Fekete varjúbogyó (Empetrum nigrum)

A fekete varjúbogyó vagy más néven mámorka egy a magasabb hegyekben előforduló mérgező növény.

A fekete áfonyáéhoz hasonló terméssel rendelkező növény erdőben és lápon gyakori, amely a tőzeg alkotásához is hozzájárul. A mámorka gyümölcsét festésre is használták régen, de napjainkban veseproblémák, menstruációs zavarok, epilepszia és pattanások kezelésére alkalmazzák.

Kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia)

A kereklevelű harmatfű egy húsevő növényfaj, amely a mocsarakat és tőzeglápokat kedveli.

A növény élénkvörös színe és cukortartalmú ragadós nedve miatt vonzza a rovarokat, amelyeket aztán enzimekkel bont le. A harmatfű évelő ezért télen védőburkot növeszt, és így éli túl a fagyokat.

Közönséges tőzegrozmaring (Andromeda polifolia)

A közönséges tőzegrozmaring magasabb fekvésű helyek, savanyú és nedves talajok, tőzegmohalápok gyakori növénye. A rózsaszín virágú örökzöld cserje minden része erősen mérgező.

Smaragdzöld sáska (Euthystira brachyptera)

A smaragdzöld sáska elsősorban domb- és hegyvidéki kaszálórétek, hegyi rétek, tisztások lakója.

A zöld alapszínű, kis termetű, feltűnő színű sáskafaj nőstényének elülső szárnya apró csökevény, és vöröses.

Mohos tőzegláp (2022)

A Csomád-hegységben, a Szent Anna-tó szomszédságában egy másik, érdekes kráter is található. Ez tó viszont az évek során láppá alakult, és ma már Európában is egyedülálló természeti ritkaságok sorát őrzi.

A vulkáni robbanást követően kialakult kráter feltöltődését elősegítette a Veres-patak eróziós tevékenysége, így a vízfelület fokozatosan átalakult magashegyi tőzegláppá. 1980-ban a 80 hektáros lápot védetté nyilvánították, elsősorban jégkorszaki maradványnövényei miatt. A láp olyan reliktumokat őriz, mint a tőzegrozmaring, a lápi álszittyó, a hüvelyes gyapjúsás, a fekete varjúbogyó, a tőzegáfonya valamint itt található Erdély egyetlen húsevő növénye, a kereklevelű harmatfű is.

Szent Anna-kápolna (2022)

A Szent Anna-tó partján álló kápolnát már 1349-ban említik az oklevelek, amely már ekkor felkapott búcsúhelynek számított.

A környék egyszerű népe évente kétszer, Szent Anna napján és Kisasszony napján kereste fel a tóparti fatemplomot. Az első kőből készült épületet 1564-ben állították fel, de ez a kápolna romba dőlt. A búcsú pedig 1768-ban gróf Batthyány Ignác püspök törölte el, a botrányok és verekedések miatt. De a kápolnát a II. világháború után csak felújították a kirándulók miatt.

Szent Anna-tó (2022)

A Szent Anna-tó az erdélyi Csomád-hegység egyik kialudt vulkáni kráterében található a Bálványos közelében.

A Keleti Kárpátokhoz tartozó Csomád-hegységben erős vulkáni tevékenységek játszódtak le a földtörténeti harmadkorban. Ezen folyamatok során a láva és víz találkozása hatására bekövetkező robbanás alakította ki azt a krátertó, amelyet ma Szent Anna-tókén ismerünk.

A legenda szerint azonban a tó kialakulás a máskép történt, ugyanis a környéken élt két gonosz testvér, akik azon versengtek, hogy melyikük tud különb paripákat befogni a hintoja elé. Az egyikük a környék legszebb lányait fogatta a hintaja elé. Ezek a menyecskék közül a szépségével kiemelkedett egy Anna nevű lány, aki a gonosz úrtól elszenvedett megaláztatás miatt a Teremtőhöz fohászkodott. S ekkor egy nagy vihar kerekedet, amely elnyelte a gonosz testvért a várával és vagyonával együtt.

A megaláztatás helyén egy kristálytiszta tó keletkezett, amelyet a lány emlékére Szent Anna-tónak neveztek el.