A légyölő galóca a jellegzetes és látványos külseje miatt az egyik legismertebb gombafajunk, amely a mérges gombák archetipikus képviselője. A gombával augusztustól novemberig, erősen savanyú talajú lomb- és fenyőerdőben általában tömegesen találkozhatunk.
A Cseh kucsmagombával erdőszéleken és erdőkben, bokros helyeken kora tavasszal, áprilistól júniusig találkozhatunk. A gombafaj a többi kucsmagombától jól elkülöníthető, mert a süvege a tönkkel csak a csúcsán nőtt össze, és a tönköt harangszerűen veszi körül.
A Bimbós pöfeteg egy kicsi, fehér, gömbölyded, körte alakú
gomba, tetején sűrű, letörölhető szemcsékkel, tüskékkel. A gomba faj nyáron és
ősszel fordul elő erdőben, réten, legelőn tömegesen, néha pedig
boszorkánykörben.
A rozsdasárga tölcsérgomba lombhullató és fenyőerdők
talaján egyaránt terem, augusztustól novemberig. Habár nem mérgező, fanyar és kesernyés
íze miatt nem fogyasztható gomba.
A közepes méretű párducgalóca fenyő- és lomberdők erdők tenyészik,
többnyire egyesével. A gallérral és bocskorral is rendelkező gomba faj idegmérget
tartalmaz, amely izgalmi állapotot, hallucinációkat, súlyosabb formában
őrjöngést okozhat. Kora nyártól őszig terem és az ehető piruló galócával
téveszthető össze.
A gyapjas tintagomba igen gyakori fa, megtalálható tavasztól őszig,
egyenként vagy csoportosan, utak szélén, parkokban, kertekben, réteken, világos erdőkben.
Ez a gombafaj érdekességei, értékei és gyakorisága alapján szolgát rá az év
gombája címre 2009-ben.
A csillaggomba mindenféle erdőben júliustól októberig gyakori. A kezdetben gömb formájú gomba később csillag alakban 7-8 lebenyre felszakad és kiterül.
A kifejezetten édeskés, dióra emlékeztető ízű galambgomba már kora nyáron tömegesen előfordul a hazai lomberdőkben. Minden erdős vidéken igen gyakori a dióízű galambgomba.
A szegett tapló elsősorban lucfenyőkön élő és holt fatörzsön fordul elő. Színessége miatt előszeretettel használják koszorúk díszítésre ezt az évelő, nem gyakori fajt.
A kőris-tapló, mint ahogy neve is mutatja elsősorban a kőrist kedveli, de más lombos fák törzseinek tövében és talajban hagyott tuskóin fordul elő. Hazánkban gyakorisága és korhadást elősegítő "munkája" miatt nem igazán kívánatos faj.
A gyűrűs tuskógomba szeptembertől novemberig lomberdőben, gyümölcsösökben, csoportosan fatuskón vagy egyesével talajon növő, gyakori faj. A gomba illata kellemes, íze nyersen kesernyés.
A világító tölcsérgomba fatönkön vagy azok amellett, csoportosan növő, tölcséres, rozsdabarna, nagy termetű, igen feltűnő gomba. A gomba illata az avarra emlékeztet, íze pedig kissé csípős.
A piros tinóruval májustól októberig lomberdőben, főleg tölgyesekben és erdei utak mentén találkozhatunk. A feltűnően szép piros gomba elég ritka gomba, ezért lehetőleg csak kóstolóra valót szedjünk belőle.
Az osztrák csészegomba lomberdőkben a földre hullott,
korhadó, nedves faágakon csoportosan terem. A fajt leggyakrabban akác-, éger-,
fűz- és juharon lehet látni. Az egyik legkorábban megjelenő gombafajunk,
amely februártól áprilisig terem. Az apró gombának se íze, se illata
nincsen, ezért konyhai felhasználásra alkalmatlan.
A lila tölcsérpereszke az erdők napfényes részein, de kertekben és útszéleken is fordul elő. A kalapja fiatalon még kékeslila és domború, de ha idősebb lesz egy kissé ellapul és a színe barnás-lila lesz. A lila pereszke ehető, illata erős, és fűszeres, vidéki városok piacán ősszel gyakorta megtalálható.