„Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslõ fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát;
az gyárat lát a látcsõn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdõt, füttyös gyümölcsöst, szöllõt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat, ...”
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslõ fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát;
az gyárat lát a látcsõn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdõt, füttyös gyümölcsöst, szöllõt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat, ...”
(Radnóti Miklós)
Nyírkarászról induló sétánk az Alföldi Kék mércéjével igen látvány-gazdagra sikeredett. Gyulaházán Farkas Bertalan szülőháza és egy Mig21-es vadászgép fogadott bennünket, Anarcson pedig a Czóbel-kúria és egy görög katolikus templom belseje hívogatott látogatásra. Viszont Kisvárdán gyorsan átértünk, és vára is csak amolyan tessék-lássék állapotban van. Tiszakanyáron viszont megtanultuk, hogy ha Szabolcsban pálinkával kínálnak, nem kérdezni, hanem inni kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése