„Esik eső, az ereszen lecsorog -
Az én rózsám mindig csak sír, csak zokog.
Ne sírj, kis lány, ne hullasd a könnyedet,
Találhatsz még szép szeretőt eleget.
Esik eső, csörög-csattog a járom,
Szánt a rózsám szentkirályi határon:
Erős a föld, vas az eke, nem vágja -
Terem legény minden kis lány számára.”
Az én rózsám mindig csak sír, csak zokog.
Ne sírj, kis lány, ne hullasd a könnyedet,
Találhatsz még szép szeretőt eleget.
Esik eső, csörög-csattog a járom,
Szánt a rózsám szentkirályi határon:
Erős a föld, vas az eke, nem vágja -
Terem legény minden kis lány számára.”
(népdal)
Árpád Útján 2.
Árpád Útján 2.
A második közös túrám a Petőfi Túrakörrel minden szempontból ott folytatódott, ahol előtte abba maradt.
Mentünk, beszélgettünk és egyre erősebben kúszott be a bőrünk alá a környék nem mindennapi múltja. Még a sokat látott természetjáró lelkem is beleborzongott, amikor a Fekete-halom tetején megpillantottam az idővel dacoló sötét keresztet, és arra pedig végképp nem számítottam, hogy Felső-Szentkirályon fogok majd belebotlani egy híres író özvegyébe. A Szentkirály település által nyújtott idegenvezetés pedig újra bebizonyította, hogy van értelme fontos történelmi utak felelevenítésének a Kiskunságban. Nem kérdés, hogy ez a szakasz volt számomra a sorozat csúcspontja!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése