Ásotthalmi szőlők és a Tóth Pincészet (2026)

A múlt század utolsó évtizedeiben kezdték meg a szeged környéki futóhomok megkötését. Ez a folyományaként kezdődőt meg az itteni homokbuckák szőlővel való betelepítése. A 19. század végén a homoki szőlő gyors térhódítása meghozta a hírnevet Ásotthalomnak és a környező kisebb településeknek.

Az ásotthalmi szőlők ma már a Csongrádi borvidékhez tartoznak. A borvidék legdélibb csücskében fekvő területek a napsütéses órák kiemelkedően magas számának és a löszös homoktalaj egyedi összetételének köszönhetőnek kiváló minőségű szőlők teremnek itt. A legismertebb helyi bortermelő a Tóth Pincészet, amely 38 hektáron gazdálkodik, és olyan fajtákat termeszt, mint a Rajnai rizling, Zöld veltelini vagy Cserszegi fűszeres.

Rákóczi Pince és Udvarház (2026)

Tokaj legrégebbi pincéje a Rákóczi Pince, amelyet a borok szentélyeként is számon tartanak.

A pince a 15. század elején épült, s királyok, fejedelmek hercegek és tábornokok is birtokolták az évszázadok során. A Rákóczi Pince lovagterme ma már borkóstolóknak és rendezvényeknek ad otthont. Tokaj olyan híres borait lehet itt megkóstólni mint a Hét Szőlő furmint, a hárslevelű, a sárgamuskotály, a szamorodni, fordítás vagy a méltán híres aszú.

Tarcali szőlők és a Degenfeld-birtok (2026)

Tokaj-Hegyalja nem csak Magyarország egyik különlegesen szép tájegysége, hanem messze földön híres ősi borkultúrájáról is.

A borrégió egyik „fővárosának” számít Tarcal, ahol már a 17. század elején is fejlett szőlőtermesztés és a borkultúra volt. A Tarcal környéki szőlészet gróf Grassalkovich Antal idején kapott újabb lendületet, amikor Mária Terézia királynő 1748-ban elrendelte a kincstári szőlők kibővítését. Innentől kezdve rendszeresen szállították a míves bort a bécsi királyi udvar számára. A felvirágzott szőlőkultúrát 1880-ban súlyos csapás érte, ugyanis ekkor pusztította el az filoxéria járvány az ültetvények jelentős részét.

1894-től azonban újraindult a filoxéria sújtotta hegyaljai szőlők telepítése, ekkor a legkorszerűbb technika felhasználásával telepítették újra.

Napjainkban a tarcali borászatok közül kiemelkedik múltjával a Degenfeld-család hegyaljai szőlőbirtoka. A mai gazdálkodás 35 hektáros szőlőültetvény folyik, amely olyan történelmi dűlőket is magába foglal, mint a Terézia és a Zomborka. Az itt készült borok készítése során továbbra is a természet szeretetére, a hagyományok tiszteletére és a modern technológia ötvözésére törekednek a borkészítők. A birtokon előállított borok között pedig természetesen ott van a Szamorodni és a híres Tokaji Aszú.

Főkáptalan-pincesor és a császártöltési szőlők (2025)

Császártöltés a homoki szőlőtermesztés egyik Mekkája, egy igazi kis pincefalu. A település belterületén több száz présház és pince található, amely közül a leghíresebb a Főkáptalan-pincesor. Az itteni présházakra jellemző forma, a sváb pinceépítési technikát demonstrálja.

A falu környékén ma a legnagyobb arányban Rajnai rizlinget, Chardonnay-t, Cserszegi fűszerest és a Kékfrankost termesztik legnagyobb részben.

Csömötei-hegy (2024)

A Lukácsházához határában álló 278 méter tengerszint feletti magasságú kiemelkedést a helyiek Csömötei-hegynek nevezik, amelyet ma is szőlőskertek és gyümölcsösök uralnak.

