Máriaremete kegyhely története a 18. századra nyúlik vissza, ugyanis az einsiedelni származású Thalwieser Katalin ekkor függesztette ki egy itteni tölgyfára a Boldogságos Szűz képét.
Az erdőt járó emberek és a pásztorok századforduló tájékán sokat ájtatoskodtak a kép előtt, amikor is egy budai polgárasszony visszanyerte szeme világát imádság közben. Ennek hírére a 19. század első felében indult meg a máriaremeti búcsújárás, és ekkor a falu földesura, Terstyánszky Ignác kápolnaépítésbe kezdett. A kis kő építmény építését 1808-ban kezdték el, és 1809-ben szentelték fel a Szűz Mária tiszteletére.
A zarándokok számának növekedése miatt 1879-ben Dr. Pauer János püspök kezdeményezte a helyi templom megépítését. A neogótikus stílusban elkészült a kegytemplom Schömer Ferenc építette, és 1899. október 1-jén szentelték fel Kisboldogasszony tiszteletére. A kegyhely tekintélye tovább erősödött, amikor 1907-ben X. Piusz pápa búcsújáróhellyé nyilvánította Máriaremetét. 1928-ban pedig Shvoy Lajos, az akkori megyéspüspök servitákat kérte fel a kegyhely gondozására és fejlesztésére.
A máriaremetei templom különlegessége, hogy szentélyében, az oltár mögött megőrizték azt a fatörzset, amelyen egykoron a kegykép függött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése