A jáki nagytemplom hazánk egyik legszebben fennmaradt román és kora gótikus stílusú műemléke. A három hajós katedrális építészeti megoldásaival, faragványaival, és freskóival állít emléket a 12. századi világ művészetének.
A Ják nemzetséget az a Wasserburgi Wecellin bajor lovag alapította, aki Gizella királynő, Szent István feleségének kíséretében érkezett, és a királyi testőrség parancsnoka volt. Az apátságot és a templom az ő leszármazottja Nagy Márton nemes, földbirtokos építette fel 1214-től 1256-ig. A román és gótikus stílusú elemeket is tartalmazó templom három szakaszban készült el, ugyanis a munkálatokat hátráltatta az alapító halála és a tatárjárás. Az épületen érződik a nemzetközi építőmesterek munkája, a gyönyörű díszítésekben az észak-francia, és normann burgundi kőfaragók hatása érvényesül.
A templom belsejében látható főhajót és a mellékhajót a gótikára jellemző nyolcszögű pillérek választják el egymástól. A szentélyben Szent György sárkánnyal való harcát, a toronyaljban az alapító Jáki Nagy Mártont ábrázoló freskók találhatóak. A bal oldali mellékszentély oltárán pedig egy 15. századi Mária-szobor áll, amely eredetileg a Szent Jakab-kápolna főoltárát díszítette.
A Műemlékek Országos Bizottság megbízására 1896-tól 1904-ig készült el a templom legjelentősebb helyreállítása, amely munkálatait Schulek Frigyes és Gyalus László vezette. A restaurálás során a barokk oltárok helyett neoromán oltárok készültek, és többek között felújították az áldoztató rácsot, a szószéket és az egykori kegyúri karzat mellvédjét is. 2024-re készült el a műemlék legutolsó felújítása, amelynek a megbízója a Magyar Kormány volt, és a restaurálás mellett egy kiállítóteret is építtetek.
