Pécs-kő (2025)

A Pécs-kő vulkáni kúpja hasonló korú, mint a környék nevesebb vulkánjai, például a Salgó vagy Szílvás-kő. A kb. 5 millió éves csúcsról igen szép kilátás nyílik a városra, a Karancs és a Medves vidékére, de szép időben akár a Mátra és a Cserhát gerincei is láthatóak.

A bazaltplatón egykoron Pécskő vára állott, amelyet elsőként Görög Demeter 1802-ben készült térképe jelöl, de okleveles említés viszont nem maradt fenn. A helyi hagyomány szerint az itt álló erőd egy rablóvár volt. A 20. század elejétől bányászni kezdték a hegyet, hogy a város utcáinak kövezésére használják fel az itt található értékes kőzetet. A kőbányászat során pedig egy bronzkori település nyomaira bukkantak.

Az emberkéz nyomait viselő sziklán az évtizedek során egyedi élővilág alakult ki, ezért 1987 óta a csúcs és az erdő is természetvédelmi terület.

A Pécs-kő napjainkban kedvelt kirándulócélpont, amely „alsószoknyáján” a szikla geológiai és történelmi érdekességét bemutató tanösvénytáblák találhatóak. A sárga jelzésen, dél felől pedig egy esőbeállóval, padokkal és asztalokkal felszerelt pihenőhely is várja megpihenni vágyókat.

Földvár (2023)

A Vaskút közelében található földsáncon egykoron egy cölöpvár álhatott, ugyanis erre enged következtetni az 1868-as ásatás során megtalált lyukak és gödrök. A földvár bejáratának két sarka valószínüleg vesszőből font kétsoros palánkkal volt megerősítve, a sarkokom pedig őrtorony vagy őrhely állt. A sáncból egy későbbi feltáráskor előkerültek még újkőkori, bronzkori, kelta, szarmata és Árpádkori kerámiák töredékek. A leletek alapján a sánc a római császárkori szarmata-jazig népek menedékhelye volt, akik a Dunán való átkelés követően letáboroztak itt, és feltehetően később őrhelynek használták.

Várhegy-kilátó (2021)

A Kakasdhoz tartozó Vár-hegy oldalában 2003-ban egy kilátót építettek, oda ahol egyes források szerint már a kora középkorban egy erődítmény állott.

A 210 méter magas „hegyen” Wosinsky Mór kutatásai alapján valószínűleg egy bronzkori földvár helyezkedett el. A IV. Béla uralkodása alatt bekövetkező várkorszerűsítő hullám miatt ezt a földvárat sorsára hagyhatták.

Az aprócska kilátó jó fekvése miatt kiváló panorámával rendelkezett, de sajnos napjainkra már lombok takarják a kilátást. A horgásztó vízfelülete és a szomszédos Bati-kereszt-kilátó még ma is látható az építmény felsőszintjéről. A kilátó mellett asztalok és padok is találhatóak.

Bronzkori és Árpád-kori földvár (2019)

Bács-Kiskun megye egyik legjelentősebb régészeti lelőhelyeként tartják számon a Tiszaalpári Földvárat. Az itteni várdomb tetejéről a Duna-Tisza közének egyik legszebb panorámája tárul elénk. Jó képzelőerővel megelevenedik a honfoglaláskori állapotokat idéző tájkép, amelyet Árpád is láthatott a győztes alpári csata után.

A földvár a Duna-Tisza közének keleti peremén fekvő lapos terasz két részre oszlik, a Templomdombra és a Várdombra. A környék első lakói az újkőkor telepedtek meg itt, a telepük néhány elszórt házból állt a lapos löszfennsíkon. Az egykoron itt húzódó vár a bronzkorban épült, amelyet egy 4,5-5 m magas sánc vett körül és egy fa erődítmény állt a közepén. Ezt az erődítményt a következő két és fél ezer év természetes eróziója teljes egészében elpusztította.

Löszfal

A falu szívében található bronzkori és Árpád-kori földvár, középkori templom, temető és őskori telep védelme érdekében fokozottan védett régészeti lelőhellyé nyilvánították. A föld felszíne alatti régészeti emlékek megőrzése miatt országos jelentőségű védett természeti területnek is minősül a várdomb és környéke.

Anonymus (Gesta Hungarorum) jóvoltából Alpár neve is bekerült a magyar történelembe. Ugyan is Alpár mezején került sor a honfoglalás döntő ütközetére, amely Árpád és Zalán vezér között a magyarok fényes győzelmével ért véget. 

Megjegyzés: Sajnos a területet bejáró tanösvény már megszűnt, és az információs táblák is felszedésre kerültek.

Zeleméri templomrom és bronzkori földvár (2019)

A Zelemér nevet viselő vasútállomással szemben, egy kunhalmon áll az egykori templom maradványai. Az épület keletkezését Szent István király rendeletéhez kapcsolják, amelyben az állt, hogy minden „tíz falu” építsen egy templomot. Tehát ennek következtében épülhetett meg Zelemér első, román kori temploma. Azonban a tatárjárás során a település elnéptelenedett, az istenház pedig romba dőlt. A ma is látható templom építése 1310 körül kezdődött, egy késő gótikus, egyhajós, fél nyolcszög alakú támpilléres került ekkor a halomra. Feltételezések szerint a szentély a korábbi a templomból maradhatott meg, ezt régészeti feltárásokkal bizonyították is.

Az 1564-ben János Zsigmond megsegítésére érkező török hadak egyik vezére Hasszán, a temesvári basa bosszúból a védtelenül hagyott Zelemért kifosztotta és felgyújtotta. Az ezt követő évszázadokban a templom követ lassan elhordták.  A valamikor körülbelül harminc méter magas templomtorony mára már csak tizennyolc méternyi csonkja és az északi falnak egy kis darabja maradt meg, amely 1907 óta műemlék. 1938-41 között a Déri Múzeum igazgatójának a felügyeletéve a romokat feltárták és konzerválták. De ezt követően 2000-es évekre a falat több helyen megbontották, a műemlék jelentőségét jelző tájékoztatótáblák pedig eltűntek. A 2014-es felújítás után a műemléket faoszlopokból álló kerítéssel vették körbe, a területet parkosították, pihenőhelyek és főzőhelyek kerültek kialakításra.

Zelemérrel kapcsolatban több legenda is akad, az egyik talán a leghíresebb a szép Marica története. A források szerint itt élt Brankovics György szerb fejedelem, aki eljegyezett egy rácz leányt, Marcziát. De egy idősödő rácz vezér Daniló is szemet vetet a menyecskére, aki egy őszi este szerelmet vallott a vár bástyáján énekelő leánynak. Maricza visszautasította a közeledést, erre a vezér dulakodni kezdett vele. Maricza, hogy tisztességét megőrizze, inkább a halált választotta, és magával rántotta a vágytól megvadult vezért a várárokba.

Gáborjáni földvár (2018)

A gáborjáni földvár korát nemigen tudjuk, de építői igen gondosan alakították ki, ugyan is s Berettyó folyó hajdani egyik ős-medre 270 fokban védte a körsáncot. A Berettyó-menti földvárak sűrűsége arra enged következtetni, hogy elsősorban megfigyelőhelyek lehettek és a rendkívül gazdag vízjárás átjárását is biztosították.

Elképzelhető, hogy a Szentpéterszeg és Gáboján között húzódó sánc közepén egykoron monostor is állott. Szent-Mihály főangyal helyi apátsága már a tatátjárást megelőzött években is létezett, hiszen az 1405-iki osztálylevél nyilván mondja, hogy az óta elpusztult Tótfalu a monostor mellett állt.

Hildpusztai földvár (2017)

Érsekhalmához tartozó Hildpusztán fellelhető várdombot a régészeti szakirodalom a vatyai kultúra legdélebbi erődített földváraként tartja számon. A településrészén még ma is láthatók a több ezer éves földvár falai, valamint a löszfalba vájt középkori barlangrendszer maradványai. A területen folyó ásatások és az előkerült gazadag leletanyag indokolta, hogy a sáncot és környékét 1991-ben "Történelmi régészeti jelentőségű védetterület"-té nyilvánították.

A Hét-völgy a Duna-menti síkság és a Duna-Tisza közi Hátság érintkezésének egyik geomorfológiailag legérdekesebb megjelenésű területe. A löszvölgyek oldalában, az Alföldre egykor jellemző löszpuszta növényzet különleges maradványaira lelhetünk. Nem ritka itt a tarka sáfrány, a fürtös gyöngyike, a törpe nőszirom, a törpemandula és néhány orchidea faj sem. A gyepek és környezetük állatvilága is igen gazdag. A virágos növények sok, máshol ritka lepkefajt csalogat ide.

Jelenc-hegy (2015)

Hont községtől délnyugati irányban a Dobó-hegy és Jelenc-hegy lábainál egy bronzkori földvár maradványai találhatóak. A sáncok magassága 1-1,5 m, és egy-egy kapunyílás is található rajtuk.

A Hontról induló zöld sávjelzés halad át a Jelenc-háti maradványokon, majd a csúcs után a kék jelzéssel balra térve a Hármashatár csúcsa közelében ismét keresztezi a védőművet. Az igazoló kód a jelzett utak és a sáncok metszéspontján látható.

Magosfa (2015)

Magosfa vagy más néven Tátralátró a Börzsöny második legmagasabb hegycsúcsa, a 916 méteres magasságával Magyarország 27. legnagyobb hegye is. A csúcs a második nevét onnan kapta, hogy lombhullás után, szép tiszta időben a tetejéról látni lehet a Tátra vonulatait. 

A magaslat más miaat híres, ugyanis hazánk legmagasabban fekvő őskori földvára állt itt a vaskorban. A környékén talált edénytöredékek pedig késő bronzkori lakottságra utalnak.

A neves hegyre a zöld jelzésen lehet feljutni Kemence vagy a Csóványos felől.

Sámson vára (2012)

Doboztól délkeletre, a Fekete-Körös holtágának egyik kanyarulatában áll a Sámson vár néven ismert Árpád-kori földvár. A sáncvárat feltehetően a 10-11. században építettek és fából épült tornya is volt. A valószínűség a lakótoronnyal is rendelkező vár a 13. századra megsemmisült.

Az erődítmény nagyobb hányadát az egykori folyó ölelte körül, a kisebbik részét pedig a gátépítések során belefoglalták a töltésbe. A sáncon vonulata mentén azonban még ma is találni kívül-belül vörösre égetett rögöket.

A népmonda szerint Sámson két fogsorral született talált, táltos gyermek volt. Már gyerekkorában megmutatkozó hatalmas erejét a törökök bosszantásában hasznosította.

Kelta földvár (2011)

A kővágószőlősi Kövirózsa tanösvény áthalad egy földsáncon is, amely nem túl látványos, de egy nagyon ősi mesterséges képződmény. 

Feltehetően egykoron a Jakab-hegyen jött létre az a telep, amely a Dél-Dunántúl legfontosabb kora vaskori fémművesség és a kereskedelem központja volt. Kr.e. 350 körül a kelták foglalták el a fennsíkot, és megerősítették a sáncokat, majd létre hozták a Kárpát-medence legnagyobb földvár láncolatát.