Peremesfejű karolópók (Runcinia grammica)

A peremesfejű karolópók hazánkban tőzeges mocsarakban, láprétekben és száraz réteken él, de elfordul városi területeket is. A pókfaj nem sző hálót, hanem a földön vagy a növényeken vadászik.

Aranyos fürgekarolópók (Philodromus aureolus)

Az aranyos fürgekarolópók hazánk egyes tájain gyakorinak számít, kedveli az erdők alacsony fáinak és bokrainak ágait, de parkokban vagy gyümölcsöskertekben is megél. A kifejlett pókkal májustól októberig találkozhatunk. Az faj azonosítása a potrohán lévő fára emlékeztető mintázatról lehetséges.

Tarajos karolópók (Xysticus cristatus)

A tarajos karolópók a talaj közelében lévő, alacsony növényeken él és vadászik.

A pók színe barna, a potrohán pedig sötétebb alakzatok láthatóak.

Viráglakó karolópók (Misumena vatia)

A viráglakó karolópók a napsütötte rétek, virágos kertek és erdőszegélyek lakója. Az állat kedveli fehér és a sárga virágokat, amelyek színeit képesek bármikor felvenni. A faj ragadozó életmódot folytat, a virágokra szálló, vagy azon mászó rovarokra vadászik. Ezért Magyarországon kártevőként tartják számon, mivel kedvelt zsákmánya a háziméh.

Fehér karolópók (Thomisus onustus)

A fehér karolópók általában olyan virágokon vagy növényeken látható, amelyek alapszínének megfelelnek. Az apró állat potroha két csúcsban végződik, így felülről nézve háromszög alakú. Zsákmányára lesből támad és a védekező rovart harapással azonnal megöli.

Közönséges karolópók (Xysticus kochi)

A közönséges karolópók egy 2-3 mm nagyságú, vörösesbarna pókféle. A karolópókok nevüket onnan kapták, hogy táplálékukat „karolólábaikkal” ragadják meg.

A közönséges karolópók hasznosságára az utóbbi évtizedekben a zöldségtermesztők felfigyeltek, ugyanis a tripszek ellen hatékony biológiavédekezést tudtak az állattal produkálni.