Túra: Az Ócsai Tájvédelmi Körzet peremén (2021)

   „Fekete varjak

Feketén szállnak,

Szemfödeléül

Őszi határnak.

Kátyús a dűlő,

Tört kerék benne,

Mintha a tűnt nyár

Keresztje lenne.”

(Falu Tamás)

Múltidéző

---

Kápolnák Útja 05.

Az utolsó „Kápolnák Útján” túránkon egyszerű volt a dolgunk csak besétálni célba. A túrát Inárcsról indítottuk és a település látnivalóinak felfedezésével kezdtük a napot, ezután pedig visszatértünk az eddigi útjaink során hűen követtett zöldre. Mivel csak egy rövidke kitérő fért a szűkös programunkba, így letértünk a Gombosi vadászház Hubertusz-kápolnájához, hogy megmaradjunk az útvonal szellemiségéhez.

Az utolsó kilométerek vágyakozással teltek, hiszen nagyon vártuk már az ócsai Bazilikát. Sajnos a belső látogatáshoz az előre bejelentkezés is kevés volt, ugyanis közölték, hogy betegség miatt az országosan is egyedülálló középkori templom nem látogatható. Csalódottan távoztunk és inkább a Betyárdombi-tanösvény felé vettük az irányt!

---

forrás: openstreetmap.org

Útvonal:

Inárcs, vá (S) - Történelmi emlékpark - Szűz Mária neve templom - Csévharaszti-erdő (P,Z) - Gombosi Hubertusz-kápolna és vadászház - Öreghegyi pincesor - Református templom és premontrei kolostor - Szentháromság templom - Falu Tamás Városi Könyvtár - Ócsa, vá

Táv és szintemelkedés:

24,8 km/ 92 m

---

Ősz a bazilikánál

Túra: Csévharszti homoki erdők (2021)

   „Dajkáló tájamnak, a pótharaszti akácerdõnek sokkal beszédesebbek az esettségei, mint a szépsége.”

(Baranyi Ferenc)

Kiskunsági Barangolók

---

Kápolnák Útja 04.

A negyedik Kápolnák Útja túránk során most csak keveset baktattunk a zöldön, ugyanis hívogatóan kacsingattak felénk a Csévharaszti erdők, amelyeket körtúrával jártunk körbe. A temérdek érdekességgel kecsegtető árnyasban ősborókás, tanösvény, kilátó és egy templomrom is rejlik, és ezeket mi sorra vettük. S, hogy másfél hónapnyi szünet után újra együtt barangolhattunk feledtette még a nyári kánikulát is.

---

forrás: openstreetmap.org

Útvonal:

Újlengyel, 405-ös út – Nagyerdő – Pótharaszti földvár – Pusztaházi pihenőhely – Csévharaszti sétaerdő (S) – Farkasordító-rét – Forrásréti pihenőhely (P) – Csévharaszti ősborókás – Halesz – Csévharaszt – Erdőőri lak – Buckás sétakör (PC) – Vadas Ferenc emlékfája – Balla Károly sírja (PL) – Pusztatemplom (ZL) – kereszt (Z) – Újlengyel, 405-ös út

Táv és szintemelkedés:

29,2 km/ 86 m

---

A templom őrei

Csévharaszti pusztatemplom (2021)

A Pótharaszti templomrom Csévharaszttól délre található, a maradványokat egy szántóföld közepén álló akácliget rejti.

Az egykoron itt elterülő Pótharaszt települést 1280-ban említik először oklevélben, mint az akkori nádorispán (Miklós) tulajdonaként. A 15. század végétől a területet a Haraszti-család birtokolta, innen ered a település neve. 

A hagyomány szerint a pusztatemplomot e században emelték, a Mátyás király által letelepített husziták. A homokkőből és középkori téglából készült épületet feltételezhetően a török pusztította el.

Az 1997-es ásatás során a régészek megállapították, hogy a feltárt falak alatt egy régebbi templom is állt, amely még az Árpád-házi királyok idején épült. Ekkor leltek rá a templom körüli középkori temetőre is, ahol néhány megbolygatott sír találták meg.

Az épület körül húzódik még egy a temetőárok is, ahová a megkereszteletlen csecsemőket, a bűnözőket, és a közösségből kitaszítottakat temették.

Napjainkban már csak a templom nyugati falának kb. 5 méter magasan megmaradt része áll, a romok mellett pedig egy kő síremlék látható márványtáblával, amelyet a Nyáregyházi Református Egyház és a Csévharaszti Önkormányzat állíttatott.

Pótharaszti Sétakörök (2021)

A Pótharaszti-sétaerdő bejárhatóságának elősegítésére három hosszúság sétaútat kerültek kialakításra a NEFAG Zrt. által.

A Tölgyes (650 m), Erdész (2600 m) és a Buckás (2200 m) sétakörök a terület egykori és mai értékeiről mesélnek, az utóbbi mentén ismertető táblák és pihenők is találhatóak. Ezek az információstáblák pedig bemutatják az erdő élővilágát, az itt megfordult híres embereket és azok alkotásaikat, az ország első természetvédelmi emlékeit és a romantikus homályban élő egykori betyárok életét.

Pótharaszti-sétaerdő (2021)

A Csévharaszt határában elnyúló homokierdőben alakították ki a Pótharaszti-sétaerdőt, amely egy igazi Alföldi erdei kirándulóhely.

Az erdő szimbolikus gémeskútkapuját átlépve érkezünk meg a terület szívébe, ahol esőbeálló, tűzrakó hely, pihenőpadok, erdei játszótér és kilátó várja az ide érkező kirándulókat.

Itt található még Magyarország egyik legrégebbi természetvédelmi emléke, az 1935-ben védetté

nyilvánított szomorúfűzfa, amely több mint 100 éves.

Ha a csévharaszti erdőrészt szeretnénk megismerni akkor három különböző nehézségű körtúra útvonal közül választhatunk, amelyek mindegyikét ismeretterjesztő táblákkal látta el az erdőgazdaság.

Halesz (2021)

A környék legnagyobb kiemelkedése a 141 méter magas Halesz,  amelyet egy varászlatos ősborókás vesz körül. A homokbucka tetejéről remek kilátás nyílik a környékre, sőt innen tiszta időben ellátni a budai hegyekig.

Csévharaszti Borókás Természetvédelmi Terület (2021)

A Dél-Pesti térség igazi csodája a Csévharaszthoz tartozó külterületi részén található Ősborókás. Az országos jelentőségű természetvédelmi terület a kiskunsági északi részének ősi arcát mutatja meg.

 A 129 hektárnyi értékes terület a védettségét az Országos Természetvédelmi Tanácstól 1940-ben kapta meg.

A hazánk egyik legrégebbi védett területén egykor az Ős-Duna kanyargott, és a folyó által lerakott hordalékból a szél formálta ki a napjainkban is látható homokbuckákat. Itt telepedtek meg a napjainkban fokozottan védendő homoki gyeptársulások, és a csodálatos homoki borókás-fehérnyaras.

Közönséges boróka (Juniperus communis)

A közönséges boróka hazánkban főként a karsztfennsíkokon gyakori, két másik hasonló küllemű bokor-társával együtt él itt: a kökénnyel és a galagonyával. A Duna-Tisza-közénének meszes homokjain is megtalálható a növény, itt védett, mert jégkorszaki reliktumnak tekintik.

Az akár 8 méter magasra megnövő, örökzöld cserje termését régóta használják fűszernek, főznek belőle lekvárt és borókapárlatot, de ezt használják fel a gin ízesítésére is

Pótharasztpusztai földvár (2021)

A Pótharasztpusztai földvár Csévharaszt határában, a Nagykőröst Pesttel összekötő forgalmas kőrösi út közelében található.

A körárokkal övezett kisvár virágkorát valószínűleg a 14-15. században élte, IV. László király idején, aki gyakran tartózkodott a kőrösi út mentén kunjainál. Az ő idejében Pótharasztot valószínűleg Kőszegi Miklós nádorispán birtokolta. 1316-ban Károly Róbert kézbe kerül birtok, majd a Haraszthyak csere révén kaparintották meg. Ezt követően nem maradt fel írásos emlék a várról.

A kisvár környékén, időközben végzett szántások során nagy mennyiségű középkori kerámiatöredék és fémtárgy került a felszínre. A leletek között nyílcsúcsok, lándzsahegyek, és még a 15. századra jellemző láncos buzogány is akad.