A Szekszárdi borvidék Magyarország egyik történelmi borvidéke, amely a Szekszárdi-dombság legkeletibb területén, a dombság és a Sárköz találkozásánál terül el.
Szekszárd környékén bizonyíthatóan már a római időkbe is folyt a szőlőtermesztést, ezt 3. századi ókori római forrásokból tudjuk. Sőt a város maradványai között megtalált szarkofágon is kivehető egy szőlőtőkére emlékeztető motívum. A környék életében a 18. század hozott nagy áttörést, amikor a különböző egyházi kedvezményekkel idecsábított német telepesek szőlőművelésbe kezdtek. Ekkortájt alakult ki a szekszárdi tüzes bor, amely bársonyosságával, és elképesztően gazdag színanyagával meghódította világot. IX. Pius pápának is megemlékezett a szekszárdi borról, 1865-ben ezt írta róla: "... ez a szekszárdi bor tartja fenn egészségemet és ép kedélyemet."
Az itt termeszttet vörösszőlők közül kiemelkedik a kadarka és a kékfrankos minősége, ugyanis ez a két szőlőfajta adja a Szekszárdi Bikavér alapját. Az útóbbi időben megjelentek a piacon a zamatos fehérborok, hiszen felismerték, hogy remek klímát biztosít a sok napsütés és a könnyen felmelegedő lösztalaj e fajtáknak. Szekszárd nevezetessége még a Siller, amely a rosénál sötétebb, de a vörösbornál világosabb színű borfajta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése