A viszonylag nagytermetű, jellegzetes színezetű, karcsú rovar a megnyúlt lopótökre emlékeztető, potroha miatt kapta nevét. A nőstény lopódarázs pókokra vadászik, ezeket sárból készült ivadékbölcsőbe hurcolja.
Feketenyelű lopódarázs (Sceliphron caementarium)
Kék légivadász/kéköves légivadász (Ischnura elegans)
A kék légivadász hazánkban szinte mindenütt
megtalálható, igen gyakori szitakötő.
Az állat állandó vizű álló és lassabban
folyó vizek környékén előszeretettel vendégeskedik, de napsütötte nyiladékokon
és tisztásokon találkozhatunk vele.
Sötétszárnyú tőrösdarázs (Scolia hirta)
A sötétszárnyú tőrösdarázs vagy más néven feketeszárnyú
tőrösdarázs a rovarcsoport egyik leggyakrabban látható, településeken is
előforduló képviselője. A kifejlett rovarral nyáron és kora ősszel lehet
találkozni, amikor párjukat vagy élelmet keresnek. A nőstény cserebogár- vagy
virágbogárpajorokba helyezi petéit, ahol aztán a darázslárvák a mozgásképtelen
gazdaállatban fejlődnek ki.
Gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera)
A gyapottok-bagolylepke déli elterjedésű rovarfaj, mely az
Óvilág minden földrészen honos. A délről vándorló lepkék
májusban jelennek meg hazánkban, a hernyói bimbókat, virágokat, terméseket fogyasztanak. A
faj fő tápnövénye a monokultúrában termesztett gyapot volt, de Európában számos
szántóföldi növényre, zöldségre) és dísznövényekre szokott át, és lett azok
igen veszedelmes ellensége.
A lepke szárnyfesztávolsága 2,5–4 cm, színezete a világos
okkersárgától a sötét szürkésbarnáig és csokoládébarnáig változhat, e mintázata
jól rejti az aljnövényzetben. A károkat nem a kifejlett lepkék, hanem a
hernyóik okozzák. Azonban itthon
megfigyelték a selyemkóró és a parlagfű virágzatának fogyasztójaként, de ezek nem
tartoznak a legkedveltebb táplálékai közé.
Pézsmacincér (Aromia moschata)
A pézsmacincér a magyarországi cincérek egyik
legszebb faja, amely leginkább ártéri füzesekben elterjedt. A bogár a nevét a
kellemes, erős, pézsmára emlékeztető szagáról kapta. Az állat élettere a vízparti
puhafás ligeterdők, ugyanis itt a fák nedveit szívogatja előszeretettel, de a lárvák
fejlődéséhez is szükség van a fűzfákra.
Fehérjegyes rétibagoly (Mythimna conigera)
A fehérjegyes rétibagoly vagy más néven fehérjegyes fűbagoly
kedveli a hűvös, csapadékos erdőket, rétereket és mocsarakat. A májustól
augusztusig repülő fajt jellegzetes sárgásbarna színéről és azon található
fehér szemekről lehet felismerni.
Közönséges ugrópók (Evarcha falcata)
A közönséges ugrópók a réteken, cserjéseken gyakori, de kedveli sűrű és ritkás erdőket egyaránt.
Az állattal márciustól novemberig találkozhatunk. A pókfaj utóteste enyhén szőrös, rajta enyhe vonalas rajzú minták láthatóak.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)