Barna varangy (Bufo bufo)

A barna varangy Magyarországon síkvidéki, domb- és hegyvidéki területeken is egyaránt előfordul.

Az erőteljes testfelépítésű békafajt a barna alapszínéről könnyen felismerhetjük, de a bab alakú fültőmirigyek is árulkodó jel lehet. A varangyfaj elég hosszú ideig, akár 40 évig is elélhet.

Vöröshasú unka (Bombina bombina)

 A vöröshasú unka növényzettel sűrűn benőtt, gyorsan felmelegedő vízfoltok lakója.

Az unka háta barnásszürke, amelyen zöld foltok láthatóak, hasa pedig fekete fehér pontozással és rozsdavörös vagy narancssárga szabálytalan foltos.

Zöld varangy (Bufotes viridis)

A zöld varangy Magyarország sík- és dombvidékeit kedveli, gyakran találkozni vele településeken, kertekben, és szántóföldek szegélyzónáiban is. Az állat erőteljes felépítésű, testén piszkosfehér alapon zöld foltok sorakoznak. A kifejlett varangyok hangyákkal, pókokkal, és más rovarokkal táplálkoznak.

Sárgahasú unka (Bombina variegata)

 A sárgahasú unka hazánk a középhegységeiben és dombságaiban gyakori. Az állattal leggyakrabban pocsolyákban és kis tavakban találkozhatunk. Az unka felsőteste iszapszürke, amelyen olajzöld szemölcsösök láthatóak, hasa pedig élénk citrom- vagy narancssárga.

Nagy tavibéka (Pelophylax ridibundus)

A nagy tavibéka a legnagyobb termetű hazai békafajunk, amely testhossza elérheti akár a 15 cm-t is.

Az állat általában közép- vagy sötétzöld színű, a gerince mentén pedig gyakorta látható egy hosszanti vékony, világoszöld csík. A hangja is jellegzetes, ugyanis az erőteljes „kvark-kvark” szólamokat, mekegésre vagy kacagásra emlékeztető brekegéssel keveri, és ezt éjszaka és nappal egyaránt hallhatjuk.

Kecskebéka (Rana esculenta)

A kecskebéka a nagy és a kis tavibéka hibridje, ezért alaktani bélyegek alapján igen nehéz megkülönböztetni őket egymástól. Az állat színezete igen változatos, az alapszíne lehet zöld vagy sötétbarna fekete foltokkal és lécekkel.

Barna ásóbéka (Pelobates fuscus)

A barna ásóbéka hazánkban a sík- és dombvidékeken szinte mindenütt előfordul, és általában a laza talajú élőhelyeket részesíti előnyben.

A zömök testalkatú békafajt legkönnyebben a sárgás vagy szürkésbarnás alapszínéről lehet felismerni, amelyet nagy sötét foltok és apró vörös pontok „díszítenek”.

Kis tavibéka (Pelophylax lessonae)

A kis tavibéka a hazai zöldbéka-csoport legkisebb tagja, testhossza ritkán haladja meg a 6-7 cm-t. Színezete igen változatos, legtöbbször a zöld valamely barnászöld foltokkal, lécekkel, csíkokkal mintázott árnyalata. Az állat nálunk a legkisebb állandó vízállásoktól az egészen nagy folyók holtágaiig bárhol előfordulhat.

Foltos szalamandra (Salamandra salamandra)

A foltos szalamandra legnagyobb és leglátványosabb farkos kétéltűnk, amelyet 2019-ben az év
kétéltűjének választottak.

Hazánkban egyetlen előforduló szalamandrafaj kedveli a középhegységi jellegű, hűvös klímájú erdőállományok és a lárvanevelésre alkalmas vizeket. Legnagyobb állományai az Északi-középhegységben találhatóak, amely a Börzsönytől a Zemplénig szinte bárhol, szigetszerűen megtalálható.

Az ősi hiedelmek szerint a foltos szalamandrát mágikus lénynek titulálták, amelyek miatt a "tűzszalamandra" nem egyszer az alkimisták és méregkeverők boncasztalára került.

Mocsári béka (Rana arvalis)

A mocsári békát hegyes orráról és a hátán húzódó világos csíkról lehet könnyen felismerni. A hím nászruhája pedig igazán feltűnő jelenség, ugyanis ilyenkor olajfilmszerűen csillogó égszínkék színűvé válik.

Erdei béka (Rana dalmatina)

Az erdei béka a lomberdők jellegzetes és gyakori faja, a kirándulók gyakran találkoznak vele.

Hazai tölgy- és bükkerdeinkben mindenütt előfordul az állat, petéit tiszta vizű, időszakos erdei tavakba rakja.

A béka védelmének fontos eleme, hogy a szaporodó- és élőhelyeit megóvjuk.