A hazai gyümölcstermesztés legjelentősebb faja az
alma, a téli alma még mindig a legfőbb gyümölcsfajunk. A gyümölcs a legnagyobb
termőterülettel rendelkező Szabolcs aranya, a honi termesztés mintegy 57
%-át a nyírségi táj adja.
A Szatmári térségben lépten-nyomon gyümölcsfákkal
tarkított kertek díszlenek. A megye ültetvényeinek fejlődését a természeti adottságok mellett történelmi események is erőteljesen sürgették. A Trianon következtében a termesztés áttelepült Erdélyből
a Nyírség és a Felső-Tisza-vidék területeire. A térség gyümölcskertjei a
folyókat kísérő folyóhátak laza szerkezetű, jó vízgazdálkodású öntéstalajokon
alakultak ki. A kedvező talajadottságokhoz előnyös klimatikus viszonyokhoz, a magas
páratartalom és a mérsékelten meleg nyár párosult.
1935-től 1971-ig a szabolcsi gyümölcstermelés erőteljes
növekedése elsősorban a Szovjetunió almaimportjának volt köszönhető. Az
árugyümölcs nagy része a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok birtokain
termett, a Mátészalkai Szamosmenti Állami tangazdaság az ország legnagyobb
almatermő bázisgazdasága volt. A nyolcvanas évek elején a területi növekedés
minőségi változást is hozott, olyan mértékű termésfelfutás következett be,
amely a piacok beszűküléséhez, szigorodásához, a tárolókapacitások
elégtelenségéhez, a szállítási és minőségi, értékesítési stb. gondokhoz
vezetett. Mindez jelentős feszültségeket és jövedelemcsökkenést idézett elő. A volt
szovjet piac elvesztésével a termelés jövedelmezősége tetemes mértékben
csökkent, ez mind a piac átrendeződéséhez vezetett. 2000-től lassan haladt a
piaci igényeknek megfelelő fajtaszerkezet kialakítása, megalakultak gazdálkodó
szervezetek (mezőgazdasági szövetkezetek, betéti társaságok, Kft-k stb.).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése