Sárga magyar tyúk (Gallus gallus domesticus)

A sárga magyar tyúk  tenyésztése a 20. század elején terjedt el főként a Dunántúlon és az Alföldön.

Az őshonos magyar tyúk tollazata élénksárga, a nyaktollak végei, a szárny evezőtollai és a faroktollak végei barnásfeketék.

Fogolyszínű magyar tyúk (Gallus gallus domesticus)

Az 1930-as években Gödöllőn megkezdett nemesítő munka eredményeként került kitenyésztésre a fogolyszínű magyar tyúk. A faj a nevét a tojó fogolyhoz hasonlító alapszínezet miatt kapta. Elsősorban a Dunántúlon és erdős területeken terjedt el az állománya, ugyanis a tollazatának rejtő színe megvédte a ragadozóktól.

Fodrostollú magyar lúd (Anser anser domestica)

A fodrostollú magyar lúd igazi hazai különlegesség, amelyet nem gyorsan növő tollazata, hanem nagyra hízó mája miatt is szeretik. A legelővel szemben igénytelen, gyorsan növekvő fajta.

Rézpulyka (Meleagris gallopavo domesticus)

A pulykatenyésztés eredetileg a Duna-Tisza közén terjedt el a 16. század elején, de az alföldi tanyavilágban még ma is megtalálható ezek az állatok. A rézpulyka a magyar pulyka egyik nemesített változata, amelyet főként Boszniában tenyésztették nagyobb számban. A bosnyák pulykakakas színe a test elülső részén sötét rézvörös, a tojó valamivel világosabb. A vad őshöz közelebb álló parlagi fajta mozgékonyságával, jó táplálékkereső képességével elüt a “nagyüzemi” fajtáktól.