A Bethlen Gábor utcában található a Karácsony-Sasarát-ház, amely 1790 körül épült copf stílusban. Napjainkban a palota szerű épületben a Tokaji Múzeum kiállításai láthatóak, amelyek Hegyalja élővilágát és a Béres Gyűjtemény egyházművészeti tárgyanyagát tárják a látogató elé. Ezen kívül egy külön tárlat foglakozik Tokaj várának régészeti feltárásai során előkerült tárgyegyüttesek bemutatásával. Valamint a padlástérben néprajzi látványtárat is találunk.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: néprajzi gyűjtemény. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: néprajzi gyűjtemény. Összes bejegyzés megjelenítése
Ké(s)z csodák néprajzi magángyűjtemény (2025)
A Daru utcában található egy szentesi néprajzi magángyűjtemény, ahol megtekinthető többek között egy népi konyhasarok régi konyhai eszközökkel, egy népi szoba korabeli bútorokkal, és egy festett háromszéki szobamakett.
A kilátóhelyhez tartozik egy nyári nyitott festőműhely, ahol a saját készítésű kisbútorok kapják meg megnyerő szépségüket.
Székely Nemzeti Múzeum (2024)
A Székely Nemzeti Múzeum az egyik legrégebbi magyar múzeum, amely átfogó képet mutat a székelységről, így Székelyföld nagyon fontos látványossága.
Őrségi Népi Műemlékegyüttes (2024)
A Szalafőhöz tartozó Pityeszer ad otthont Őrség egyik skanzenének, ahol az eredeti formájában mutatják be a helyi népi építészet megmaradt emlékeit.
A Pityerszeri Skanzent a Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága 1970-ben hozta létre, amelyben akkoriban még csak három porta állt. Az őrségi szeres településformát bemutató szabadtéri néprajzi múzeumben napjainkban olyan érdekes építmények találhatóak meg, mint például a kerekített ház, az emeletes kástu, vagy a kontyos ház.
A falumúzeumban található eredeti házak mellett egy tanösvény is helyett kapott, amely az "Élet a kaszálógyümölcsösben tanösvény nevet viseli. Az itteni állomásokon végéig menve megelevenedik az egykori őrségi porták, az ott tartott állatok és a nap érlelte gyümölcsök világa.
Tájház (2024)
A veleméri helytörténeti gyűjtemény egy 1899-ben épült boronaházban kepott helyet, amely a Vass család tulajdona volt 1993-ig. Az önkormányzat tulajdonában lévő épületben a veleméri szürke agyagból készült cserépedények, a vörös agyagból készült sindű és a lenvászon szövéséhez használt eszközök láthatóak. A kiállítás mellett megtekinthető még a pajta és az istálló is, régi eszközeivel és a berendezéseivel.
Sindümúzeum (2024)
A veleméri Sindümúzeum egy olyan néprajzi gyűjtemény, amely az Őrség népművészeti emlékeit mutatja be, különös tekintettel a múzeumnak nevet adó „sindüt”, azaz a házilag készített tetőcserepet. A múzeumot Varga Géza alapította egy őrségi fazekas házban, az 1990-es években. Napjainkban a múzeumban a sindükön kívül elsősorban az őrségi fazekasok által készített régi és új cserépedények láthatóak, de itt kapott helyet a vidék legkorábbi, ismert égetett agyagtárgyának, a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor hiteles másolata.
Göcseji Falumúzeum (2023)
A Göcseji Falumúzeum Magyarország első szabadtéri múzeuma, amely 1968-ban nyitotta meg kapuit.
Zalaegerszegen a Zala folyó holtágánál, egy régi vízimalom körül alakították ki egy 19. századi göcseji település mindennapi életét, használati tárgyait, és háztáji állatait bemutató szabadtéri kiállítást. A különleges, egyedi gyűjteményt mintegy 22 különböző zalai településről szállították ide. Napjainkban a zalaegerszegi skanzenben többek között látható egy hottói kovácsműhely, egy kálócfai, egy zalalövői és egy kávási lakóház, valamint az utóbbihoz tartozik egy nagykutasi torkospajta.
Erkel Ferenc Múzeum és Könyvtár (2023)
Az Erkel Ferenc Múzeum az ország egyik legrégebbi múzeuma, ugyanis a gyulai gyűjtemény a vidéki múzeumok közül harmadikként jött létre 1868-ban. A múzeum létrehozása Mogyoróssy János nevéhez fűződik, aki könyv-, térkép-, érem-, régiség- és fegyvergyűjteményét városnak ajándékozta kiállítás céljából. A gyulai múzeum 20 évig megyei múzeumként működött, és ez idő alatt a Vármegyeháza (ma gyulai Városháza) udvarán kialakított fonóházban kapott helyet. A tárlat 1895-ben új épületbe költözött a Népkertben felépítettet, kimondottan múzeumi célokra szánt épületbe. Sajnos a múzeum 1945 előtti gyűjteménye nagyrészt szétszóródott a II. világháború idején. Az elhanyagolt, rendezetlen és hiányos gyűjteményt az akkori Park Szállóba helyezték át, és 1951-ban az Erkel Ferenc Múzeum nevet vette fel.
A napjainkban a múzeum leggazdagabb része a régészeti gyűjtemény, amely a 19. században végzett ásatások során előkerült leleteket foglalja magába. Az itteni néprajzi gyűjtemény is igen gazdag, sőt értékes még az Erkel Ferenc gyűjtemény, amely a Himnusz zeneszerzőjével kapcsolatos tárgyi anyagot és történeti dokumentációt tartalmazza. Fontos megemlíteni még Erdős Kamill cigánykutató hagyatékából létrejött gyűjteményt és archívumot is.
Mikó-vár (2022)
Csíkszereda egyik legfontosabb nevezetessége a Mikó-vár, ahol jelenleg a Csíki Székely Múzeum néprajzi gyűjteménye és a vár történetét bemutató kiállítás látható.
A várat Hídvégi Mikó Ferenc építtette 1623-ban, de a késő reneszánsz kori, négyszögletű olaszbástyás várkastély elsősorban lakhelyül funkcionált. 1661-ben Ali temesvári pasa török és tatár csapatai betörtek Csíkszeredára, és a várat a településsel együtt felégetté. A gazdátlan romokat 1716-ban gróf Stephan Steinville császári tábornok állíttatta helyre, aki egy katonai bázist alakitatott ki a város és a Gyimesi-szoros védelmére. Az erőd 1837-től egészen 1961-ig kaszárnyaként és katonai intézetként működött.
A Csíkszeredához kapcsolt Martonfalván található épületbe 1970-ben költözött be a Csíki Székely Múzeum, amely napjainkban is nyitva áll. A várkastélyban gazdag egyházművészeti és néprajzi gyűjteménye mellett, érdekes még a Mikó-vár történetét ismertető tárlat található. A vár mögötti kertben pedig egy mini skanzent rendeztek be, ahol csíki székely házak és székelykapuk láthatóak.
Szabadtéri Néprajzi Múzeum (2022)
A szennai Szabadtéri Néprajzi Múzeum a Zselicben, gyönyörű természeti környezet található, ahol a tájegység népi építészetével ismerkedhet meg az ide látogató.
A szennai skanzenben az első talpas-favázas népi lakóépületet 1975-76-ban érkeztek meg, és ez követően 1978-ban nyitotta meg a szabadtéri múzeum kapui. A ma már öt Belső-Somogy falvaiból áttelepített lakóháznak otthont adó skanzenben a berendezett házak mellett a gazdasági építmények is megtekinthetőek. Az épületek berendezési tárgyai a hagyományos paraszti kultúra eszközkészletéből állnak, amelyek jól példázzák egykori lakóinak vagyoni állapotát.
Tájház (2021)
Az ócsai Öregfalu máig megtartotta eredeti településszerkezetét, és régi stílusú házait, sőt az itt élő néphagyományát a településmag szívében álló tájház fel is tárja a látogatók előtt.
Mivel a skanzen szomszédságában húzódik az Ócsai Tájvédelmi Körzet ezért Alföldre valaha oly jellemző lápos, mocsaras, ingoványos turjánvidékből is ízelítőt kapunk az ittenei bemutatókon.
Kegyeleti park (2021)
2021-ben nyílt meg a kisteleki temetővel szemben a Néprajzi Kegyeleti Park, amely a Kárpát-medence temetkezési szokásait mutatja be beltéri és kültéri kiállításokon keresztül a nagyérdeműnek.
A Kárpát-medencei néprajzi csoportokra, és a különböző tájegységek lakóira jellemző temetkezési szokásokat és a különböző sírjeleket bemutató park a régi köztemető területén nyílt meg. A történelmi Magyarország alakját formázó kertben eredeti és másolatként készített sírjelek is egyaránt láthatóak. A fogadóépületben lévő kiállítás pedig elsősorban a kisteleki temetkezési szokásokat mutatja be, régi fotókkal és egyéb tárgyak segítségével.
Német nemzetiségi tanösvény (2021)
A mecseknádasdi német nemzetiségi tanösvény hét állomáson keresztül mutatja be a helyi német közösség kialakulását, a 18. századi betelepítéstől napjainkig. A tanösvényt járva és a táblákat olvasva átfogó képeket kapunk a népcsoportra jellemző érzésekről, hangulatokról, és szokásokról. A tanösvényhez kísérőfüzet is kérhető a szomszédos Mesterségek Házában.
Falumúzeum (2021)
Farkasgyepűn az egykori elemi iskola épületében napjainkban iskola- és falumúzeum működik. A múzeum állandó kiállításának anyagát egy német nemzetiség néprajzi gyűjtemény adja.
Hadas Városrész (2020)
A Matyóföld fővárosa, Mezőkövesd is büszkélkedik egy skanzennel, ahol 100-150 éves házakban mutatják be a helyi népművészetet és az itt élő emberek egykori mindennapjait.
Hadas nevű városrész ad otthont a tájházaknak, ahol a megtestesül maga a matyó világ.
A szabálytalanul kanyargó kis utcában álló nádtetős parasztházakban megismerkedhetünk a gyékényezés, a bútorfestés, a szövés-fonás, a hímzés, a mézeskalács készítés és tűzzománcozás, a fazekas és üvegcsiszoló mesterség hagyományaival.
Az egyik műemlékházban egy külön tárlat foglalkozik a híres, mezőkövesdi „íróasszony”, Kisjankó Bori életével.
Matyó Múzeum (2020)
Mezőkövesdről leginkább a híres Matyó népviselt ugrik be elsőre, nem csoda hát hogy a városban minden erről a különleges mintákból álló népi motívumról szól.
Az egykori Korona Szálló műemlék épületében kapott helyett a Matyó népélet tárgyakban és hagyományokban is bemutató tárlat. A helyi lakodalmas menet, a matyó viseletek, a fotó- és kékfestőműhely, a surckészítő, és egy parasztház hagyományos berendezéssel mutatja be, hogy miért is fontossak a hagyományok a környékbelieknek.
Pulai Helytörténeti Gyűjtemény (2020)
Lakitelek helytörténeti gyűjteménye Pulai Sándor adományából, a Lévai iskolában lett berendezve. A gyűjtemény hosszú évtizedek duzzadt, és 2008. május 31 óta lehet megtekinteni nyitvatartási időben.
Az épület első szobájában a század forduló mindennapi eszközeit lehet megtekinteni. A másodikban népi használati tárgyak, újságok, könyvek, és fegyverek kaptak helyet. Az utolsó benti kiállítás pedig a helyi iskolák múltjába kalauzol el bennünket.
Az udvaron igazi kis közösségi tér várja az idelátogatókat, egy kemencével és egy nagy hordóval, amely 1893-ban készült és az itteni szőlőtermesztést hívatott bemutatni.
Szentendrei Skanzen (2019)
Aki a Magyarország nyelvterületeinek népi építészetére, illetve a hozzákapcsolódó kultúrára, életmódra és gazdálkodásra kíváncsi, annak kihagyhatatlan látnivaló a Szentendrei skanzen.
A Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum 1972-ben kezdte meg működését a Sztaravoda-patak völgyében, egy 46 hektáros területen. Napjainkban mintegy 400 eredeti, áttelepített épület áll a skanzen területén, melyek tájegységenként, faluszerű csoportokba rendezve állnak. A 18. század közepétől a 20. század első feléig tartó időszakot átölelő falu rekonstrukciók a hagyományos parasztporta mindennapjait tárja a látogatók elé, melyhez szervesen kapcsolódnak a korabeli szakrális, közösségi és gazdasági építmények.
