Folyami bödöncsiga (Theodoxus fluviatilis)

A folyami bödöncsiga a látványos pöttyös héjával az egyik leglátványosabb kistestű hazai csigánk. A csigafaj főleg köves aljzatú folyókban, tavakban és barlangi patakokban gyakori, ugyanis a köveken, fatörzseken megtelepedett algával táplálkozik.

Vándorkagyló (Dreissena polymorpha)

A vándorkagyló folyók, csatornák, tavak lakója, amely eredetileg sósvizi élőlény volt.

Az állat kövekre, fadarabokra vagy más kagylókra és vízi járművekre telepedve él.

Festőkagyló (Unio pictorum)

A festőkagyló hazánkban nagyobb álló- és folyóvizekben gyakori. A kagyló a nevét onnan kapta, hogy évszázadokkal ezelőtt a festők a kagyló héját tálként használták a festékek színének kikeveréséhez.

Nagy meztelencsiga (Limax maximus)

A nagy meztelencsiga nem csak az erdős területeken gyakori, hanem előszeretettel bújik meg lakóhelyünk nedves pincéiben, deszkák vagy kövek alá. A leopárdmintás „csigakirály” napszállta után indul táplálékkereső útjára, és étlapjára főként növényi maradványok, rothadó gumók és gyümölcsök kerülnek fel.

Berki párduccsiga (Fruticicola fruticum)

A berki párduccsiga Magyarországon a Dunántúlon és a hegyvidékeken honos, leggyakrabban a vízparti bozótos, ligetes területeken fordul elő. A csigafajt gömbölyded-kúpos alakjáról és a kanyarulatokon gyakran megjelenő sötét foltokról lehet.

Zebracsiga (Zebrina detrita)

A zebracsiga meleg, száraz területeken, réteken, domboldalakon, utak mentén, és szántóföldeken fordul elő.

A csigafajt a házának alakjáról lehet könnyen felismerni, amely megnyúlt tojásdad, fehér vagy hosszanti (kissé ferde) barna csíkokkal sávozott.

Fehérsávos éticsiga (Helix lucorum)

A fehérsávos éticsigát 1995-ben telepítettek be Magyarországra Bulgáriából.

Az azóta eltelt évekében azonban szétterjedt az országban, és napjainkban már bárhol megél. A bokros, bozótos területeket kedvelő csigafaj a kertekben is előfordul, és többnyire éjszaka vagy eső után aktív.

Ligeti csiga (Cepaea nemoralis)

A ligeti csiga vagy másnéven sötétszájú ligeti csiga erdőkben, réteken, sövények, bokrok alján, kertekben és parkokban él. A ligeti csiga Magyarországon leginkább a Dunántúlon fordul elő, de egyre többször jelenik meg az Alföldön is. A csigafajt a hátán látható feltűnő, sötét, spirális szalagszerű mintázatról lehet felismerni. Az állat elsősorban az elhalt növényi maradványokkal táplálkozik és ezáltal segít megtisztítani a kerti ökoszisztémát, mezőgazdasági kárt tehát nem okoz.

Mocsári fiallócsiga/peremes csiga (Viviparus contectus)

A mocsári fiallócsiga vagy más néven peremes csiga hazánk lassúfolyású vizeiben és iszapos fenekű tavaiban gyakori. A tompa ház csúcsú fiallócsigafaj az egyik legnagyobb kopoltyús csigánk.

Nagy borostyánkőcsiga (Succinea putris)

A nagy borostyánkőcsiga folyók mentén, ártéri erdőben, egyéb vizes területeken él.

A csigafaj bomló és friss növényi részekkel táplálkozik.

Kerti csiga (Cepaea hortensis)

A kerti csiga a fás, homokos, füves területeket kedveli, általában nagyobb városi parkokban is megtelepszik. A csigafaj házának színe általában borostyánsárga, vöröses vagy barna, egyszínű vagy hosszanti öt sötét csíkkal tarkított. Az állat csak nedves időben aktív, szárazság idején fákra ragasztja a házát, és nyugalomban marad.

Lapos kórócsiga (Xerolenta obvia)

A lapos kórócsiga száraz réteken, gyomtársulásokban, töltéseken és útszéleken gyakori. 

A csigafaj előszeretettel menekül, a meleg elöl kórókra, fűszálakra és kerítésekre ahol nyálkahártyával zárják le az „otthonuk” bejáratát.

Tejfehér kórócsiga (Monacha cartusiana)

A tejfehér kórócsiga egész Európában elterjedt faj, amely a réteket és a napos, száraz bozótosokat kedveli. Az emberi környezethez is hozzászokott csigafaj háza hat kanyarulatból áll, és lapítottan kúpos formájú. 

Pannon csiga (Caucasotachea vindobonensis)

A pannon csiga Magyarországon mindenhol gyakori, igazi melegkedvelő faj.

A csigát gyakran látni fák törzsén, bokrokon, utak szélén és kőfalakon is. A napsütötte déli lejtőkön a csigák alapszíne világos, és csíkjai pedig halványak.

Éticsiga (Helix pomatia)

Az éti csiga a legnagyobb méretű európai házas csigafaj a Magyarországon élő csigafajok közül. Szinte bárhol elfordul az országban, de egyes területeken kipusztulóban van, a nagyszámú begyűjtés miatt. Hazánkban 12 védett csigafaj él, közöttük van az éti csiga is.

Amuri kagyló (Sinanodonta woodiana)

 Az amuri kagylóval álló és folyóvizeink partján gyakran találkozhatunk.

A hatalmasra megnövő kagylófaj egy távol-keleti eredetű inváziós faj, amely az őshonos kagylófajoknál ellenállóbb és szélesebb ökológiai tűrőképességű. Az állat megítélése kétoldalú, mert ha bár elvonja az őshonos versenytársaik elől a táplálékot, viszont komoly szerepe is van a természetes vizek öntisztulásában.

Márványozott csiga (Arianta arbustorum)

A márványozott csiga hazánkban és szinte az összes európai országban őshonos. A közepes termetű szárazföldi csigafajt fénylő gesztenyebarna színéről és szabálytalan szalmasárga foltokkal díszített házáról lehet. Az állat kedvenc élettere a nedves erdők, ligetek, bokrok, ahol a lehullott lomb és fadarabok alatt él.

Spanyol csupaszcsiga (Arion vulgaris)

A spanyol csupaszcsiga egy inváziós károkozó állatfaj, amely néhány évtized alatt Európa legtöbb országába elterjedt és vált intenzívvé. A meztelen csigafaj a buja növényzettel fedett vegetációt, árokpartokat és az elgyomosodott mezőgazdasági területeket kedveli. Az állat nem válogatós, az élőhelyén minden útjába kerülő növényt megrág vagy alkalmanként tarrágást okoz.

Kárpáti kék meztelencsiga (Bielzia coerulans)

Hazánk legnagyobb meztelencsigafaja akár 20 centimétert is elérheti. A többnyire kék színű állat csak a Kárpátokban és a környékén fordul elő. Magyarországon igen ritka és főleg a Zemplénben és a Bükk-vidéken fordul elő. A csiga kedveli a nedves, párás, hűvös élőhelyeket, a fenyő- és lombhullató erdők avarjában gombákkal, zuzmókkal és bogyókkal táplálkozik.

Folyami fiallócsiga (Viviparus acerosus)

A folyami fiallócsiga lassú folyású vizek, holtágak és tavak lakója. A csiga vízfenekén a fejének ormányra hasonlító nyúlványával keresi táplálékát az iszapban, amely férgekből és növényi törmelékből áll.