A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ipartörténeti műemlék. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ipartörténeti műemlék. Összes bejegyzés megjelenítése

Kendergyár (2026)


A nagylaki kendergyárat 1905-ben a Pannónia Kender- és Lenipari Részvénytársaság alapította, és akkoriban a gyár kenderkikészítő üzemből, a len-földolgozó egységből és a fonóüzemből állt. A kenderföldolgozáshoz Bács megyei svábokat telepítettek le a faluba, a len feldolgozására pedig Bulgáriából érkezetek a családok. A trianoni békeszerződés után Nagylak egyik fele a határon túlra került, ezért a gyárimunkások határátkelése is nehézkessé vált. 

A gyár 2009-ig biztosított kenyeret a faluban élő és a környező településeken élő családoknak, napjainkban már a kendergyár magántulajdonban van.

Svábhegyi víztorony (2026)


A svábhegyi víztorony, 1923 óta a magasabban fekvő budai házakat látja el vízzel. A 30 méter magas ipari műemlék tornyot Zielenszky Szilárd tervezte, a kivitelező pedig a Fodor és Reisinger cég volt.

Késmárki-féle szélmalom (2025)

Mártély határában áll egy különleges ipari műemlék, a Késmárki Imre-féle szélmalom, amely 2023-as felújítása óta már bárki számára bepillantást enged a régi idők őrlési technikáiba és a molnárok munkájába.

A Késmárki-féle malmot valamikor 1854 körül építhették, és akkoriban több mások malom is üzemelt a környéken. Az épület déli oldalán található vésett felirat tanúsága szerint 40 000 téglát használtak fel a megépítéséhez. A tanyavilág gazdálkodóinak gabonáját eleinte Kis Péter őrölte az épületben. 1913-tól azonban Késmárki Imre molnár üzemeltette, aki felvirágoztatta és ismerté tette a mártélyi malmot. 1953-ban az építmény vitorlája letört és nem is javították ki, azért sokáig üzemen kívül volt. 

Szalay Ferenc festőművész 1966-ban megvásárolta az ipartörténeti műemléket, aki felújíttatta, és a belső berendezéseivel együtt megőrizte az utókornak. Azóta a szélmalom és a környéke, a mellette álló molnárházzal együtt kulturális központtá vált, ahol gyakran rendeztek koncerteket vagy művészeket láttak vendégül. A mártélyi malom a magyar filmművészetbe is megjelenet már, ugyanis „Kósa Ferenc a Másik ember” című filmje és a „Koncert a malomban” című televíziósadás itt forgott.


Blaskovich-major (2025)




Gátér külterületén, a megyehatáron található a Blaskovich-major, amelyet a gróf 1941-42 körül építettet. 

Az uradalmi épületek az államosítást követően a helyi TSZ szerezte meg. A lepusztult állapotban lévő épületek a privatizációt követően magán tulajdonba kerültek, de a gazdaságiépületek állapotában azóta sem történt változás.

Öregmalom (2025)


Tiszasziget legmagasabb pontján a Szélmalom-dombon a nevéhez méltóan áll egy szélmalom. Az Öregmalom néven elhíresült épület feltehetően valamikor az 1880-as években épült, és először Selmeczi István birtokolta, majd tőle Juhász István vásárolta meg. A domb érdekessége, hogy Móra Ferenc Múzeum számos bronzkori edényt és cseréptárgyat talált ezen a területen. Napjainkban a malom sajnos nem látogatható, az épület és környéke magánterület!

Fűrészmalom (2024)

Velemben a Szerdahelyi-patak mentén található egy rekonstruált fűrészmalom, amely a helyi faragók egyik legféltettebb, s méltán egyik legbüszkébb alkotása. Az itt látható vízimalom és boronafalas gát is az egykori gatterok építészeti és technikai örökségeit mutatja be. A malomhoz kapcsolódó fatároló pedig a környék hagyományos vesszőfonatú gazdasági épületeinek mintájára készült.

Felsőmajori szélmalom (2024)


A Felgyő határában álló szélmalom 1886-ban épült, és akkoriban a Felsőmajorban állt. 1993-ban a malom falakat kibővítésével készült el az itteni húsüzem, amely ma is működik.

Stein-malom (2024)


Stein-malom a 20. század elején Mecseknádasd és Óbánya között működő 27 vízimalom egyike volt. A malom feltehetően már a középkorban is állt, és a mellette levő kőhegyről, a Stein-kőről kapta a nevét. Az épület eredeti tevékenységét 1948-ig végezte, az utolsó molnára pedig egy Nübl nevezetű férfi volt. A Réka-völgy elágazásánál fekvő épületet mára átalakították, és sajnos berendezései nincsenek már meg.

Víztorony és a Szent István tér (2023)


Szegedi egyik ikonikus tornya a Szent István téren álló víztorony, amelyet a helyiek gyakran csak Öreg Hölgyként emlegetnek. 

A 46 méter magas víztorony 1904-ben épült, és tervezője Zielinski Szilárd volt, aki a torony tartórendszerét, valamint a tárolómedencét is vasbeton szerkezettel oldotta meg. Zielinski ezzel a technikával megelőzte korát, hiszen Magyarországon ekkor még nem létezett működő vasbeton víztorony. A kivitelezési munkákat a Freund Henrik és fiai cég végezte, a szecessziós homlokzati megjelenítést pedig Korb Flórisnak köszönhetjük. 

 A víztorony május 1. és szeptember 30. között, havi egy alkalommal, minden hó első péntekén 10 órától 15 óráig van nyitva. A toronyban szódamúzeum, a tetőn kilátó található. A műemlék körül egy szoborsétányt hoztak létre, ahol neves szegedi építészek mellszobrai láthatóak.

Faragó-féle szélmalom (2023)


Kiskundorozsma belterületén áll egy – eredetileg 1821-ben, vályogból épült - szépen felújított szélmalom, amelyet 1900-tól közel ötven évig üzemeltetett Faragó György iparos. Ez idő alatt lett híressé a malom "Nem fúj a szél, nem forog a dorozsmai szélmalom" című Dankó Pista nótája által. Az építmény 1970-ben összedőlt, de a város megmentette. Azóta is szépen rendben van tartva, és korhűsége is megmaradt.
A napjainkban is látogatható épületben a berendezéseken kívül, egy néprajzi kiállítás keretében, a kézi aratás eszközeit is megtekinthetik az ide érkező.

Bognár-féle szélmalom (2023)


Jánoshalmán egykoron hat szélmalom is állt, amelyek utolsó képviselője a doktor-telepi Bognár Józsefné-féle malom. Az építéstörténeti szakvélemény alapján a csonkakúp alakú, hatszög alaprajzú aszimmetrikus sátortetővel ellátott szélmalom 1880 és 1892 között épült. Bár a malom szélvitorlái az évek folyamán eltűntek, de a belső kialakítását viszonylag korhű módon sikerült megőrizni. A műemléképület napjainkban a „Szélmalom Hagyományőrző Alapítvány” tulajdonában áll, akik szeretnék a város kulturális életébe minél inkább bevonni malmot, és a látogatók számára megnyitni.

Piroska-féle szélmalom (2023)


A Csongrád megyei Székkutas büszkesége a Piroska-féle szélmalom, amely nevét nem egykori tulajdonosáról kapta, hanem Hugo Hartung „Gyakran gondolok Piroskára” című itteni élményeiből megírt regénye után nevezték el.
A szélmalmot valószínűleg Szabó Sándor gazdálkodó állíttatta 1885-ben, aki 1950-ig a tulajdonosa is volt az épületnek. A vörös téglából épült malom a 20. század elejére annyire forgalmas tanyai csomópont lett, hogy mellette bolt és műhely is működött. A szélmalom a maga korában igen különlegesnek számított, hiszen a tetőszerkezet kialakításának köszönhetően a vitorlája forgatható volt a szél irányába. Az 1945-ös nagy viharban azonban ez a vitorlaszerkezet megsemmisült, és a tetőszerkezet is megrongálódott. 1945 után az épületet átalakították motormalommá, így egészen 1950-ig működött.
A malom napjainkban nincs túl jó állapotban, sajnos a beszakadt tető mi­­att az épület hosszú éveken át beázott.

Malom és paltánsor (2023)



Püspökpuszta emblematikus épületet a téglából készült malom, amelyben jelenleg a Gemenc Zrt. fűrészüzeme működik.

A Ferenc-tápcsatorna mentén található még egy kb.1880 körül ültetettet platánsor.

Deák Ferenc-zsilip (2023)


Országosan is kiemelt jelentőségű vízilétesítmény található Baján a Sugovica, a Ferenc-tápcsatorna és a szeremlei Holt-Duna találkozásánál.

A téglafalazatú hajó- és tápzsilip 1875-ben épült Türr István olasz királyi altábornagy vezetésével. Akkoriban a kor élvonalába tartozó műszaki létesítmény Deák Ferencről nevezték el. Az újonnan létrehozott tápcsatorna megfelelő vízellátása érdekében 1914-16 között szivattyútelep építettek, amellyel próbálták kiegyenlíteni a dunai vízjárás egyenetlenségeit, több-kevesebb sikerrel. A Deák Ferenc-zsilip legnagyobb megpróbáltatását az 1956-os tél végi, kora tavaszi dunai jeges árvíz idején élte meg.

A szivattyútelep épülete ma már múzeum, benne kapott helyet az a vízügyi kiállítás, amely építkezések egy-egy mozzanatát mutatja be. A bejárat mellett pedig Baja szülöttének, a csatornarendszer megújítójának, Türr Istvánnak a mellszobra áll. Az itteni patinás szivattyútelep épületegyüttese napjainkban már nem csupán muzeális érték, hanem esztétikai látványt is nyújt, ahogyan belesimul nyugodt, csendes környezetébe.

