Zöld küllő (Picus viridis)

A zöld küllő az egyik gyakori harkályfélénk, amely sík és hegyvidéken egyaránt megtalálható. A madár kedveli a ligetes erdőket, fasorokat, városi parkokat, temetőket és ártéri erdőket is. A harkályfélénk a fák kérge alatt megbújó hangyákat és más rovarokat, lárvákat, bábokat fogyasztja. A zöldküllő védett madárfaj, idős fák meghagyásával segíthetjük, hogy állománya ne csökkenjen.

Egérszínű darázscincér (Xylotrechus rusticus)

Az egérszínű darázscincér hazánk minden területén elterjedt, és gyakori faj. A darázscincér általában június-júliusban jelenik meg a napfénynek kitett fákon. A bogár lárvája főleg száradó vagy beteg fákban él.

Déli porcelánbagoly (Dysgonia algira)

A déli porcelánbagoly vagy más néven ibolyásbarna vándorbagoly szinte mindenütt előforduló vándorló faj.

Az imágó elülső szárnyának széles világosszürke vagy barnásszürke szalagjáról ismerhető fel.

A sárgásszürke hernyójának tápnövényei a szeder-, fűz- és rekettye-fajok.

Amerikai darázscincér (Neoclytus acuminatus)

Az amerikai darázscincér egy világszerte elterjedt bogárfaj, amely napjainkban már Európában is terjedőben van. A cincérfélék közé tartozó rovarok jellegzetes vörösbarna színűek, a testükön pedig sárga csíkok láthatóak. Az amerikai darázscincér lárvái még élő, de legyengült, vagy elhalt fákban élnek és károsítanak.

Zsiradék moly (Aglossa pinguinalis)

A zsiradék moly Magyarországon mindenütt előfordul, sőt olykor háztartási kártevő is. A barnásszürke keresztsávos molylepke hernyója zsíron, szalonnán és egyéb bőrökön telepszik meg, innen ered a rovar neve.

Kék fadongó (Xylocopa violacea)

A kék fadongó Európa egyik legnagyobb termetű méhfaja. amely nevét onnan kapta, hogy korhadó fákba készíti fészkét. A rovar rémisztő külleme és mérete ellenére viszonylag szelíd, áprilistól találkozhatunk vele.  

Feketenyakú szúfarkas (Pseudoclerops mutillarius)

A feketenyakú szúfarkas az egyik leggyakoribb szúfarkas fajunk, amely főként tölgyesekben fordul elő.

A bogár hasa piros a többi része fekete, a szárnyfedői peidig színesek.

Kék korongcincér (Callidium violaceum)

A kék korongcincér főleg a hegyvidéki fenyvesekben gyakori, Magyarországon ritka fajnak számít. A 10-13 miliméter hosszú, kékes-ibolyás szárnyfedőjű bogár általában a kéregmaradványokat tartalmazó feldolgozott fenyővel érkezik hazánkban. Lárvája a fatestbe hatoló, kampó alakú bábbölcsőjével okoz kárt.

Mezei homokfutrinka (Cicindela campestris)

A mezei homokfutrinka a száraz, homokos talajú erdőszélek lakója, ahol általában rovarokra vadászik a talajszinten. A homokfutrinkafajt „metálzöld” szárnyfedőiről lehet felismerni, amelyeken egy vagy több világos foltpár látható. A bogárral májustól szeptemberig találkozhatunk.

Sokpontos tarfutó (Calathus fuscipes)

A sokpontos tarfutó a száraz nyílt talajokat, kerteket és a szántókat kedveli.

A nagy, fekete földi bogár lábai és csápjai vörösek.

Barna kövipók (Drassodes lapidosus)

A barna kövipók nevéhez híven elsősorban köves-sziklás helyeken él, ahol a kövek alá be tud húzódni.

Az állatot vörösesbarna és mintázatmentes színéről, és selymesen fénylő potroháról lehet felismerni.

Mohos ugrópók (Marpissa muscosa)

A mohos ugrópók egy apró szürke és barna színű pókocska, amely az emberi környezetben is jól érzi magát.

A pókfaj kedveli a síkvidékek nyílt vagy félárnyas élőhelyeit, erdők szélén, és nedves réteken egyaránt előfordul.

Nagy sárgafűbagoly (Noctua pronuba)

A nagy sárgafűbagoly egy igazi vándorlepke, amely mindenütt előfordul. A lepke májustól októberig repül, nagy mérete miatt más fajjal nehéz összetéveszteni.

Kérges kövipók (Scotophaeus scutulatus)

A kérges kövipók napsütötte épületeken látható, természetes környezetben ritka. A kövopókok külsőleg nagyon hasonlítanak egymásra, ezért talán a zsákszerű potrohvég lehet a határozóbélyeg.

Folyófűszender (Agrius convolvuli)

A folyófűszender, vagy más néven szulákszender a nevét a hernyójának magyarországi fő tápnövényéről az apró szulákról kapta.

A szender meleg domb- és hegyoldalak, virágos rétek, és művelt területeken fordul elő leggyakrabban. Az akár 8 centiméterre megnövő imágó szürke alapszínű, de feltűnő potroha van, amelyet fekete, és sötét rózsaszínes, vöröses keresztsávok díszítenek.

A hernyójának feje kicsi, far részén fekete, vagy piros-fekete szarvacska látható, több színváltozata is ismert.

Világossárga dudvamoly (Sitochroa verticalis)

A világossárga dudvamoly Magyarországon gyakorlatilag bárhol előfordulhat. A molylepke elülső szárnyán alig látható, homályos, aranysárga mintázat van, a szárnyának alapszíne pedig világossárga.

Amerikai fehér medvelepke (Hyphantria cunea)

Az amerikai fehér medvelepke hazánkban eléggé elterjedt, ahol fák vannak ott biztos találkozunk vele.

A lepkefaj hernyója egy inváziós növényi kártevő, amely leggyakrabban a csonthélyasokat károsítja.

Közönséges tarlósáska (Chorthippus brunneus)

A közönséges tarlósáska mindenféle száraz élőhelyen elterjedt és gyakori, sőt akár városokban is megél.

A fajnak több színváltozata is van, jellegzetes cirpeléséről könnyen felismerhető.

Káposztamoly (Plutella xylostella)

A káposztamoly hazánkban általánosan elterjedt faj, főleg ott fordul elő legyakrabban ahol káposztaféléket termesztenek. A molylepkét az első szárnyán látható csipkézett világos sávról lehet felismerni.

Muszkamoly (Loxostege sticticalis)

A muszkamoly vagy más néven rétimoly hazánkban mindenütt előfordul. A lepke a nevét a nagy keleti „ellenségünkről” kapta, ugyanis a muszka az oroszok népies elnevezése. De a rovar kártétele az utóbbi évtizedekben már nem annyira jelentős, mint a 20. század elején a bevándorlásakor volt.