Tiszasason már az 1700-as évektől a határszéli homokháton jelentős szőlőművelés folyt. Ezek a szőlőterületeken „divat” volt úgynevezett „gunyhókat” építeni, de ezeket nem állandó tartózkodásra használták az gazdák. A kisházikó pihenőként szolgált, a nagy meleg elől, de ide menekültek az eső elöl is.
Napjainkban ezek a nyárilakok még felelhetők a tiszasasi Öregszőlőben, sőt hozzátartoznak település örökségi értékéhez, továbbá természeti és tájképi értékek is képviselnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése