Folyami bödöncsiga (Theodoxus fluviatilis)

A folyami bödöncsiga a látványos pöttyös héjával az egyik leglátványosabb kistestű hazai csigánk. A csigafaj főleg köves aljzatú folyókban, tavakban és barlangi patakokban gyakori, ugyanis a köveken, fatörzseken megtelepedett algával táplálkozik.

Berki párduccsiga (Fruticicola fruticum)

A berki párduccsiga Magyarországon a Dunántúlon és a hegyvidékeken honos, leggyakrabban a vízparti bozótos, ligetes területeken fordul elő. A csigafajt gömbölyded-kúpos alakjáról és a kanyarulatokon gyakran megjelenő sötét foltokról lehet.

Zebracsiga (Zebrina detrita)

A zebracsiga meleg, száraz területeken, réteken, domboldalakon, utak mentén, és szántóföldeken fordul elő.

A csigafajt a házának alakjáról lehet könnyen felismerni, amely megnyúlt tojásdad, fehér vagy hosszanti (kissé ferde) barna csíkokkal sávozott.

Fehérsávos éticsiga (Helix lucorum)

A fehérsávos éticsigát 1995-ben telepítettek be Magyarországra Bulgáriából.

Az azóta eltelt évekében azonban szétterjedt az országban, és napjainkban már bárhol megél. A bokros, bozótos területeket kedvelő csigafaj a kertekben is előfordul, és többnyire éjszaka vagy eső után aktív.

Ligeti csiga (Cepaea nemoralis)

A ligeti csiga vagy másnéven sötétszájú ligeti csiga erdőkben, réteken, sövények, bokrok alján, kertekben és parkokban él. A ligeti csiga Magyarországon leginkább a Dunántúlon fordul elő, de egyre többször jelenik meg az Alföldön is. A csigafajt a hátán látható feltűnő, sötét, spirális szalagszerű mintázatról lehet felismerni. Az állat elsősorban az elhalt növényi maradványokkal táplálkozik és ezáltal segít megtisztítani a kerti ökoszisztémát, mezőgazdasági kárt tehát nem okoz.

Mocsári fiallócsiga/peremes csiga (Viviparus contectus)

A mocsári fiallócsiga vagy más néven peremes csiga hazánk lassúfolyású vizeiben és iszapos fenekű tavaiban gyakori. A tompa ház csúcsú fiallócsigafaj az egyik legnagyobb kopoltyús csigánk.

Nagy borostyánkőcsiga (Succinea putris)

A nagy borostyánkőcsiga folyók mentén, ártéri erdőben, egyéb vizes területeken él.

A csigafaj bomló és friss növényi részekkel táplálkozik.

Kerti csiga (Cepaea hortensis)

A kerti csiga a fás, homokos, füves területeket kedveli, általában nagyobb városi parkokban is megtelepszik. A csigafaj házának színe általában borostyánsárga, vöröses vagy barna, egyszínű vagy hosszanti öt sötét csíkkal tarkított. Az állat csak nedves időben aktív, szárazság idején fákra ragasztja a házát, és nyugalomban marad.

Lapos kórócsiga (Xerolenta obvia)

A lapos kórócsiga száraz réteken, gyomtársulásokban, töltéseken és útszéleken gyakori. 

A csigafaj előszeretettel menekül, a meleg elöl kórókra, fűszálakra és kerítésekre ahol nyálkahártyával zárják le az „otthonuk” bejáratát.

Tejfehér kórócsiga (Monacha cartusiana)

A tejfehér kórócsiga egész Európában elterjedt faj, amely a réteket és a napos, száraz bozótosokat kedveli. Az emberi környezethez is hozzászokott csigafaj háza hat kanyarulatból áll, és lapítottan kúpos formájú. 

Pannon csiga (Caucasotachea vindobonensis)

A pannon csiga Magyarországon mindenhol gyakori, igazi melegkedvelő faj.

A csigát gyakran látni fák törzsén, bokrokon, utak szélén és kőfalakon is. A napsütötte déli lejtőkön a csigák alapszíne világos, és csíkjai pedig halványak.

Éticsiga (Helix pomatia)

Az éti csiga a legnagyobb méretű európai házas csigafaj a Magyarországon élő csigafajok közül. Szinte bárhol elfordul az országban, de egyes területeken kipusztulóban van, a nagyszámú begyűjtés miatt. Hazánkban 12 védett csigafaj él, közöttük van az éti csiga is.

Márványozott csiga (Arianta arbustorum)

A márványozott csiga hazánkban és szinte az összes európai országban őshonos. A közepes termetű szárazföldi csigafajt fénylő gesztenyebarna színéről és szabálytalan szalmasárga foltokkal díszített házáról lehet. Az állat kedvenc élettere a nedves erdők, ligetek, bokrok, ahol a lehullott lomb és fadarabok alatt él.

Folyami fiallócsiga (Viviparus acerosus)

A folyami fiallócsiga lassú folyású vizek, holtágak és tavak lakója. A csiga vízfenekén a fejének ormányra hasonlító nyúlványával keresi táplálékát az iszapban, amely férgekből és növényi törmelékből áll.