A kapsosvári Nagyboldogasszony-székesegyház délnyugat-Magyarország legmagasabb épülete, de emellett a város jelképe is. A neoromán stílusú épület eredetileg plébániatemplomnak épült, de később a kaposvári püspökség székesegyházává vált.
A város első imaháza egy egyszerű faépület volt, amelyet még a 18. században emeletek, és a század közepére már romos állapota miatt le is bontottak. Eme épület helyére, 1748-ra elkészült a második templom és 1885-ig volt a helyi katolikus hitközösség gyülekezeti helye. A ma is látható neoromán stílusú székesegyház megépülése Markovics János kanonok köszönhető, az ő nagyszabású gyűjtését követően 1886 őszén el is készült a templom a budapesti Tandor Ottó tervei alapján. Az 1930-as években az épületet átalakították, a sekrestyét megnagyobbították, és helyrehozták a templom homlokzatát.
A templom belseje igaszán tágas, a főhajó mellet két mellékhajó is található az építményben. A szentély festés nagyrészt Leszkovszky György készítette, a márványszobrok Brandceisz János és Bory Jenő munkái.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése