Fésűs korallgomba (Clavulina coralloides)

A fésűs korallgomba lombos és tűlevelű erdőkben egyaránt megtalálható, gyakran nagy csoportokban él.

A puha, törékeny korallalakú gombafaj júniustól októberig terem, de nem ehető.

Légyölő galóca (Amanita muscaria)

A légyölő galóca a jellegzetes és látványos külseje miatt az egyik legismertebb gombafajunk, amely a mérges gombák archetipikus képviselője. A gombával augusztustól novemberig, erősen savanyú talajú lomb- és fenyőerdőben általában tömegesen találkozhatunk.

Cseh kucsmagomba (Ptychoverpa bohemica)

A Cseh kucsmagombával erdőszéleken és erdőkben, bokros helyeken kora tavasszal, áprilistól júniusig találkozhatunk. A gombafaj a többi kucsmagombától jól elkülöníthető, mert a süvege a tönkkel csak a csúcsán nőtt össze, és a tönköt harangszerűen veszi körül.

Bimbós pöfeteg (Lycoperdon perlatum)

A Bimbós pöfeteg egy kicsi, fehér, gömbölyded, körte alakú gomba, tetején sűrű, letörölhető szemcsékkel, tüskékkel. A gomba faj nyáron és ősszel fordul elő erdőben, réten, legelőn tömegesen, néha pedig boszorkánykörben.

Rozsdasárga tölcsérgomba (Paralepista flaccida)

A rozsdasárga tölcsérgomba lombhullató és fenyőerdők talaján egyaránt terem, augusztustól novemberig. Habár nem mérgező, fanyar és kesernyés íze miatt nem fogyasztható gomba.

Párducgalóca (Amanita pantherina)

A közepes méretű párducgalóca fenyő- és lomberdők erdők tenyészik, többnyire egyesével. A gallérral és bocskorral is rendelkező gomba faj idegmérget tartalmaz, amely izgalmi állapotot, hallucinációkat, súlyosabb formában őrjöngést okozhat. Kora nyártól őszig terem és az ehető piruló galócával téveszthető össze.

Gyapjas tintagomba (Coprinus comatus)

A gyapjas tintagomba igen gyakori fa, megtalálható tavasztól őszig, egyenként vagy csoportosan, utak szélén, parkokban, kertekben, réteken, világos erdőkben.

Ez a gombafaj érdekességei, értékei és gyakorisága alapján szolgát rá az év gombája címre 2009-ben.

Gyakori csillaggomba (Geastrum fimbriatum Fr.)

A csillaggomba mindenféle erdőben júliustól októberig gyakori. A kezdetben gömb formájú gomba később csillag alakban 7-8 lebenyre felszakad és kiterül.

Feketésvörös galambgomba (Russula atropurpurea)

A feketésvörös galambgomba cseres tölgyesek, ritkábban bükkösök nyári, kora őszi faja. A gomba zömök, fehér termőteste csípős, ehetetlen.

Dióízű galambgomba (Russula heterophylla)

A kifejezetten édeskés, dióra emlékeztető ízű galambgomba már kora nyáron tömegesen előfordul a hazai lomberdőkben. Minden erdős vidéken igen gyakori a dióízű galambgomba.

Sárga érdestinóru (Leccinum crocipodium)

A sárga érdestinóru melegebb tölgyesek gyakori faja. Közepes termetéről és jellegzetes félgömb alakú kalapjáról felismerhető eme ízletes gombák. 

Varashátú galambgomba (Russula virescens)

A varashátú galambgomba nevét a hamar felrepedező kalapjáról kapta. A zöldes-kékes színű faj júniustól októberig a lombos erdőkben gyakori.

Szegett tapló (Fomitopsis pinicola)

A szegett tapló elsősorban lucfenyőkön élő és holt fatörzsön fordul elő. Színessége miatt előszeretettel használják koszorúk díszítésre ezt az évelő, nem gyakori fajt.

Kőris-tapló (Perenniporia fraxinea)

A kőris-tapló, mint ahogy neve is mutatja elsősorban a kőrist kedveli, de más lombos fák törzseinek tövében és talajban hagyott tuskóin fordul elő. Hazánkban gyakorisága és korhadást elősegítő "munkája" miatt nem igazán kívánatos faj.

Gyűrűs tuskógomba (Armillaria mellea)

A gyűrűs tuskógomba szeptembertől novemberig lomberdőben, gyümölcsösökben, csoportosan fatuskón vagy egyesével talajon növő, gyakori faj. A gomba illata kellemes, íze nyersen kesernyés.

Világító tölcsérgomba (Omphalotus olearius)

A világító tölcsérgomba fatönkön vagy azok amellett, csoportosan növő, tölcséres, rozsdabarna, nagy termetű, igen feltűnő gomba. A gomba illata az avarra emlékeztet, íze pedig kissé csípős.

Barna tinóru (Xerocomus badius)

A barna tinóru vagy barna nemezestinóru a fenyveseket kedveli, a lomberdőkben ritkábban fordul elő.

A gomba jó illatú és ízű, ehető gomba, de akár szárítatni is lehet.

Piros tinóru (Xerocomus rubellus)

A piros tinóruval májustól októberig lomberdőben, főleg tölgyesekben és erdei utak mentén találkozhatunk. A feltűnően szép piros gomba elég ritka gomba, ezért lehetőleg csak kóstolóra valót szedjünk belőle.

Osztrák csészegomba (Sarcoscypha austriaca)

Az osztrák csészegomba lomberdőkben a földre hullott, korhadó, nedves faágakon csoportosan terem. A fajt leggyakrabban akác-, éger-, fűz- és juharon lehet látni. Az egyik legkorábban megjelenő gombafajunk, amely februártól áprilisig terem. Az apró gombának se íze, se illata nincsen, ezért konyhai felhasználásra alkalmatlan.

Lila tölcsérpereszke (Lepista nuda)

A lila tölcsérpereszke az erdők napfényes részein, de kertekben és útszéleken is fordul elő. A kalapja fiatalon még kékeslila és domború, de ha idősebb lesz egy kissé ellapul és a színe barnás-lila lesz. A lila pereszke ehető, illata erős, és fűszeres, vidéki városok piacán ősszel gyakorta megtalálható.