Savaria (Szombathely) környékén a rómaiak honosították meg a szőlőtermelés kultúráját. A terület első okleveles említésével a 14. századból való, amelyek arról számolnak be, hogy a chömötei nemesek nagy kiterjedésű szőlőkkel rendelkeztek itt. A pincék eleinte szelídgesztenye vagy tölgyfából készültek, amelyek boronafala volt és zsúptető fedte. Ezek az épületek kiválóan alkalmasak voltak a bor tárolására, mert mind a két építőanyag jó hőszigetelő.

A hegyen napjainkban is szőlők, kaszálók, veteményesek, gyümölcsösök, és borospincék láthatóak, az utóbbiból mintegy 170 lelhető fel. Az elmúlt évtizedben sokat fejlődött a csömötei szőlőhegy, több rendezvény honosodott itt meg, a gazdák pedig nagyon barátságosak, büszkén kínálják egyre jobb minőségű boraikat a hegyen sétálóknak.

Szőlőhegy (2024)

Nagymizdó szőlőhegye a település határában található, ahol sok régi boronaház is megtalálható. Az 1700 évek végétől kezdett megjelenni a házak a hegyi birtokon, néhány épületnél még ma is látszik, ahogy kiállnak az összeeresztett boronák. Az út menti kereszteket által határolt területen a pincék többsége ma családi birtok, s többnyire noah, Othello, kormin és Elvira szőlőket termesztenek napjainkban.

Tihanyi szőlők és az Apátsági pince (2023)

A Tihanyi félsziget egyedi mikroklímával és termőhellyel rendelkezik, amely kedvez az itteni szőlőtermesztésnek is. A Balaton tó vizének napfényt visszaverő hatása mellett, a félszigeten, a kráterkúpból kialakult a katlan ideális környezet biztosít az itteni különleges vörösbor számára. A Tihanyi hegység 7 millió éves ásványi anyagokban rendkívül gazdag ősvulkáni tufája pedig a helyi borok érlelhetőségét biztosítja.

A Tihanyi félszigeten vörösborkészítés mindig is meghatározó volt, a mikroklíma lehetőségeit korán felismerték az itt szőlőt művelő földművesek, polgárok és egyházi emberek. A Bencés apátság a 1055-től létezik a félszigeten, és nagyszerepe volt a tihanyi szőlőtermesztés meghonosításában.

Az apátsági birtokon termett szőlőt napjainkban is helyben dolgozzák fel, 1822-ben pedig a Belső-tó északi partján a kettős kereszt alaprajzú, dongaboltozatos pincét, és a klasszicista stílusú présházat építettek a nemes nedűk tárolására.

Pincék a hegyoldalban (2021)

A „Mecsekalját az Isten is bortermő vidéknek teremtette" tartja a mondás környékbeliek körében.

Bár a Mecseknádasd e terület „fővárosa", de a szomszédságában található apró falvak portái végében még ma is sokhelyen láthatóak a hegybe mélyített pincék. Óbányán több ilyen felújított hegyoldalba vájt pince is utunkba akad a települést járva.

Öreghegyi pincesor (2021)

Az Ócsa külterületén található Öreghegyi Pincesor, amely a nádtetős, csónakra emlékeztető csaknem 100 éves pincék látványával becses kincse Budapest vonzáskörzetének.

A lankás, dombos vidéken már a 13. században szőlőművelés folyt. Az ez időtájt a faluban letelepedett francia szerzetesek hozták magukkal a szaktudást. Ők építettek elsőnek nádtetős, gádortorkú pincéket, amelyet a szőlő feldolgozásához és tárolásához használtak.

Az itteni egykori Ős-Dunai hordalékből álló terület még a mai napig kiválóan alkalmas a rendkívüli minőségű szőlőtermesztésére, az egyedülálló kialakítású, földbe vájt pincék az miatt pedig a bor tárolására.

Pécs-Mecseki Borút: Mecseknádasd (2021)

„a borospince a német takarékpénztára”

A mecseknádasdi szőlőtermesztés és borkészítés egészen a római korig nyúlik vissza, de az évszázadok múlását követően már a szerb és a sváb borkultúra is rányomta már a bélyegét. A települést körülölelő hegyek miatt az itteni termőterület kedvező természeti adottságokkal rendelkezik. S ha még hozzávesszük az évszázadok tapasztalatit és a modern technológiára való nyitottságot, nem csoda hát, hogy igazi borkülönlegességek készülnek errefelé mostanában.

Mecseknádasdon a Pécsi Borvidék közelsége és a Pécs-Mecseki Borút megalakulását követően jelentős borturizmus is épül ki az utóbbi években. A településen szinte mindenki foglalkozik a szőlőtermesztéssel és a borkészítéssel. Az itteni szőlő területe már a 70 hektárt is eléri, s a pincékben sorakozó tölgyfa- és koracél-hordók évről évre megtelnek testes fehérborokkal és cseranyagban gazdag vörösborokkal.

A településen öt nagy pincesor található (Trieb, Schlawaker Grund, Czehmanns Grund, Linkhool, Rékavölgyipincesor), ahol több száz, kisebb pince sorakozik. Továbbá, a két nagy díjnyertes boraikkal rendelkező családi pincészet egész évben nyitva áll a látogatók előtt.

Tringa Borpince (2021)

A szekszárdi Tringa Borpince a város szélétől nagyjából egy kilométerre, a Dél-Dunántúli Kéktúra útvonalán található.

A birtok és az ültetvények is Kerék-hegy tetején, festői környezetben találhatóak, mintegy 7 hektáron. A családi pincészet 2001-ben alakult, és a fogyasztóval minél közelebbi kapcsolatra törekszik, ezért elsősorban a pincénél értékesítik a boraikat. A kínálat nagyrészt vörösborok alkotják, Kékfrankos, Merlot, Cabernet Sauvignon és Cabernet Franc fajtákból és házasításából készülnek a boraik.

Varbói pincesor (2020)

A Bükk-hegység lábánál fekvő Varbó dombjai a hegyvidéki klíma miatt kivallóan alkalmasak a szőlő termesztésére és borászatra is.

A Nyerges-hegyen és a Meleg-hegyen egymást érik a szőlőültetvények, pincesorok.

Zsólyomkai pincesor (2019)

A Zsólyomka-völgy a Magas-hegy és a Szárhegy között található, és a híres pincesor is itt húzódik. A környékbeli szőlők terméséből készült boroknak kiváló érlelő, tároló helyei a hűvös völgybe vájt pincék. A völgy egykor a szőlőtermelők kedvelt mulatóhelye volt, sőt a közelben fürdő is működött.

A legenda szerint Mátyás király az udvari solymászának ajándékozta a területet, ebből kifolyólag egy kicsit elszlovákosítva kapta mai nevét.

A minden évben megrendezett Zsólyomkai Nyitott Pincék elnevezésű rendezvények a borkóstolás mellett gasztronómiai fogásokkal és egész napos kulturális programokkal várják a látogatókat.

Bortemplom (2019)

Az újhelyi vasútállomás szomszédságában áll a volt Állami Közpince, melyet a helyiek Bortemplomnak neveznek. A templomra hasonlító monstrum 1913-ban épült Thoroczkai Wigand Ede tervei alapján, a homlokzatát pedig a hegyaljai mezővárosok címerei díszítik. A felső szinteken felügyelői és pincemesteri lakások, irodák, árverezési és borkóstoló termek épültek, itt működött a szőlőtermelést is ellenőrző Szőlészeti és Borászati Felügyelőség is. Az alsó szinten a borkereskedelmet szolgáló hordógőzölő, palackmosó, 400 ezer darabos palacktár és csomagoló kapott helyet. Az épület alatt pince rendszer is húzódik, amelyekben több mint 1 millió liter bort tároltak és külön ipari vágány is vezetett ide. Sajnos a 1990 után a Tokaj Kereskedőház Rt. eladta, és azóta üresen áll a Bortemplom.

Károlyfalvi pincesorok (2019)

A Károlyfalván lévő három pincesor, mintegy 130 pincét foglal magában és jelenleg kb. 70 gazda foglalkozik itt szőlővel, borral. A környező hegyeken termelik a borvidék fajtáinak megfelelően itt is elterjedt Furmint, Hárslevelű, Sárgamuskotály szőlőket. A pincesorok a falu észak-nyugati felén találhatók, a Megyer-hegyre vezető úton érdemes ide is betérni.

Löszpincék (2018)

Szekszárd északi részén, a Faddi-völgy napsütötte löszdombjai már a római kortól kezdve jó lehetőséget biztosítottak a szőlőművelés, a bortermelés kialakulásának. Az itteni löszmélyutak, szurdokok partfalai régóta kínálták a lehetőséget a homok bányászatára, no meg persze pincék megépítésére. Az így kialakított löszpincék az évszakoktól függetlenül közel állandó, 13-14 °C hőmérsékletet biztosítottak bor számára. Némelyik boltíves épület kialakítása műemléki szempontból is érdekes látvány nyújt.

Pincesor (2018)

Érdekes és szép látvány a falu északi részén található a négy egymás fölötti pincesor. A Mál-oldali pincéket az 1800-as évek közepétől kezdték használni és köztudott, hogy ezekben a pincékben vészelte át a falu 650 lakója a 2. világháborút.

Szőlőskert (2018)

Az Érmelléken már a 16. századtól folyt szőlőművelés, ugyan is erre utalt a régi Bihar vármegye címerében a két szőlőfürt is. A kistáj két nagyobb települése, Nagyléta és Vértes, amely Létavértes néven egyesült 1970-ben. Ezen helységek külterületének északi részén, a Dél-Nyírség homokvonulatai közt három szőlőtermő zártkert is húzódik. Az itteni szőlőskertek még őrzik a hagyományokat a szőlőkultúrában és az építkezésben. 

Az Érmelléken pajtának nevezett kerti hajlékok sora a dombok, völgyek vonulata adta dűlőrendszerhez alkalmazkodva épült fel egykoron.

Farkasmályi Borpincék (2017)

"1042-ben Saár határában zárdán építettek melyhez szőlőbirtok is tartozik".

A fent említet idézet bizonyítja, hogy a Mátra területén már Szent István király idején is foglalkoztak szőlőműveléssel, borkészítéssel. A Sárhegy lábánál a 13. században már 26 pince állott, amelyek közül több még ma is látható. A phylloxera vész után, 1910 után kezdett felfelé ívelni mátraaljai borászkodás és Gyöngyös szőlő és borkereskedelem központjává vált. Napjainkban Európa egyik legnagyobb KÉZZEL VÁJT pincéje gazdagítja Farkasmályt.

A Kárpátok hegyvonulatai által körbe vett térség klímája kedvez a szőlőtermesztésnek, hiszen a magas hegység védelmet nyújt a zord idő ellen, de nem szorítja ki a napsugarat. A Mátrát uraló, vulkanikus talajon pedig kiváló minőségű borok termeszthetők. A Tarna és a Zagyva által körbefont terület hazánk borvidéke közül nagyság szerinti sorrendben az előkelő második helyen szerepel. 

Badacsonyi borvidék (2017)

A Badacsonyi borvidék 1600 hektárnyi területe a Dunántúl közepén, a Balaton északi partjának nyugati részén, a Badacsony környékén található. A Borvidék különleges éghajlati adottságának fő „felelőse” a Balaton. Az állóvíznek köszönhető a szubmediterrán jellegű klíma, amely meggátolja a hőmérséklet szélsőséges ingadozását, biztosítja a magas páratartalmat. A hegyeket uraló bazalt és a bazalttufa, pedig elnyeli a nap melegét, majd éjszaka visszasugározza a szőlőtőkékre.

Tehát a környéket az isten is szőlőtermesztésre teremtette, ezért már a római korban virágzó szőlőkultúra jellemezte a vidéket, a Badacsonyi hegy lábánál vezetett a rómaiak híres hadiútja Aquincumba. 18. századtól kezdve számos főrangú magyarországi család versengett itt szőlőbirtokért, aminek tanúságaként még számos kúria, borpince még ma is megtalálható

A badacsonyi borok testesek, zamatosak. A borvidék emblematikus bora a Badacsonyi Kéknyelű, amely napjainkban újból reneszánszát éli