„Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.
Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.”
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.
Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.”
(Ady Endre)
Árpád Útján 4.
Árpád Útján 4.
Nem titkoltam egy percig sem, hogy legjobban ezt a túrát vártam, hiszen a túraútvonal első kilométerei a festői szépségű Alpári-holtág partján vezetett.
A Bács-Kiskun „Mártélya” a megye egyik leginkább turistákat bevonzó turisztikai attrakciója. A napi táv csak miattunk érintette a település múzeumait, középkori emlékeit és szemet gyönyörködtető vizes élőhelyeit. Gátérig tartó sétánk során pedig egymást váltogatták a híres kunhalmok és a szikes puszták, tavak. És eközben több bizonyosságot találtunk a mi piros keresztünk létezéséről, amely turistaút egykoron Tiszaalpárt összekötötte Pusztaszerrel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése