Szent Adorján-bazilika romjai (2023)

A zalavári Szent Adorján-bazilika a 9. századi fénykorában a megye a legnagyobb, és legbefolyásosabb bencés apátsága volt. Ezenkívül az itteni Karoling kori szentélykörüljárós, gyűrűs-kriptás bazilikarom egész Nyugat-Európában csak a zalvári emlékparban látható.

Zalavárnak már 870-ben fölszentelt temploma volt, amely építése 852-53 körül kezdődött, építtetője pedig Liutpram salzburgi érsek volt. A templom védőszentjül Szent Adorjánt (Hadrianus) kapta, akinek az itteni kriptában helyezték el a földi maradványait. Az akkoriban itt álló templom ötven méter hosszú, és huszonöt méter széles volt, ebből az időből való, ekkora méretű istenház létezése Kelet-Európában nem ismert. 

Akkoriban szentély körül félkörívben föld alá süllyesztett folyosó futott végig, amelyet az oldalhajókból lehetett megközelíteni, ahonnan három kápolna nyílt. Az ilyen építészeti megoldást szokták szentélykörüljárós őstípus néven emlegetni.

A romok feltárása 1999-2001 között történt, ezt követően a bazilika romjait konzerválták és újra felszentelték.