A kis ökörszemlepke magasan növő füves ligeterdőkben és erdőszéleken gyakori. A főleg a Dunántúlon előforduló lepkefaj hasonlít a nagy ökörszemlepkére, azonban jóval kisebb annál.
A fehéröves szemeslepke az egyik legnagyobb szemeslepkénk, amely főként hegy- és dombvidékek gyakori faja. A fehéröves szemeslepke kedveli az erdős területeket, és azok közötti gyepeket. Az állat szárnyai feketék, rajta minkét szárnyon végigfutó fehér sáv.
A tüzes tarkalepke főként domb- és hegyvidékeinken fordul elő, ott is gyepeken, kaszálókon, virágos réteken, és sziklafüves hegyoldalakon gyakori. A lepke szárnya élénk tűzvörös, fekete szabálytalan rajzolattal, a hátsó szárnyának fonákja pedig krémszínű fekete pöttyökkel és két vörös harántsávval.
A kis gyöngyházlepke napfényes tisztások, domboldalak lakója, Magyarországon is csaknem mindenfelé gyakori. A lepke a legkisebb termetű gyöngyházlepkénk, amelyet egyedi rajzolatáról lehet felismerni.
A közönséges szénalepke a száraz füves élőhelyeket kedveli. A
szénalepke hátulsó szárnyának fonákján hat fehér gyűrűs szemfolt látható, erről
könnyedén fel lehet ismerni.
Az egyik legkülönlegesebb lepkék a nevét onnan kapta, hogy mindkét szárnypár felső oldalán fehér alapon sakktáblaszerűen nagy, szögletes, fekete foltok vannak.
Napos erdős területeken, az alföldi akácerdőkben bogáncson, egyéb fészkes- és ernyősvirágzatúakon „piheneve” találkozhatunk leggyakrabban a lepkével.
A nagy ökörszemlepke hazánkban mindenütt előfordul,
gyakori nappali lepke. A nyíltabb erdőterületen, tisztásokon és erdős-sztyepeken fordul elő, de bolygatott és kultúrterületeken is megtalálható a lepkefaj.
A lepke az álcázás nagymestere, ugyanis ha az elülső narancssárgás,
nagy szemfoltos szárnyát összezárja, akkor csak a levélre emlékeztető szárnyfonákja látható.
A kis színjátszólepke Magyarországon elsősorban hegy- és dombvidékeken él, de az alföldi folyók menti fűz-nyár ligeterdőkben, bokorfüzesekben is előfordul.
Az állat a fák, főleg nyárfák kicsorgó nedveivel táplálkozik.
A lepke a nevét onnan kapta, hogy a hímek szárnya éles ibolyás vagy kékes interferenciaszínnel csillog.
A kis fehérsávoslepkével hazánkban a jobb vízellátottságú erdőkben találkozhatunk, de kedveli a a középhegységek völgyeit is. A 40-50 mm nagyságú lepke elülső szárnyának sejtjében lándzsához hasonló hosszanti fehér csík húzódik, és a kifejlett imágóval májustól szeptember elejéig találkozhatunk.
Az állat Magyarországon potenciálisan veszélyeztetett fajként szerepel, eszmei értéke 10 000 Ft.
A nagyfoltú szemeslepke napfényes erdők, tisztások és erdőszélek lakója, de szinte bárhol máshol is előfordulhat. A rovart könnyű összekeverni az erdei szemeslepkével vagy a szerecsenlepkével, de az elsőnél jóval sötétebb, a szárnyon levő szemek száma pedig kevesebb, mint másik lepkefajnál.
Az ezüstös gyöngyházlepke hazánk erdős területeinek
lakója, a hegy- és dombvidékeken gyakori fajnak számít. A lepkét a hátulsó
szárnyának fonákja lévő gyöngysorra emlékeztető ezüstös pettyeiről lehet
felismerni.
A barna szemeslepke ott érzi jól magát, ahol
élőhelyei háborítatlanok, a Bakonyban és a Balaton-felvidéken, gyakori,
néha tömeges is. A lepkefaj főleg a nyílt füves pusztákat és a
szárazabb élőhelyeket kedveli.
Az erdei szemeslepke a tarka lepkefélék családjába tartozó, nappali életmódú, sötétbarna alapszínű lepkefaj.
A faj hazánkban erdős élőhelyeken, tisztásokon széles körben elterjedt,
A c-betűs lepke erdőszéleken, vágásokban, bozótos területeken,
parkokban és kertekben gyakori; de a hegységekben is megtalálható. A lepkefaj a
nevét onnan kapta, hogy hátulsó szárnyának fonákján, barna alapon ezüstös C
alakú rajzolat látható. Az állat egyedszáma a vegyszeres gyomirtás következtében erősen
megritkult, ezért napjainkban már védettességre szorul.
A közönséges gyöngyházlepke a nyílt területeket kedveli, réteken, erdőszegélyeken, tisztásokon találkozhatunk vele. A lepke mindkét ivara rókavörös, fekete pöttyökkel.