Bakonybéli Szent Gellért-kápolna és szentkút (Borostyán-kút) (2020)

Bakonybél rabul ejtő ékessége a faluhatárában található Borostyán-kút, és tálképi környezete.

A Bakony lábánál fakadó szentkúthoz mondák sora kapcsolódik, amelynek a monostort alapító Szent Günther vagy a később vértanúhalált halt Szent Gellért a főszereplője. Ezek a legendák mondanivalói sokszor megegyeznek, és arra utalnak, hogy Bakonybél kezdettől fogva a békesség, a kiengesztelődés, és a csendes belső út kiváló helyszíne.

A Bakonybél határában található Borostyán-kő szikla tövében nem egy, hanem három forrás is fakad, amelyet helyiek Hármaskútnak, Szentkútnak vagy Borostyán-kútnak hívnak. Az emlékhelyen álló kápolnát 1826-ban emelték, egy középkori épület alapjaira. A 19. század végén a szenthelyet romantikus stílusúvá építették át, és duzzasztották tóvá a szentkút vízét. Ekkor tájt készült a 14 képből álló stáció és a szikla tetején található kálvária Krisztussal, Szűz Máriával és Szent Jánossal.

Szent Gellért (2020)

A Bakonybél határában lévő Borostyán-kúthoz tartozó kegyeleti parkban áll Szeésnt Gellértet életnagyságú szobra. A szentet őzzel ábrázoló kompozíció 1996-ban készült, Opra Szabó István műhelyében.

Szent Mauríciusz Monostor (2020)

Bakonybél ékessége a főutcán található Szent Mauríciusz Monostor, amely 1000 éves fennállásának alkalmából egy jól átgondolt modernizáláson esett át. De szerencsére végig hű maradt a bencés rend életviteléhez, amelyet egy történet bemutató kiállítás keretében meg is mutatnak nekünk. 

A Szent Mauríciusz Monostor története 1018-ban kezdődött, amikor is Szent István szerzetesi közösséget alapított az őskorban is lakott bakonybéli völgyben. A Bajorországból érkező Szent Günter alapította meg rendet, amelynek hét évig volt tagja Szent Gellért is. Az alapítók Szent Mauríciuszt választották védőszentül, aki egy római katona volt és nem volt hajlandó ártatlan keresztényeket üldözni ezért kivégeztették. 

Az itteni virágzó monostori életnek a török dúlás vetett végett. Az oszmánok kiűzése után, a 18. század elején indult meg a közösség és a monostor felélesztése, amely eredménye képen az egész épületegyüttes újra épült. Épületében működött egy ideig a rendi tanárképző főiskola olyan, később hírnevet szerző diákokkal, mint Rómer Flóris vagy Rónay Jácint. A kor nagyjai, mint például Vörösmarty Mihály, gyakran jártak ide vendégségbe. 

1950-ben immár harmadszor kellett a szerzeteseknek elhagyniuk a bakonybéli monostort. Az üresen álló épületbe apácákat költöztek, és a rendszerváltásig szociális otthon működött itt. Sok küzdelem árán 1998-ban térhettek vissza a szerzetesek, akik egyházi, állami és uniós támogatással felújították és felvirágoztatták a helyi közösséget. A Bakonybél 1000 éves történetébe, napjainkba már egy 21. századi követelményeknek megfelelő látogatóközpontban is bepillantást nyerhetünk. 

1830-as években, a kor divatját követve angolkertet létesítésbe fogtak a helyi szerzetesek. Az arborétumba hazánkban honos fajokat, bükköt, tölgyeket, hársakat telepítettek és egykoron a parkból fasorral övezett sétány vezetett a Borostyán-kúthoz. A kerthez tartozik egy gyümölcsöskert és egy gyógynövényes kert, amelyben a monostor által értékesített élelmiszerek alapanyagát termelik meg. Az itt készült paletta igen színes, a levendulás csokitól kezdve a különböző likőrökön át a bazsalikomos sörig terjed.

Mezei poszméh (Bombus pascuorum)

A mezei poszméh a leggyakoribb poszméhfajok közé tartozik hazánkban. A méhfaj ügyes beporzónak számít, sokkal fürgébb házi társánál, és nagyon alacsony hőmérsékleten, még szemerkélő esőben is aktív.

Szent Mauríciusz és Vértanútársai római katolikus templom (2020)

A Bakony festői völgyében 1018-ban Szent István király alapított monostort, ahol Imre herceg tanára, Szent Gellért is remetéskedett.

Bakonybél ma is látható temploma 1750-től 1754-ig épült a pannonhalmi főapát segédletével. Az épület azonban 1780. július 30.-án egy tűzvészben teljesen leégett, és csak 1782-re sikerült felújítani a romokat. A templom az évszázadok során nem sokat változott, és így sikerült megőrizni a korszakra jellemző barokk küllemét.

Az épület belső kialakításának legfőbb dísze a Polinger Ignác pápai festő által 1758-ra elkészült főoltár. A kompozíció Szent Istvánt, Boldog Gizella királynét és Szent Mauríciusz ábrázolja. A templom szószéke 1760-ban készült, a műemlék orgonája 1822 óta „lakik” itt.