Pannon csiga (Caucasotachea vindobonensis)

A pannon csiga Magyarországon mindenhol gyakori, igazi melegkedvelő faj.

A csigát gyakran látni fák törzsén, bokrokon, utak szélén és kőfalakon is. A napsütötte déli lejtőkön a csigák alapszíne világos, és csíkjai pedig halványak.

Vöröshasú tarlósáska (Omocestus rufipes)

A vöröshasú tarlósáska sík- és domb-vidék lakója, gyakran találkozni vele szárazabb réteken és mezőkön. A kisméretű sáskafaj többféle színváltozatban is létezik, ezért csak nehezen különböztethetők meg a társaitól.

Sároshátú gyászbogár (Opatrum sabulosum L.)

A sároshátú gyászbogárral tavasszal gyakran találkozunk, amikor szántóföldeken vagy utakon szaladgál. A bogár fekete színű, a szárnyfedői bordázottak és szemölcsösek, de ritkán tiszták, ugyanis a rátapadt agyagos földtől mindig sárosak.

Hínáros víziboglárka (Ranunculus trichophyllus)

A hínáros víziboglárka tápanyagban gazdag álló- vagy lassan folyó vizeket kedveli. A növény hínárhoz hasonló szárán áprilistól júliusig jelennek meg virágok, amely szirmai fehérek.

Kakukk (Cuculus canorus)

A kakukkal áprilistól szeptemberig bárhol találkozhatunk, „éneke” könnyen felismerhető ugye bár a róla elnevezett óra a miatt.

Szinte minden magyar ember tudja, hogy a madár fészekparazita, tojásait nem maga költi ki, hanem más madárfajok fészkébe rakja. De viszont kevesen ismerik, hogy létezik egy monda a kakukkról. A felnőtt madár ugyan is annyira hasonlít a karvalyra, hogy a népnyelv évezredeken keresztül egy fajnak tekintette ezt a két madarat. Az a hiedelem élt róla, hogy a kakukk ősszel karvallyá változik majd tavasszal, amikor felhangzik az első kakukkszó, a karvaly visszaalakul kakukká.