A város központi terén áll a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére felszentelt késő barokk stílusú római katolikus templom, amely környék egyik legnagyobb istenháza.
A ma látható impozáns templom helyén egykor csak egy vesszőből font, sárral betapasztott építmény állt. A mai templom megépítését 1744-ben kezdték el az alapkövek elhelyezésével. Az építmény végül csak 1756-ra készült el, a torony megépítése pedig 1761-ben fejeződött be. A 18. század végére azonban a kőtemplom már szűkösnek bizonyult, ezért 1805-1809-ben kibővítették Rabl Károly vezetésével az istenházat. 1816-ban tornyot is átépítették, ekkor nyerte el 42 méteres magasságát.
A templom kialakításának különlegessége, hogy a szokásokkal ellentétben a torony nem a bejárat felett, hanem az épület ellenkező oldalán található.
A templom belsejében lévő Szűz Mária születését ábrázoló főoltárkép 1817-ben került ide, megalkotója pedig Schöfft József Károly magyar oltárképfestő volt. A további a két mellékoltárkép Nepomuki Szent Jánost és Szent István ábrázolja. valamint 1828-ban újabb két szentet ábrázoló kép került a meglévők mellé: a Szent Anna és az Szent Erzsébet. A belső tér értéke még Páduai Szent Antal szobra, valamint Csontos Imre hagyatékából ide került Szent József halálát és a Szent Családot ábrázoló festmény.
