Közönséges szitakötő/barkós katona-szitakötő (Sympetrum vulgatum)

A közönséges szitakötő az egész országban elterjedt és gyakori. A szitakötő néha tömegesen előfordul ősszel, sőt az utolsó példányok az első komolyabb fagyokig is akár megfigyelhetőek. Az állat általában állóvizekben fejlődik, de a kifejlett példányok vizektől távol, réteken, kertekben, és tisztásokon is láthatóak.

Gyakori szitakötő/harántsávos katona-szitakötő (Sympetrum striolatum)

A harántsávos katona-szitakötő vagy más néven gyakori szitakötő nálunk országszerte megtalálható, főként sekély, jól fölmelegedő állóvizek és kisvizek környékén érzi jól magát. Megfelelő időjárási körülmények miatt akár késő őszig is repkedhetnek az idősebb példányok.

Sárgatorú szitakötő/fakó katona-szitakötő (Sympetrum meridionale)

A sárgatorú szitakötő hazánkban az egész ország tewrületén gyakori, de főleg a síkvidékeken fordul elő.

A szitakötőfaj a nyár végén és ősszel ligetek, erdőszélek, parkok és kertek környékén is megfigyelhető.

A rovar teste általában teljesen sárga vagy halványpiros, amely a hímeknél vörös, míg a nőstényeknél sárgásbarna szárnyjeggyel párosul.

Alföldi szitakötő/vörös katona-szitakötő (Sympetrum sanguineum)

Az alföldi szitakötő a síkságtól a hegyvidékig sokfelé megtalálható gyakori faj. A szitakötő azonosítása általában nagyobb odafigyelést igényel, ugyanis a kisebb termetű pásztor-szitakötőkkel is összetéveszthető. A fáj általában állóvizek és lassan áramló csatornák, vízfolyások növény dús szakaszait kedveli.