Ásotthalmi szőlők és a Tóth Pincészet (2026)

A múlt század utolsó évtizedeiben kezdték meg a szeged környéki futóhomok megkötését. Ez a folyományaként kezdődőt meg az itteni homokbuckák szőlővel való betelepítése. A 19. század végén a homoki szőlő gyors térhódítása meghozta a hírnevet Ásotthalomnak és a környező kisebb településeknek.

Az ásotthalmi szőlők ma már a Csongrádi borvidékhez tartoznak. A borvidék legdélibb csücskében fekvő területek a napsütéses órák kiemelkedően magas számának és a löszös homoktalaj egyedi összetételének köszönhetőnek kiváló minőségű szőlők teremnek itt. A legismertebb helyi bortermelő a Tóth Pincészet, amely 38 hektáron gazdálkodik, és olyan fajtákat termeszt, mint a Rajnai rizling, Zöld veltelini vagy Cserszegi fűszeres.

Demeter Zoltán Vinoteka (2026)

Demeter Zoltán a tokaji borvidék egyik vezető pincészetének tulajdonosa, aki jelenleg 9 dűlőn, közel 7 hektáron foglalkozik a szőlőtermeléssel. A cégvezető a pincészetet azzal a céllal alapította, hogy boraival próbálja meg bemutatni, hogy milyen változatos termőhelyek is vannak a borrégióban. 

Zoltán a borvidék legfontosabb szőlőfajtáinak nedűeivel Tokaj óvárosának szívében, egy 1790-ben épült műemlék házban várja az érdeklődőt borkostolásra és vásárlásra.

Rákóczi Pince és Udvarház (2026)

Tokaj legrégebbi pincéje a Rákóczi Pince, amelyet a borok szentélyeként is számon tartanak.

A pince a 15. század elején épült, s királyok, fejedelmek hercegek és tábornokok is birtokolták az évszázadok során. A Rákóczi Pince lovagterme ma már borkóstolóknak és rendezvényeknek ad otthont. Tokaj olyan híres borait lehet itt megkóstólni mint a Hét Szőlő furmint, a hárslevelű, a sárgamuskotály, a szamorodni, fordítás vagy a méltán híres aszú.

Tarcali szőlők és a Degenfeld-birtok (2026)

Tokaj-Hegyalja nem csak Magyarország egyik különlegesen szép tájegysége, hanem messze földön híres ősi borkultúrájáról is.

A borrégió egyik „fővárosának” számít Tarcal, ahol már a 17. század elején is fejlett szőlőtermesztés és a borkultúra volt. A Tarcal környéki szőlészet gróf Grassalkovich Antal idején kapott újabb lendületet, amikor Mária Terézia királynő 1748-ban elrendelte a kincstári szőlők kibővítését. Innentől kezdve rendszeresen szállították a míves bort a bécsi királyi udvar számára. A felvirágzott szőlőkultúrát 1880-ban súlyos csapás érte, ugyanis ekkor pusztította el az filoxéria járvány az ültetvények jelentős részét.

1894-től azonban újraindult a filoxéria sújtotta hegyaljai szőlők telepítése, ekkor a legkorszerűbb technika felhasználásával telepítették újra.

Napjainkban a tarcali borászatok közül kiemelkedik múltjával a Degenfeld-család hegyaljai szőlőbirtoka. A mai gazdálkodás 35 hektáros szőlőültetvény folyik, amely olyan történelmi dűlőket is magába foglal, mint a Terézia és a Zomborka. Az itt készült borok készítése során továbbra is a természet szeretetére, a hagyományok tiszteletére és a modern technológia ötvözésére törekednek a borkészítők. A birtokon előállított borok között pedig természetesen ott van a Szamorodni és a híres Tokaji Aszú.

Főkáptalan-pincesor és a császártöltési szőlők (2025)

Császártöltés a homoki szőlőtermesztés egyik Mekkája, egy igazi kis pincefalu. A település belterületén több száz présház és pince található, amely közül a leghíresebb a Főkáptalan-pincesor. Az itteni présházakra jellemző forma, a sváb pinceépítési technikát demonstrálja.

A falu környékén ma a legnagyobb arányban Rajnai rizlinget, Chardonnay-t, Cserszegi fűszerest és a Kékfrankost termesztik legnagyobb részben.

