A Csongrádi borvidék az ország legmelegebb és napfényben leggazdagabb területe, amely az itteni szőlőtermesztésnek is kedvez.
Az Csongrádi borvidéket már a középkorban is említik a garamszentbenedeki apátság 1075-es alapítói levelében. Az Alföld többi borvidékeihez hasonlóan itt is főként a folyóvölgyi és ártéri területekre jellemző lugasos szőlőművelés alakult ki. A török hódoltság idején megjelent a Kadarka szőlőfajta, amely átalakította a helyi vörösborkultúrát. Mária Terézia uralkodása idején (1740-1780) pedig már szinte kötelező volt „szőlősítés” az itteni futóhomok megkötése miatt.
A filoxéra vész az alföldi területeket nem érintette, ezért óriási lendületet adott a homoki szőlőkultúra fellendülésének, a 19. század vége lett a Csongrád megyei szőlőtermesztés virágkora. Az államosítás követő sajnos a nagyüzemi szőlő- és bortermelés a minőség rovására ment.
A napjainkban az egyre zsugorodó területen a rajnai rizlinget, a kövidinkát, a kunleányt, az olaszrizlinget a kékfrankost, zweigeltet, a cabernet-t és a kadarkát termesztik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése