„Homokország nem az Óperenciás-tengeren túl van, hetedhét ország ellen, hanem innen a várostól egy ugrásnyira van, hetedhét akácfa ellen. Nincs is benne aranyerdő, ezüsterdő, hanem van száz út szőlő.”
Kallócserebogár a legnagyobb hazai cserebogár faj, amely jellegzetessége a márványozott szárnyfedők. A bogár tölgy-, bükk-, fűz-, akácfát és az erdei fenyőt károsítja; leginkább a fekete fenyőt kedveli.
Mórahalom
külterületén, az 55 főút mellett található egy impozáns fülke. Egy régi történet szerint valaha
itt patak csordogált ezért került ide a vízen járók védőszentjének szobra.
A 18. század eleji feljegyzésekben a Búvár-tó még természetesként szerepelt, de a következő században már téglavetésre használták a tavat. A Szeged-Rókus városrészi vízfelület több feltöltésen és betemetésen esett át mire elnyerte mai formáját.
2011-ben sétányt alakítottak ki a tó körül és ismertető táblákat raktak ki az itt élő állatfajokról.
A Szárcsa hazánkban is minden jelentősebb vizes élőhelyen előfordul, akár városi tavakon is. A koromfekete, kecses madár legfeltűnőbb ismertetőjegye a fején található fehér homlokpajzs. Egyes országokban nagy tradíciója van a madár vadászatának.
A csóka a kisebb testű varjúfélék közé tartozik és kedveli az ember közelségét, gyakran épületek zugaiban fészkel és a nagyvárosokban akár az emberek között a teljesen fátlan utcákon is szívesen csatangol. Főleg rovarokkal és más gerinctelenekkel, kisemlősökkel és tojással táplálkozik, a városokban sok ételmaradékot is elfogyaszt.
A "vadkacsa" a leggyakoribb hazai réce fajunk, a házi kacsa őse. Alkalmazkodó képességét jól példázza, hogy a faj, szinte minden vizes élőhelyen előfordul, a legnagyobb folyóktól a városi parkokban lévő apró tavakig.