Tihanyi szőlők és az Apátsági pince (2023)

A Tihanyi félsziget egyedi mikroklímával és termőhellyel rendelkezik, amely kedvez az itteni szőlőtermesztésnek is. A Balaton tó vizének napfényt visszaverő hatása mellett, a félszigeten, a kráterkúpból kialakult a katlan ideális környezet biztosít az itteni különleges vörösbor számára. A Tihanyi hegység 7 millió éves ásványi anyagokban rendkívül gazdag ősvulkáni tufája pedig a helyi borok érlelhetőségét biztosítja.

A Tihanyi félszigeten vörösborkészítés mindig is meghatározó volt, a mikroklíma lehetőségeit korán felismerték az itt szőlőt művelő földművesek, polgárok és egyházi emberek. A Bencés apátság a 1055-től létezik a félszigeten, és nagyszerepe volt a tihanyi szőlőtermesztés meghonosításában.

Az apátsági birtokon termett szőlőt napjainkban is helyben dolgozzák fel, 1822-ben pedig a Belső-tó északi partján a kettős kereszt alaprajzú, dongaboltozatos pincét, és a klasszicista stílusú présházat építettek a nemes nedűk tárolására.

Zalakarosi bortúraút (2023)

A Balatontól nyugatra elterülő zalai borvidéket általában nem sorolják a vezető magyar borvidékek közé. De a lankás dombok közötti szőlőtáblákon már régóta kiváló minőségű a gyümölcstermesztés és feldolgozás folyik. Az egymástól távolabb eső pincészetek megismeréséhez pedig a Zalakarosi bortúraút nyújt lehetőséget.

A zalakarosiak életében mindig is fontos szerepet töltött be a szőlőtermesztés és a borkészítés. A Zalai-domboldalakon napjainkban is szépen rendben tartott öreg borospincék, szőlőültetvények és gyümölcsösök várják az ide érkezőket. A Zalai Borút Egyesület pedig azzal a céllal jött létre, hogy a helyi borokat népszerűsítse, amellyel segítse a vidéki turizmus fejlesztését. Az egyesület alakította ki azt a bortúraút is, amellyel felfedezhetjük a helyi borrégiót, a bejárás megkönnyítéséhez egy „Pince Navigátor” alkalmazás is készült.

Villányi Pincesor (2022)

Villány főutcáján található a helyiek által csak alsó pincesornak hívott műmeléki jellegű pincesor, amely a borturisták kedvelt célpontja. 

A régies stílusban épült pincék mindegyikében adózhatunk a borkóstolás szenvedélyének, sőt a legtöbbjükben étkezésre is van lehetőség. Érdemes felkeresni este is ezeket a vendéglátóhelyeket, ugyanis ekkor teljesen más arcát mutatja a pincesor.

Villányi Borvidék (2022)

A Villányi Borvidék Magyarország egyik legjellegzetesebb borvidéke, amely a rangját az évszázadok óta környéken termelt kitűnő vörösboroknak köszönheti. 

A borvidék két körzetre tagolható, a Villányi Körzet öt, míg a Siklósi Körzet tizenegy települést foglal magába. Kezdetkor a területen sok fajtát termesztettek, majd a filoxéravész után ez a szám meglehetősen lecsökkent. Napjainkban mindkét szólófajtából készítenek kiváló minőségű nedűket, de a vörösborok hírneve elnyomja a fehérekét. A borvidék legjelentősebb fajtái az Olaszrizling, a Hárslevelű, a Portugieser, a Kékfrankos, a Cabernet sauvignon, Cabernet franc.

Pincék a hegyoldalban (2021)

A „Mecsekalját az Isten is bortermő vidéknek teremtette" tartja a mondás környékbeliek körében.

Bár a Mecseknádasd e terület „fővárosa", de a szomszédságában található apró falvak portái végében még ma is sokhelyen láthatóak a hegybe mélyített pincék. Óbányán több ilyen felújított hegyoldalba vájt pince is utunkba akad a települést járva.

Öreghegyi pincesor (2021)

Az Ócsa külterületén található Öreghegyi Pincesor, amely a nádtetős, csónakra emlékeztető csaknem 100 éves pincék látványával becses kincse Budapest vonzáskörzetének.

A lankás, dombos vidéken már a 13. században szőlőművelés folyt. Az ez időtájt a faluban letelepedett francia szerzetesek hozták magukkal a szaktudást. Ők építettek elsőnek nádtetős, gádortorkú pincéket, amelyet a szőlő feldolgozásához és tárolásához használtak.

Az itteni egykori Ős-Dunai hordalékből álló terület még a mai napig kiválóan alkalmas a rendkívüli minőségű szőlőtermesztésére, az egyedülálló kialakítású, földbe vájt pincék az miatt pedig a bor tárolására.

Csongrádi borvidék (2021)

A Csongrádi borvidék az ország legmelegebb és napfényben leggazdagabb területe, amely az itteni szőlőtermesztésnek is kedvez.

Az Csongrádi borvidéket már a középkorban is említik a garamszentbenedeki apátság 1075-es alapítói levelében. Az Alföld többi borvidékeihez hasonlóan itt is főként a folyóvölgyi és ártéri területekre jellemző lugasos szőlőművelés alakult ki. A török hódoltság idején megjelent a Kadarka szőlőfajta, amely átalakította a helyi vörösborkultúrát. Mária Terézia uralkodása idején (1740-1780) pedig már szinte kötelező volt „szőlősítés” az itteni futóhomok megkötése miatt.

A filoxéra vész az alföldi területeket nem érintette, ezért óriási lendületet adott a homoki szőlőkultúra fellendülésének, a 19. század vége lett a Csongrád megyei szőlőtermesztés virágkora. Az államosítás követő sajnos a nagyüzemi szőlő- és bortermelés a minőség rovására ment.

A napjainkban az egyre zsugorodó területen a rajnai rizlinget, a kövidinkát, a kunleányt, az olaszrizlinget a kékfrankost, zweigeltet, a cabernet-t és a kadarkát termesztik.

Pécs-Mecseki Borút: Mecseknádasd (2021)

„a borospince a német takarékpénztára”

A mecseknádasdi szőlőtermesztés és borkészítés egészen a római korig nyúlik vissza, de az évszázadok múlását követően már a szerb és a sváb borkultúra is rányomta már a bélyegét. A települést körülölelő hegyek miatt az itteni termőterület kedvező természeti adottságokkal rendelkezik. S ha még hozzávesszük az évszázadok tapasztalatit és a modern technológiára való nyitottságot, nem csoda hát, hogy igazi borkülönlegességek készülnek errefelé mostanában.

Mecseknádasdon a Pécsi Borvidék közelsége és a Pécs-Mecseki Borút megalakulását követően jelentős borturizmus is épül ki az utóbbi években. A településen szinte mindenki foglalkozik a szőlőtermesztéssel és a borkészítéssel. Az itteni szőlő területe már a 70 hektárt is eléri, s a pincékben sorakozó tölgyfa- és koracél-hordók évről évre megtelnek testes fehérborokkal és cseranyagban gazdag vörösborokkal.

A településen öt nagy pincesor található (Trieb, Schlawaker Grund, Czehmanns Grund, Linkhool, Rékavölgyipincesor), ahol több száz, kisebb pince sorakozik. Továbbá, a két nagy díjnyertes boraikkal rendelkező családi pincészet egész évben nyitva áll a látogatók előtt.

Szekszárdi szőlők (2021)

A Szekszárdi borvidék Magyarország egyik történelmi borvidéke, amely a Szekszárdi-dombság legkeletibb területén, a dombság és a Sárköz találkozásánál terül el.

Szekszárd környékén bizonyíthatóan már a római időkbe is folyt a szőlőtermesztést, ezt 3. századi ókori római forrásokból tudjuk. Sőt a város maradványai között megtalált szarkofágon is kivehető egy szőlőtőkére emlékeztető motívum. A környék életében a 18. század hozott nagy áttörést, amikor a különböző egyházi kedvezményekkel idecsábított német telepesek szőlőművelésbe kezdtek. Ekkortájt alakult ki a szekszárdi tüzes bor, amely bársonyosságával, és elképesztően gazdag színanyagával meghódította világot. IX. Pius pápának is megemlékezett a szekszárdi borról, 1865-ben ezt írta róla: "... ez a szekszárdi bor tartja fenn egészségemet és ép kedélyemet."

Az itt termeszttet vörösszőlők közül kiemelkedik a kadarka és a kékfrankos minősége, ugyanis ez a két szőlőfajta adja a Szekszárdi Bikavér alapját. Az útóbbi időben megjelentek a piacon a zamatos fehérborok, hiszen felismerték, hogy remek klímát biztosít a sok napsütés és a könnyen felmelegedő lösztalaj e fajtáknak. Szekszárd nevezetessége még a Siller, amely a rosénál sötétebb, de a vörösbornál világosabb színű borfajta.

Tringa Borpince (2021)

A szekszárdi Tringa Borpince a város szélétől nagyjából egy kilométerre, a Dél-Dunántúli Kéktúra útvonalán található.

A birtok és az ültetvények is Kerék-hegy tetején, festői környezetben találhatóak, mintegy 7 hektáron. A családi pincészet 2001-ben alakult, és a fogyasztóval minél közelebbi kapcsolatra törekszik, ezért elsősorban a pincénél értékesítik a boraikat. A kínálat nagyrészt vörösborok alkotják, Kékfrankos, Merlot, Cabernet Sauvignon és Cabernet Franc fajtákból és házasításából készülnek a boraik.

Varbói pincesor (2020)

A Bükk-hegység lábánál fekvő Varbó dombjai a hegyvidéki klíma miatt kivallóan alkalmasak a szőlő termesztésére és borászatra is.

A Nyerges-hegyen és a Meleg-hegyen egymást érik a szőlőültetvények, pincesorok.

Zsólyomkai pincesor (2019)

A Zsólyomka-völgy a Magas-hegy és a Szárhegy között található, és a híres pincesor is itt húzódik. A környékbeli szőlők terméséből készült boroknak kiváló érlelő, tároló helyei a hűvös völgybe vájt pincék. A völgy egykor a szőlőtermelők kedvelt mulatóhelye volt, sőt a közelben fürdő is működött.

A legenda szerint Mátyás király az udvari solymászának ajándékozta a területet, ebből kifolyólag egy kicsit elszlovákosítva kapta mai nevét.

A minden évben megrendezett Zsólyomkai Nyitott Pincék elnevezésű rendezvények a borkóstolás mellett gasztronómiai fogásokkal és egész napos kulturális programokkal várják a látogatókat.

Bortemplom (2019)

Az újhelyi vasútállomás szomszédságában áll a volt Állami Közpince, melyet a helyiek Bortemplomnak neveznek. A templomra hasonlító monstrum 1913-ban épült Thoroczkai Wigand Ede tervei alapján, a homlokzatát pedig a hegyaljai mezővárosok címerei díszítik. A felső szinteken felügyelői és pincemesteri lakások, irodák, árverezési és borkóstoló termek épültek, itt működött a szőlőtermelést is ellenőrző Szőlészeti és Borászati Felügyelőség is. Az alsó szinten a borkereskedelmet szolgáló hordógőzölő, palackmosó, 400 ezer darabos palacktár és csomagoló kapott helyet. Az épület alatt pince rendszer is húzódik, amelyekben több mint 1 millió liter bort tároltak és külön ipari vágány is vezetett ide. Sajnos a 1990 után a Tokaj Kereskedőház Rt. eladta, és azóta üresen áll a Bortemplom.

Károlyfalvi pincesorok (2019)

A Károlyfalván lévő három pincesor, mintegy 130 pincét foglal magában és jelenleg kb. 70 gazda foglalkozik itt szőlővel, borral. A környező hegyeken termelik a borvidék fajtáinak megfelelően itt is elterjedt Furmint, Hárslevelű, Sárgamuskotály szőlőket. A pincesorok a falu észak-nyugati felén találhatók, a Megyer-hegyre vezető úton érdemes ide is betérni.

Pincesor (2018)

Érdekes és szép látvány a falu északi részén található a négy egymás fölötti pincesor. A Mál-oldali pincéket az 1800-as évek közepétől kezdték használni és köztudott, hogy ezekben a pincékben vészelte át a falu 650 lakója a 2. világháborút.