A facélia vagy más néven mézontófű a 19. században jelent meg a szántóföldeken, Észak-Amerikából
a sokoldalú hasznosságáért „hurcolták” be. Vetőmagja fontos exportcikkünk, emellett
zölden takarmányként és zöldtakarmányként hasznosítható, virágát pedig a méhészek
értékelik nagyra.
A facélia szokatlanul szőrös, az egész növényre jellemző,
az égszínkék virágzata pedig vonzza a méheket.
