Tarcali szőlők és a Degenfeld-birtok (2026)

Tokaj-Hegyalja nem csak Magyarország egyik különlegesen szép tájegysége, hanem messze földön híres ősi borkultúrájáról is.

A borrégió egyik „fővárosának” számít Tarcal, ahol már a 17. század elején is fejlett szőlőtermesztés és a borkultúra volt. A Tarcal környéki szőlészet gróf Grassalkovich Antal idején kapott újabb lendületet, amikor Mária Terézia királynő 1748-ban elrendelte a kincstári szőlők kibővítését. Innentől kezdve rendszeresen szállították a míves bort a bécsi királyi udvar számára. A felvirágzott szőlőkultúrát 1880-ban súlyos csapás érte, ugyanis ekkor pusztította el az filoxéria járvány az ültetvények jelentős részét.

1894-től azonban újraindult a filoxéria sújtotta hegyaljai szőlők telepítése, ekkor a legkorszerűbb technika felhasználásával telepítették újra.

Napjainkban a tarcali borászatok közül kiemelkedik múltjával a Degenfeld-család hegyaljai szőlőbirtoka. A mai gazdálkodás 35 hektáros szőlőültetvény folyik, amely olyan történelmi dűlőket is magába foglal, mint a Terézia és a Zomborka. Az itt készült borok készítése során továbbra is a természet szeretetére, a hagyományok tiszteletére és a modern technológia ötvözésére törekednek a borkészítők. A birtokon előállított borok között pedig természetesen ott van a Szamorodni és a híres Tokaji Aszú.

Birkás Pincészet (2025)

A Duna Borrégió Magyarország legnagyobb borrégiója, amelybe szabadszállási szőlőterületek is beletartoznak. A szabadszállási bor évszázados múlttal rendelkezik, ugyanis egy 1380-as irat arról tanúskodik, hogy szabadszállási bort szállítottak I.(Nagy) Lajos király udvarába. Az itteni félig kötött, ártéri alapzatú homoktérszinteken folytat szőlőtermesztést Birkás Menyhért is, akik 1994-ben hozta létre vállalkozását. Az itt termelt szőlőfajtákból gyümölcsös reduktív borokat állítanak elő, valamint szép tanninos vörösborokat.

Orgoványi szőlők (2024)

Az orgoványi szőlőtermesztés hosszú évszázadokra visszatekintő múlttal rendelkezik. A orgoványi és izsáki szőlőterületeket közepes humusztartalmú kvarchomok alkotja, amely a nyári meleg napokon még a naplemente után is jól tartja a meleget és érleli a szőlőszemeket. 

A szép magyar kiskunsági vidék jellemző fajtái az Izsáki Arany sárfehér és Kadarka.

Tihanyi szőlők és az Apátsági pince (2023)

A Tihanyi félsziget egyedi mikroklímával és termőhellyel rendelkezik, amely kedvez az itteni szőlőtermesztésnek is. A Balaton tó vizének napfényt visszaverő hatása mellett, a félszigeten, a kráterkúpból kialakult a katlan ideális környezet biztosít az itteni különleges vörösbor számára. A Tihanyi hegység 7 millió éves ásványi anyagokban rendkívül gazdag ősvulkáni tufája pedig a helyi borok érlelhetőségét biztosítja.

A Tihanyi félszigeten vörösborkészítés mindig is meghatározó volt, a mikroklíma lehetőségeit korán felismerték az itt szőlőt művelő földművesek, polgárok és egyházi emberek. A Bencés apátság a 1055-től létezik a félszigeten, és nagyszerepe volt a tihanyi szőlőtermesztés meghonosításában.

Az apátsági birtokon termett szőlőt napjainkban is helyben dolgozzák fel, 1822-ben pedig a Belső-tó északi partján a kettős kereszt alaprajzú, dongaboltozatos pincét, és a klasszicista stílusú présházat építettek a nemes nedűk tárolására.

Szőlőhegy (2023)

A Gyulakeszihez tartozó hegyoldal a Balaton közelsége és a hosszan tartó déli napsütés miatt a szőlőtermesztés számára kedvező feltételeket biztosít már régóta. Ezen a területen a történeti hagyományoknak és a táji adottságoknak kedvező kisparcellás művelés honosodott meg. A Csobáncon ma is értékes bort adó szőlők teremnek, amelyek a történelmi borvidékek közé sorolt Badacsonyi borvidék hírnevét is emelik.

A tanúhegyre felfutó hegylábi szőlőterületek nem csak jelentős természeti értékkel bírnak, hanem értékes tájképi adottságokkal is renelkeznek. A falu szőlőhegyén régi templomépületet, kápolnát és pár szép régi házat is találunk. Az utóbbiak többsége a 19. század második felében, és a 20. század elején épültek, amelyek hagyományos gazdasági épületekkel (pincék, présházak) is rendelkeznek.

Zalakarosi bortúraút (2023)

A Balatontól nyugatra elterülő zalai borvidéket általában nem sorolják a vezető magyar borvidékek közé. De a lankás dombok közötti szőlőtáblákon már régóta kiváló minőségű a gyümölcstermesztés és feldolgozás folyik. Az egymástól távolabb eső pincészetek megismeréséhez pedig a Zalakarosi bortúraút nyújt lehetőséget.

A zalakarosiak életében mindig is fontos szerepet töltött be a szőlőtermesztés és a borkészítés. A Zalai-domboldalakon napjainkban is szépen rendben tartott öreg borospincék, szőlőültetvények és gyümölcsösök várják az ide érkezőket. A Zalai Borút Egyesület pedig azzal a céllal jött létre, hogy a helyi borokat népszerűsítse, amellyel segítse a vidéki turizmus fejlesztését. Az egyesület alakította ki azt a bortúraút is, amellyel felfedezhetjük a helyi borrégiót, a bejárás megkönnyítéséhez egy „Pince Navigátor” alkalmazás is készült.

Tiszazugi borkataszter (2022)

A Tiszazugi borkataszterhez Cserkeszőlő, Csépa, Szelevény, Tiszakürt, Tiszasas, és Tiszaug települések tartoznak.

Már II. András a garamszentbenedeki apátság alapítólevelében megemlítik, hogy a Tiszazugban szőlőskertek találhatóak. Nem csoda mert a tájegység éghajlati sajátossága és nagykiterjedésű homokterületei miatt gyümölcs- és szőlőtermesztés számára kedvező volt már ekkoron is. Az első világháború után kezdődött meg a Bolza birtok felparcellázása, és az alig hasznosított homokon széleskörű szőlőtelepítés kezdődött meg. Ettől kezdve folyamatosan nő a szőlőtelepítési kedv, és kialakultak az ismert szőlős családok a Tiszazugban.

Villányi Borvidék (2022)

A Villányi Borvidék Magyarország egyik legjellegzetesebb borvidéke, amely a rangját az évszázadok óta környéken termelt kitűnő vörösboroknak köszönheti. 

A borvidék két körzetre tagolható, a Villányi Körzet öt, míg a Siklósi Körzet tizenegy települést foglal magába. Kezdetkor a területen sok fajtát termesztettek, majd a filoxéravész után ez a szám meglehetősen lecsökkent. Napjainkban mindkét szólófajtából készítenek kiváló minőségű nedűket, de a vörösborok hírneve elnyomja a fehérekét. A borvidék legjelentősebb fajtái az Olaszrizling, a Hárslevelű, a Portugieser, a Kékfrankos, a Cabernet sauvignon, Cabernet franc.

Öreghegyi pincesor (2021)

Az Ócsa külterületén található Öreghegyi Pincesor, amely a nádtetős, csónakra emlékeztető csaknem 100 éves pincék látványával becses kincse Budapest vonzáskörzetének.

A lankás, dombos vidéken már a 13. században szőlőművelés folyt. Az ez időtájt a faluban letelepedett francia szerzetesek hozták magukkal a szaktudást. Ők építettek elsőnek nádtetős, gádortorkú pincéket, amelyet a szőlő feldolgozásához és tárolásához használtak.

Az itteni egykori Ős-Dunai hordalékből álló terület még a mai napig kiválóan alkalmas a rendkívüli minőségű szőlőtermesztésére, az egyedülálló kialakítású, földbe vájt pincék az miatt pedig a bor tárolására.

Csongrádi borvidék (2021)

A Csongrádi borvidék az ország legmelegebb és napfényben leggazdagabb területe, amely az itteni szőlőtermesztésnek is kedvez.

