Keceli szőlőtermesztés és borászat (2025)

Kecelen az 1740-es évek második felében indult meg a szőlőtelepítést, és ennek következtében jöttek létre az „Öregszöllők”. A legrégibb és legelterjedtebb szőlőfajta ebben az időszakban a Kadár (Kadarka) volt. 1890 után pedig az Olaszrizlinget Rizlinget keztek telepíteni, amelyből tekintélyes szőlő ültetvény jött létre a Szarkásban. A 19. század közepétől a rohamos gyarapodó, fejlődő Kecel egyik legjövedelmezőbb iparágazata a szőlő- és gyümölcstermelés volt. 

1972-ben megalakult a Kiskőrösi Állami Gazdaság keceli részlege, amely a szervezeti és technológiai változásokat is magával hozott szőlőtermelés területén, sőt korlátlan piacot teremtett az itteni boroknak. A jólét azonban csak a rendszerváltásig tartott, sajnos a rablókapitalizmus ezt az ágazatot is elérte.

Napjainkban még találunk kisebb pincészeteket a város körül, ezek a kisgazdaságok mutaják, hogy milyen fontos Kecel életében a szőlő és a bor.

Kiskőrösi szőlészet és borászat (2025)

Kiskőrösre az első szőlővesszőket a pusztára betelepülök hozták magukkal, hogy a futóhomokon meghonosítsák a szőlőművelést. A területen az évtizedek alatt sorra alakultak ki a gyümölcs és a szőlőt ültetvények, amelyek emlékeit az Öregszőlők, a Sivány dűlő, és az Agárhalom határészek nevei őrzik. A vízhiányos homoktalajon eleinte a Kadarka, a Piros Szlanka és a Juhfark szőlőfajtákat termesztették, majd később a támrendszeres szőlőkultúrák is megjelentek. Az egykori vályogból készült kis bortároló présházakat pedig modern pincék váltották fel. 

Kiskőrös 1987-ban kapta „A szőlő és a bor városa” címet, 1994-ben pedig megalakult a Kiskőrösi Gondűző Borlovagrend, amely tagjainak egyik fő célja a város és a helyi bor jó hírnevének terjesztése.

Birkás Pincészet (2025)

A Duna Borrégió Magyarország legnagyobb borrégiója, amelybe szabadszállási szőlőterületek is beletartoznak. A szabadszállási bor évszázados múlttal rendelkezik, ugyanis egy 1380-as irat arról tanúskodik, hogy szabadszállási bort szállítottak I.(Nagy) Lajos király udvarába. Az itteni félig kötött, ártéri alapzatú homoktérszinteken folytat szőlőtermesztést Birkás Menyhért is, akik 1994-ben hozta létre vállalkozását. Az itt termelt szőlőfajtákból gyümölcsös reduktív borokat állítanak elő, valamint szép tanninos vörösborokat.

Orgoványi szőlők (2024)

Az orgoványi szőlőtermesztés hosszú évszázadokra visszatekintő múlttal rendelkezik. A orgoványi és izsáki szőlőterületeket közepes humusztartalmú kvarchomok alkotja, amely a nyári meleg napokon még a naplemente után is jól tartja a meleget és érleli a szőlőszemeket. 

A szép magyar kiskunsági vidék jellemző fajtái az Izsáki Arany sárfehér és Kadarka.

Tiszazugi borkataszter (2022)

A Tiszazugi borkataszterhez Cserkeszőlő, Csépa, Szelevény, Tiszakürt, Tiszasas, és Tiszaug települések tartoznak.

Már II. András a garamszentbenedeki apátság alapítólevelében megemlítik, hogy a Tiszazugban szőlőskertek találhatóak. Nem csoda mert a tájegység éghajlati sajátossága és nagykiterjedésű homokterületei miatt gyümölcs- és szőlőtermesztés számára kedvező volt már ekkoron is. Az első világháború után kezdődött meg a Bolza birtok felparcellázása, és az alig hasznosított homokon széleskörű szőlőtelepítés kezdődött meg. Ettől kezdve folyamatosan nő a szőlőtelepítési kedv, és kialakultak az ismert szőlős családok a Tiszazugban.

Öreghegyi pincesor (2021)

Az Ócsa külterületén található Öreghegyi Pincesor, amely a nádtetős, csónakra emlékeztető csaknem 100 éves pincék látványával becses kincse Budapest vonzáskörzetének.

A lankás, dombos vidéken már a 13. században szőlőművelés folyt. Az ez időtájt a faluban letelepedett francia szerzetesek hozták magukkal a szaktudást. Ők építettek elsőnek nádtetős, gádortorkú pincéket, amelyet a szőlő feldolgozásához és tárolásához használtak.

Az itteni egykori Ős-Dunai hordalékből álló terület még a mai napig kiválóan alkalmas a rendkívüli minőségű szőlőtermesztésére, az egyedülálló kialakítású, földbe vájt pincék az miatt pedig a bor tárolására.

Szőke pincészet (2015)

Szőke Sándor és Szőke Tibor 1996-ban hozta létre a családi vállalkozását, amely a Kiskunhalas környéki szőlőből készített borok előállítását tűzte ki céljául. A környéken előforduló laza, humuszban gazdag homokos talaja és a magas napsütéses órák száma biztosítja a jó termésről, kedvez az íz, és a zamatanyagok kialakulásának. Sajnos az alföldi borászoknak az elmúlt évtizedek során eléggé megtépázódott a „cégére”, ezért a helyi borászat kiemelt figyelmet fordít a minőség megtartására és annak tovább javítására.