Szentesi szivattyútelep (2022)


A Szentesi szivattyútelep a Szentes-Csongrádi főút mellett található, és fő feladata volt a Kurcai belvizeinek elvezetése és átemelése a Tiszába.

A Szentesi szivattyútelepet 1924 és 26 között építették, és eredeti feladatát 1971-ig látta el. Ekkoriban a csiga alakú öntöttvas centrifugál szivattyúkat compaund gőzgépek üzemeltették, amelyeket a GANZ és Társa-Danubius gyár készített el. Bár a szivattyútelepet 1989-1991 között korszerűsítették, de inkább csak a gépek megóvásra került sor az utókor számára.


Napjainkban az ipari műemlékben vízügyi múzeum működik, a széntárolóban és az udvaron közel száz vízgépészeti berendezés látható. A gépészeti gyűjteményben kazánok, szivattyúk, hajtóművek, zsilipszerkezetek, és régi úszó munkagépek kaptak helyet. A szabadtéri kiállítás fő látványossága pedig egy üzemen kívüli vontatóhajó.

Hajóhíd (2022)


A csongrádi nevezetességek körében sorolható a Tiszán átívelő Hajóhíd, amely környék egyedülálló ipar- és közlekedéstörténeti műemléke. Az építmény Magyarországon található három fahíd közül az egyik, amely megfelelően is működik.


Tiszántúlra egykoron fahídon lehetett átkelni, de sajnos faépítményt nem bírta az időjárás viszontagságit és veszélyessé vált rajta a közlekedés. Bár a hidat többször újjáépítették, de mai képe csak azután alakult ki, miután egy helyi vállalkozó megvásárolta a Mária Valéria híd átadása után feleslegessé váló pontonhidat. Az építmény felállításával Csongrád városának és a környező településeknek így már újra biztosított volt az átkelése a folyón.

Tiszasasi szélmalom (2022)


Tiszasason, a Szőlőhegyi út 10 szám alatt található egy szélmalom megmaradt csonkja, amelynek érdekes története van. Ugyanis a kecskeméti Szélmalomcsárdába 1973-as építésekor e malomnak a szerkezete került. 
A megmaradt helyben lévő romokat az önkormányzata 2009-ben országos műemléki védelemre terjesztette fel.

Baghymajori szélmalom (2022)

A Kengyel határában álló szélmalom a környék egyik emblematikus épülete, amely amellett, hogy műemlék még egy védett kunhalom tetején is áll.

A szélmalom 1800-as évek közepén épült az Almásy család kívánságra, majd tőlük vásárolta meg azt később a Baghy család a majorral együtt. A malom 1945-ig működött, majd az épület alatti domb lett az első kunhalom, amelyet védetté nyilvánítottak Magyarországon. A malmot az 1960-as években felújítottak, majd alkotóházként és madármegfigyelőkén használták.

A 2020-ban az ipartörténeti műemléket teljesen felújították, és egy tanösvényt alakítottak ki malom és környék található értékek bemutatására.

Eötvös téri Víztorony (2022)


Az Eötvös téri Víztorony 1909-1910 között épült Ast Ede és Társai tervezete alapján. Az akkor még korszerű technikának számító vasbetonból készült torony 60 évig volt a város szolgálatában. Az 1944-es angol szőnyegbombázás során a torony megsérült, de 1956-ban felújították. 

Napjainkban az értékes építészeti műemlék gazdátlanul áll lakóházak között, megmentése még várat magára.

Vízfő-forrás és barlang (2021)



A Vízfő-forrás a Mecsek legnagyobb forrása, amely Orfű külterületén, a Malommúzeum környékén fakad.
A karsztforrás a vízgyűjtőterületén található számos aknából, zsombolyból és víznyelőből is táplálkozik.
A forrás vize egykoron elegendő volt a malmok hajtásához, s ma is működteti az itteni vízimalmot.


A Vízfő-forrás patakos barlangjában igen szép cseppkövek láthatóak, amelyek felülmúlják még az Abaligeti-barlang képződményeit is. A barlangot 1952-ben fedezte fel Kessler Huber és csapata, ekkor sikerült a forrásszifon mögé eljutni. A további feltárások során bebizonyosodott, hogy csak a járatok kiterjedésének egyrészét sikerült feltérképezni, napjainkban a barlang hosszát több kilométeresre becsülik.



A barlang szomszédságában áll egy érdekes építmény, amelyet Forrásházként szoktak emlegetni. A tulipánra emlékeztető építményt Csete György tervezete, és napjainkban ipariörténeti műemlék. A forrással összekötött szivattyútelep 1971 és 1987 között üzemelt, és Komló vízellátását is biztosította.