonkja és az
északi falnak egy kis darabja maradt meg, amely 1907 óta műemlék. 1938-41
között a Déri Múzeum igazgatójának a felügyeletéve a romokat feltárták és konzerválták.
De ezt követően 2000-es évekre a falat több helyen megbontották, a műemlék
jelentőségét jelző tájékoztatótáblák pedig eltűntek. A 2014-es felújítás után a
műemléket faoszlopokból álló kerítéssel vették körbe, a területet
parkosították, pihenőhelyek és főzőhelyek kerültek kialakításra.
Zelemérrel kapcsolatban több legenda is akad, az egyik
talán a leghíresebb a szép Marica története. A források szerint itt élt
Brankovics György szerb fejedelem, aki eljegyezett egy rácz leányt, Marcziát.
De egy idősödő rácz vezér Daniló is szemet vetet a menyecskére, aki egy őszi
este szerelmet vallott a vár bástyáján énekelő leánynak. Maricza visszautasította
a közeledést, erre a vezér dulakodni kezdett vele. Maricza, hogy tisztességét
megőrizze, inkább a halált választotta, és magával rántotta a vágytól megvadult
vezért a várárokba.