Az Csongrádi borvidéket már a középkorban is említik a garamszentbenedeki apátság 1075-es alapítói levelében. Az Alföld többi borvidékeihez hasonlóan itt is főként a folyóvölgyi és ártéri területekre jellemző lugasos szőlőművelés alakult ki. A török hódoltság idején megjelent a Kadarka szőlőfajta, amely átalakította a helyi vörösborkultúrát. Mária Terézia uralkodása idején (1740-1780) pedig már szinte kötelező volt „szőlősítés” az itteni futóhomok megkötése miatt.

A filoxéra vész az alföldi területeket nem érintette, ezért óriási lendületet adott a homoki szőlőkultúra fellendülésének, a 19. század vége lett a Csongrád megyei szőlőtermesztés virágkora. Az államosítás követő sajnos a nagyüzemi szőlő- és bortermelés a minőség rovására ment.

A napjainkban az egyre zsugorodó területen a rajnai rizlinget, a kövidinkát, a kunleányt, az olaszrizlinget a kékfrankost, zweigeltet, a cabernet-t és a kadarkát termesztik.

Pécs-Mecseki Borút: Mecseknádasd (2021)

„a borospince a német takarékpénztára”

A mecseknádasdi szőlőtermesztés és borkészítés egészen a római korig nyúlik vissza, de az évszázadok múlását követően már a szerb és a sváb borkultúra is rányomta már a bélyegét. A települést körülölelő hegyek miatt az itteni termőterület kedvező természeti adottságokkal rendelkezik. S ha még hozzávesszük az évszázadok tapasztalatit és a modern technológiára való nyitottságot, nem csoda hát, hogy igazi borkülönlegességek készülnek errefelé mostanában.

Mecseknádasdon a Pécsi Borvidék közelsége és a Pécs-Mecseki Borút megalakulását követően jelentős borturizmus is épül ki az utóbbi években. A településen szinte mindenki foglalkozik a szőlőtermesztéssel és a borkészítéssel. Az itteni szőlő területe már a 70 hektárt is eléri, s a pincékben sorakozó tölgyfa- és koracél-hordók évről évre megtelnek testes fehérborokkal és cseranyagban gazdag vörösborokkal.

A településen öt nagy pincesor található (Trieb, Schlawaker Grund, Czehmanns Grund, Linkhool, Rékavölgyipincesor), ahol több száz, kisebb pince sorakozik. Továbbá, a két nagy díjnyertes boraikkal rendelkező családi pincészet egész évben nyitva áll a látogatók előtt.

Szekszárdi szőlők (2021)

A Szekszárdi borvidék Magyarország egyik történelmi borvidéke, amely a Szekszárdi-dombság legkeletibb területén, a dombság és a Sárköz találkozásánál terül el.

Szekszárd környékén bizonyíthatóan már a római időkbe is folyt a szőlőtermesztést, ezt 3. századi ókori római forrásokból tudjuk. Sőt a város maradványai között megtalált szarkofágon is kivehető egy szőlőtőkére emlékeztető motívum. A környék életében a 18. század hozott nagy áttörést, amikor a különböző egyházi kedvezményekkel idecsábított német telepesek szőlőművelésbe kezdtek. Ekkortájt alakult ki a szekszárdi tüzes bor, amely bársonyosságával, és elképesztően gazdag színanyagával meghódította világot. IX. Pius pápának is megemlékezett a szekszárdi borról, 1865-ben ezt írta róla: "... ez a szekszárdi bor tartja fenn egészségemet és ép kedélyemet."

Az itt termeszttet vörösszőlők közül kiemelkedik a kadarka és a kékfrankos minősége, ugyanis ez a két szőlőfajta adja a Szekszárdi Bikavér alapját. Az útóbbi időben megjelentek a piacon a zamatos fehérborok, hiszen felismerték, hogy remek klímát biztosít a sok napsütés és a könnyen felmelegedő lösztalaj e fajtáknak. Szekszárd nevezetessége még a Siller, amely a rosénál sötétebb, de a vörösbornál világosabb színű borfajta.

Badacsonyi borvidék (2017)

A Badacsonyi borvidék 1600 hektárnyi területe a Dunántúl közepén, a Balaton északi partjának nyugati részén, a Badacsony környékén található. A Borvidék különleges éghajlati adottságának fő „felelőse” a Balaton. Az állóvíznek köszönhető a szubmediterrán jellegű klíma, amely meggátolja a hőmérséklet szélsőséges ingadozását, biztosítja a magas páratartalmat. A hegyeket uraló bazalt és a bazalttufa, pedig elnyeli a nap melegét, majd éjszaka visszasugározza a szőlőtőkékre.

Tehát a környéket az isten is szőlőtermesztésre teremtette, ezért már a római korban virágzó szőlőkultúra jellemezte a vidéket, a Badacsonyi hegy lábánál vezetett a rómaiak híres hadiútja Aquincumba. 18. századtól kezdve számos főrangú magyarországi család versengett itt szőlőbirtokért, aminek tanúságaként még számos kúria, borpince még ma is megtalálható

A badacsonyi borok testesek, zamatosak. A borvidék emblematikus bora a Badacsonyi Kéknyelű, amely napjainkban újból reneszánszát éli

Tolnai szőlők (2016)

Tolna egyike az ország legfiatalabb borvidékeinknek, ugyanis 1998-ban került kijelölésre. A Szekszárdi borvidékből kivált területen, az az 11 324 ha találhatóak szőlőültetvények.

A Tolnai borvidék ma vegyesen fehér- és vörösbortermő vidék, hagyományos fajtái az olaszrizling, rizlingszilváni és a kadarka.

Balatonfüred-Csopaki Borvidék (2016)

A Balatonfüred-Csopaki Borvidék Magyarország egyik kiemelkedő minőségi borvidéke, ahol a szőlő- és bortermelés mintegy kétezer éves múltra tekint vissza. A tóval párhuzamosan húzódó hegyvonulat lankáin, a hegyek által körülvett völgyek és medencék oldalain elterülő ültetvényeken olyan jellegzetes fehérbor-szőlő terem, mint az olaszrizling, a rajnai rizling, a rizlingszilváni, a tramini, az ottonel muskotály és az utóbbi évtizedekben a sauvignon blanc és a chardonnay is kezd ezen területeken meghonosodni.

Pécs-Mecseki Borút: Hosszúhetény (2016)

Hosszúhetényben és a környékbeli településekben régtől fogva nagy hagyományai vannak a szőlőtermesztésnek és a borkészítésnek. A mediterrán jellegű sajátos természeti adottságok kedveznek a szőlőtermesztéshez. Ezen kívül a Mecsek körzetei, a homokkő, a mészkő és a gránit kiváló ásványos jelleget és telt, tüzes zamatot kölcsönöznek a boroknak.

Egerszalóki szőlők (2013)

Egerszalókon egy dokumentum tanúsága szerint már 1249-ben volt telepített szőlősök. A területen aztán a török hódoltság után is folytatták a borkészítési hagyományokat, amelyeket riolttufába vájták pincékben tároltak. Ekkoriban a fehér szőlőfajták uralták a környéket, olyan fajták mint pl. a leányka, olaszrizling, muscat ottonel, zenit és a chardonay. De az az évszádok során a zweigelt, a merlot, a kékoprotó, a cabernet sauvignon és a cabernet franc is meghonosodott.

Hasznosi szőlők és a Csenteri Várpince (2012)

Pásztó történeti múltjába mindig főszerepet játszott a szőlő termesztés és bor készítés kultúrája. .Sajnos ezt a virágzás visszavetette az 1871-ben bekövetkezett járvány.

A Várhegy a nagy mátrai vulkanizmus során alakult ki. Ebbe az andezitagglomerátumos tufába mélyítették azt a borospincét, melyben a Pásztó környékén termett borokat érlelték.

Móri szőlők és pincék (2011)

A Vértes és a Bakony között húzódik a Móri árok, ebben a a festői szépségű völgyben terül el hazánk legkisebb borvidéke. Az itteni bor és szőlőtermesztés kultúrája egészen a római korig nyúlik vissza, amit később az Avarok is ápoltak. A török hódoltság szinte teljesen véget vetetett a vidék fejlődésének, csak a kapucinusok kezdeményezésére indul újra a szőlészet és borászat fejlődése.