A múzeum aktív helyszínekkel is várja a látogatóit, ahol
kicsik-nagyok egyaránt régi praktikákat sajátíthatnak el és megismerheti az akkori mindennapokat.
A múzeumban fellelhető 9 tájegység: Észak-Magyarországi falu, Felföldi mezőváros, Felső-Tiszavidék, Közép-Tiszavidék, Alföld, Dél-Dunántúl, Bakony-Balaton-felvidék, Nyugat-Dunántúl, Kisalföld.
Kétségtelenül a skanzen legnagyobb attrakciója a nyirádi
vízimalom, amely már a 18. század elején is működött és Honi-malomnak nevezték.
Az újjáépített malom, hasonlóan elődjéhez patakvízzel működik és napjainkban is
működőképes. A két felülcsapott vízikerék, az őrlőberendezések és a molnárlakás
is megtekinthető a parkban.
2000. augusztus 20-án adták át a nagyközönségnek az Alföld jelképének is számító, Dusnokról áttelepült szélmalmot. A szélmalmok a 18. század végétől terjedtek el a pusztákon és szorosan hozzátartoztak a mezővárosok, falvak életéhez.
Állandó, vándor, időszaki kiállítások és tematikus
tárlatok tömkelege várja a skanzenben érkezőket. Mind közül talán legkülönlegesebb
"Hé’67! - A világ, amelyben a Múzeum született" című tárlat, amely az
intézmény 50. születésnapjára készült.
A magtárban berendezett múzeum egy igazi
„retró” élményt kínál, ahol a Kádár-korszak elevenedik meg minden apró külcsínével
és bájával együtt.
A szabadtéri múzeum területét nem csak gyalog vagy
kölcsönzött kerékpárral barangolhatjuk be, hanem utazásunkat segíti egy
1930-ban gyártott, 80 férőhelyes vonat. A skanzen hat megállóhelye között
egy korhűen felújított motorvonat (BCMot 422) szállítja a látogatókat.
Belsőváros (2019)
Csongrád már az Árpád-kortól lakott település volt, és az itt élő emberek többnyire halászattal foglalkoztak.
Ennek az ősi mesterségnek állít emléket a korhűen meghagyott és visszaállított Belsőváros. Az itt található településnyi műemléki védettségű épület mindegyike a 18-19 századi parasztház egyediségét viseli magán. Az idők során a Körös-torok miatt jelentős idegenforgalmi bázissá fejlődött a város, ezért az épületek közül több jelenleg vendégházként funkcionál vagy kézművesházzá alakult. A Tisza mellett pedig egy szépen kiépített bicikli úton lehet megközelíteni a skanzent.
Ennek az ősi mesterségnek állít emléket a korhűen meghagyott és visszaállított Belsőváros. Az itt található településnyi műemléki védettségű épület mindegyike a 18-19 századi parasztház egyediségét viseli magán. Az idők során a Körös-torok miatt jelentős idegenforgalmi bázissá fejlődött a város, ezért az épületek közül több jelenleg vendégházként funkcionál vagy kézművesházzá alakult. A Tisza mellett pedig egy szépen kiépített bicikli úton lehet megközelíteni a skanzent.Tari László Múzeum (2019)
Csongrád első múzeuma 1956. augusztus 20-án nyitotta meg kapuit, a különböző helyeken őrzött gyűjtemények összegyűjtését követően. Eme gyűjtésben részt vett többek között dr. Tari László fogorvos, akiről 1988-ban nevezték el az intézményt. A kiállítás ekkor még állattani, régészeti, helytörténeti és néprajzi anyagból állt. 1962-ben került be a múzeumba a város egyik legismertebb régészeti tárgya, amelyet Avar kori Rómeó és Júlia névvel illetnek és Felgyőn tártak fel. 1994 óta a múzeumnak Kubikos állandó kiállítása is van.
2004 óta négy állandó kiállítási anyag tekinthető meg az egykori iskola épületében, amelyek a Föld gyermekei, a Bronz fiai, Csongrád évszázadai, Csongrád népélete, Ellésmonostor bemutatása.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)







































