A csongrádi Nagyboldogasszony-templom 1762-től 1769-ig épült klasszicista és barokk stílusban. Elkészültének legjelentősebb támogatója a nagykárolyi gróf Károlyi család volt. Az ekkor még torony nélküli istenház a temető és Szent Rókus-kápolna helyére épült, és az építésében valószínűleg olasz mesterek is közreműködtek. Az igazán impozáns látványt nyújtó galériás tornyot - a tűzfigyelő karzattal - 1784-ben emelték a hajó elé.
A templom belsejében áll a fekete márvány alapú barokk
főoltár, rajta fehér márványból készült tabernákulum, kétszárnyú, faragott,
aranyozott faajtóval. Az oltárkép 1917-ben
készült, és Mária mennybevitelét ábrázolja, Tizianó a velencei Frári
templomban látható Assunta képének másolata.
A hajó keleti oldalán áll a barokk Szent Anna oltár, amely a Szent Annát, Szent Joachimet és a gyermek Máriát ábrázolja, az olajfestmény Körrey György munkája 1867-ből. Szemben vele egy régebbi oltárépítmény áll, amely egykoron Mária-oltár volt. 1884-ben építtették át lourdesi oltárrá építettek át, egy Tirolban Delago József műtermében vásárolt lourdesi Mária-szobor fölhasználásával.
A fal melletti oltárfülkében Nepomuki Szent János barokk kőoltára látható, melyet Müller nevű művész festette 1892-ben. Az oldalkápolnák oltárképeit Piroska István festette, az egyik Máriát és a keresztről levett Jézust ábrázolja, a másikon pedig a Jézust a kereszten jeleníti meg.
A torony alatti keresztboltozat található a Kármelhegyi Boldogasszony kápolnája, amely fából készült oltár fölötti olajfestmény oltárkép a tisztítótűzben szenvedő lelkeket ábrázolja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése